Állami Balassi Bálint gimnázium, Balassagyarmat, 1903
A görög himnusokról Azon ókori műfajoknak, melyek összfoglalatát a lirismus műelnevezés fejezi ki s mely a költészet, zene és táncz eszményi egységét foglalja magában, legelőkelőbb faja a himmus. Ennek eredete a görög nép legrégibb koraiba nyúlik vissza és összefüggésben van a néplélek természetes kifejlődésével, melynek legelső, bármily kezdetleges költői megnyilatkozása is az istenséget választotta tárgyául. Mint a madár, mely a világosság első sugarainak érintésére csicsergő dalával köszönti a felkelő napot, mint a gyermek a fakadó szellem legelső ébredezésekor anyjának nevét dadogja legelébb, úgy a görög népek életében is legelső jelenség az istentisztelet, s e tisztelet, mint ma, akkor sem állhatott egyébből, mint a lélek belső ösztöneitől sugalt czerimoniákból. A görögök ugyanis isteneiket a maguk képére és hasonlatosságára teremtették, ugyanazon szenvedélyekkel és érzelmekkel ruházva fel őket, mint minővel maguk rendelkeztek. S azért ugyanolyan eszközökkel iparkodtak isteneiknek hálát adni, őket kiengesztelni vagy tőlük valamit kieszközölni, mint minőkkel közönségesen az emberi természet is jóságra indítható vagy szelídíthető, így az ünnepnapok, díszmenetek, áldozatok, könyörgések s tisztulásokon kívül szerepeltek az istentiszteleteken énekek vagy himnusok is, melyeket istentől ihletett jósok szereztek és szavaltak a gyülekezetek előtt. Az istentisztelet külső formái pedig az ugrálás, művészibb formájában a táncz, pompa, áldozat, tisztulás, ének, játékok (theóriái) voltak; az énekek tartalmi részét pedig költemények alkották, melyeknek együtt és egyidőben kellett létezniük. Ily rituális énekek, költemények szerzői pedig a görögök első papjai, a jámbor látnokok voltak, kikre következésképen a himnusok eredete is legkényelmesebben vezethető vissza. A legelső himnusokat tehát a czerimonialis istentisztelet kiegészítő részei gyanánt foghatjuk fel. Ami pedig a