Állami Balassi Bálint gimnázium, Balassagyarmat, 1926
Londoni tanulmányutam. Edward A. Freeman XIX. századi kiváló angol történetíró életének és műveinek tanulmányozása közben merült fel annak szüksége, hogy az angol nemzet nagy közgyűjteményében, a British Museumban személyesen átkutassam a vonatkozó angol irodalmat, melyből a budapesti nagy könyvtárakban csupán kisebb töredék található. Tanulmányutamat lehetővé tette az a körülmény, hogy a nagyméltóságú Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium tervezett londoni munkaprogramjomat jóváhagyólag tudomásul vette és jelentékeny tanulmányi segélyben részesített, amiért kötelességemnek tartom ezen a helyen is hálás köszönetem tolmácsolását. A British Museumban eszközölt történeti kutatásaim tudományos eredményeiről más helyen számolok be, jelen alkalommal pedig azokat a tanulságosabb mozzanatokat és benyomásokat foglalom össze, amelyeket részint utazásom, részint londoni tartózkodásom alatt tapasztaltam. A hosszú, negyvenöt órás utat megfelelő előkészületek után Ausztrián, Németországon és Belgiumon át a legrövidebb vonalon tettem meg Londonig. Hazafelé Franciaországon és Svájcon át jöttem és Párisban egy hétig tartózkodtam. A közép- és nyugateurópai tájaknak és kultúráknak az utazás alatti gyors váltakozása megfigyelésekre, összehasonlításokra bőven nyújtott alkalmat. A német tájak elevenségéhez és mozgalmasságához hasonló jelenséget más országokban sehol sem találtam. Nemcsak a Rajnavölgy életének erőteljes lüktetése, hanem a bajor magasföld intenzív gazdasági tevékenysége, általános építkezése, sűrű teherautó forgalma és hatalmas áramvezeték rendszere is azt mutatta, hogy a német szellem elsőrendű tájalkotó faktor. Franciaország földjének termékenysége hasonlóképen megragadott. Németország északnyugati részén és a belga síkságon szebb, rendezettebb mezőket gyakran láttam, de a franciaországinál átlagosan dúsabb növésű vegetációt sehol sem fedeztem fel. A könyvek és térképek után ismert messze vidékek valóságos képének megpillantása a földrajzi képzelet erejének, határainak és fontosságának elemzésére késztetett. Mert a délkeleti angol táj sajátos jellegének analógiás elképzelése úgyszólván a lehetetlenséggel határos. Az