Állami Balassi Bálint gimnázium, Balassagyarmat, 1932

A bergsonizmus a francia irodalomban. Bevezetés. Az irodalomtörténeti kritika szempontjából mindig érdekes egy kor kimagasló íróinak és vezető filozófusainak összevetése. Ilyen­kor az irodalomtörténészt nem az a szempont vezeti, hogy egy észre­vett valamilyen irányú hatásból az író eredetiségére vonatkozólag von­­jon le kellemetlen következtetéseket. Az író ugyanis hivatásánál fog­va nem filozófus, épen ezért vagy nem vág magának külön utat a filozófia erdejében és ekkor egy vagy több filozófus által kiépített rendszer alapján dolgozik, vagy ha van önállónak látszó bölcseleti felfo­gása, az írónak az élettel, a múltal, saját korával való kötelező érint­kezése alapján föltétlenül összefügg valamely közvetlenül megelőző, vagy épen egykorú bölcsészeti rendszer eredményeivel. A legtöbb író nem is követ kitartóan és minden részletében felfogva egy filozófiát. Életfelfogása sohasem olyan egységes és zárt, mint a bölcselőé. A bölcsészeti tételekben szabadon választ, kiragad belőlük egyeseket, a rendszerből részeket, melyeket saját képzelete, művészi alkotó ereje kiegészíthet, melyek alkotása alapjai lehetnek, háttérül, esetleg kiinduló pontul szolgálhatnak, végeredményben azon­ban csak másodrendű szerepük lehet abban a teremtő cselekvésben, melyet művészi vagy irodalmi alkotásnak nevezünk. Érdekes és fontos azonban az ilyen összehasonlítás egy kor szellemtörténete szempontjából, melynek mindig az irodalom a legbiz­tosabb kifejezője. Ebből a szempontból a filozófia feladja egységét. Mint a mindenkori „kor filozófiája“, mint régi és modern kerül így egymással szembe, hogy a szellemi élet, így az irodalom is a ható a modern bölcselet köré csoportosuljon, mely végeredményben szintén nem más, mint egy lehetőleg szellemes egyéni összefoglalása és rend­szerezése annak, ami az új generáció lelkében többé-kevésbé tudat

Next