Állami Balassi Bálint gimnázium, Balassagyarmat, 1905
A nógrádi palóczok eredete* (Kapcsolatban az egész palóczsággal.) Ott, hol a Mátra ölén — a nóta szerint — epedón szól gyakran a pásztori síp, arra fele van az igazi «Palóczország», százötven faluban ide oda százötvenezer emberrel. Mind egy szálig vannak olyan jó magyarok, mint a szólásmondás «szögedi»-je s őket mégis idegen szóval «palóczok»-nak nevezi a köztudat, sőt a néprajzírók és történettudósok még faji eredetüket is idegen földön keresik, jobban mondva csak keresgetik, mert még idáig biztosat nem találtak, amit pedig találtak volna, arra igazán el lehet mondani, hogy, quot capita,tot sententiae, ahány az ízó, annyi a vélemény. Nézzük meg csak a legfőbbeket s néhány idézetből látni fogjuk, hogy a palóczok eredetéről szóló tudományos irodalomban mily nagy a zűrzavar. Legyen első helyen néhai jó Horváth István, ki a «Tudományos Gyűjtemény» 1834-iki évfolyamában valami Méltóságos P. szerzővel polemizálva, tüzesen vitatja a palóczok ősmagyarságát s eredetüket a gótokon, gétákon s a bibliai népeken keresztül egészen Mózesig felviszi, ki — szerinte — a tízparancsolatot már palócz nyelven hirdette ki. Ősmagyarságuk mellett kardoskodik becses kis tanulmányának (A palócokról 1880.) utolsó lapján Pintér Sándor is: «És így elvezettelek ezen szakadozott jegyzeteimmel, tisztelt olvasóm, a valószínűség azon . Ahol nógrádi „palóczok“-ról van szó, ott — későbbi magyarázat szerint — mindenütt „palóczoknak elnevezett nógrádi magyarok“ értendők ellentétben az orosz krónikások „polonc“-aival. *