Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Baja, 1922
kényszerből elfogadta — a magyartól nem tágított. A teljes nyolcosztályú kath. gimnázium csak 1853/4-ben nyílik meg. A tanári állásokat nyilvános pályázat útján töltötték be. Az első tanárok jobbára egyházmegyei papok voltak. A város, mint fentartó, 1862-ig gondoskodott intézetéről, ettől az időtől kezdve azonban az anyagi válság, melybe a város akkori gazdálkodása folytán jutott, a gimnázium létét is a legnagyobb veszedelemmel fenyegette. 1868-ban a kormány menti meg az iskolát. A város nagy örömére átveszi az állami iskolák sorába a tanulmányi alap terhére, a városon maradván csak az iskolaépület fentartásának költsége s évi 1600 koronányi hozzájárulás. A bajai főgimnázium eszerint 1869/70 től kezdve kir. kath. gimnázium s mint ilyen működik 1879/80-ig, amikor az egri székesfehérvári és pécsi főgimnáziumokat fentartó ciszterci Rend veszi át a sok viszontagságú intézetet. E nagyjelentőségű változás kapcsolatban van a ciszterci Rendnek, nevezetesen a Rend szentgotthárdi apátságának történetével ; összefügg I. Ferenc József apostoli királynak azon tettével, hogy az ősi, III. Béla király által alapított (1184.) szentgotthárdi apátságot az osztrák szentkereszti apátságból, melybe III. Károly 1734-ben kebelezte, 1878. júl. 30-án kelt legfelsőbb elhatározásával kiszakította s összes javaival együtt visszaadta a magyar ciszterci Rendnek, a zirczi, pilisi és pásztói egyesített ciszterci apátsághoz negyedikül csatolván. A Rend ennek fejében vette át a nagyon megterhelt tanulmányi alaptól a bajai főgimnáziumot. Az intézet birtokba vétele fokozatosan, három év alatt ment végbe. Az első ciszterciek 1879-ben érkeztek Bajára, magukkal hozván a magyar tanítórendek hivatásérzetét és kötelességtudását. A cisztercieknek Baján a kezdet szokásos nehézségein kívül a régi iskola hagyományaiban s a helyi viszonyokban rejlő soksok akadállyal kellett megküzdeniök. Ma az intézet új alakjában (a tanulmányi alap helyett 1892-ben renoválta a ciszterci Rend és Baja város), új vezetés mellett, gazdag szellemi és anyagi belső tartalommal a délvidéknek egyik legkiválóbb kulturális intézménye. A világháborút és a háborúnál is kegyetlenebb békeszerző éveket az intézet is megszenvedte. Az épület helyiségeiben és felszereléseiben, előbb (1914— 1918) mint katonai kórház, utóbb (1918—1921) mint a megszálló szerbek egyik zsákmányolási tere, rendkívül sokat szenvedett. Azonban sem szellemét, sem tantervét még csak érinteni sem tudta az elnyomó hatalom. A felszabadulás után az intézet kegyura, Békefi Rémig dr. zirczi Apát úr, Hlik Béla magyar király nevével díszítette fel a fokozatos helyreállítással rendbe jövő intézetet. A Rend-történetíró kegyúr ezzel azt akarta, hogy a ciszterci Rend magyarországialapítójának kegyeletes emléke a cisztercieknek ne csak szívében elrejtve éljen, de egyik intézménye nevében is hirdesse a nagy király dicsőségét és a ciszterci Rend háláját. Az intézet igazgatói voltak : Demerácz Ádám (fer. r), Pendl Nep. János dr. (fer. r.), Horváth Ferenc dr. (egyházm.) Bándi János (világi), Gebaur Izor (ciszt), Szenizy Győző (ciszt.), Fölkér Gusztáv (ciszt.), Werner Adolf dr. (ciszt). Az intézet elhunyt tanárai közül irodalmi és kulturális téren kitűntek, mégiddigi világiak : Czirfusz Ferenc, Holub Mátyás, Kalmár József, Stoczek György, Klamarik János, Szarvas Gábor, Köpesdy Sándor, Margalits Ede, Jánosy Boldizsár, ciszterciek: Platz Bonifác dr., író-főigazgató, Barbarics Róbert, nyelvész, Vincze Ambró, hittud. író, Török Konstant, esztétikus, Madarász Flóris dr., esztétikus, Kalocsay Alán, költő. Az intézet elhunyt tanítványai közül országos hírnévre tettek szert: Bende Imre nyitrai püspök, Bogdánovics Lucián karlóczai pátriárka, Füssy Tamás író, Girk György pécsi püspök, Szülik József költő, Tóth Kálmán költő, Újhelyi Imre magyaróvári gazdas. akad. igazgató, gazdasági író.