Állami Tanítóképezde, Baja, 1872
I. A természetrajzban van-e képző elem, és ha igen, hogyan lehet és kell azt az oktatásnál érvényre emelni? „Navita de ventis, de bobus narrat arator“ ! Régi, de igaz állítás ! Ki mivel foglalkozik, ki min szeretettel és vonzalommal csüng, legjobban szeret arról beszélgetni, azt szeretné mások előtt is kedvesnek feltüntetni s másokkal szintén megkedvelteim, nem ritkán elfogultságba vagy egyoldalu félszegségbe esvén. Hogy ez általánosan igy van, bizonyítja az egyéni tapasztaláson felül azon körülmény, hogy hasonló tartalmú közmondásokat a legtöbb nyelven hallanunk lehet. Ez az ember s a dolog lényegében meg van alapítva s idézhetjük Madách J. szavait (Az ember tragédiájából): „Nem a kakas szavára kezd virradni, Hanem a kakas szól, mert hogy virrad.“ Hogy valamely concret esetet említsek, fölhozom Cicerót, az áradozó, itt ott dagályossá váló ékesszólás nagymesterét, ki több ízben védencéül választván a történelmet, olyanegyzisére fakadt, melyet azóta minden történész ismételt. De kérdem, nem lehet-e a „történelem” szó helyébe bármely más, igaz alapon nyugvó tudományágat helyettesíteni ? Nem jobban illenének-e Cicero idézendő szavai különösen a természet tudományára ? Kisértsük meg ! História est lux veritatis. (Cicero de orat. II. 9. pro Archia poéta etet). Hogy valami lux legyen szükséges min-