Állami Községi Polgári Leányiskola, Balassagyarmat, 1917

az 1917—18. tanévről. Négy hosszú éve zúg már nemzetünk felett ez a szűnni nem akaró világháború, mely nemcsak az ó-világot alkotó Európa nemzeteit állította velünk és hű szövetségeseinkkel kibékíthetetlennek látszó háborúba, hanem az új­ világ szabad­ságot hangoztató nagy köztársaságait is ellenségeink közé sorakoztatta. Ez a méreteiben és borzalmaiban eddig elképzelhetetlen­nek látszó háború áthatotta s átalakította az ország, az állami élet, a társadalom és az egyéni élet minden mozzanatát és a dolgok természetes folyománya, hogy nem hagyhatta érintet­lenül a nevelés és oktatás ügyét sem. 1914. év augusztus havában alig hangzott el a felsőbb hatósági rendelkezés, hogy az iskolák szükség esetén katonai kórház céljaira átengedendők, városunk elöljárósága iskolánkat — kórház céljaira annyira alkalmas voltánál fogva — az igaz­gatói iroda, 1 könyvtár, 2 szertár és a szolga­lakás kivételével igénybe vétette s 3­z éven át részben mint Vöröskereszt kór­ház, utóbb mint a városunkban állomásozó 85. cs. kir. gyalog­ezred üdülő­háza szolgálta harcosaink egészség­ügyét. Iskolánk újabb rendeltetését az áll. el. népiskola akkori igazgatója méltányolván, készséggel nyújtotta segítő kezét ahhoz, hogy a testvér­intézet tanulóinak iskolájában ideiglenesen otthont adjon. Itt munkálta a kultúrát nehéz körülmények között inté­zetünk 37­2 éven át, még a folyó tanévet is ott kezdtük meg. Múlt tanévi értesítőnk lapjain számoltam be ama körülmények­ről, melyek nevelői és tanítói munkánk sikerének, főleg isko­lánk jövője érdekében kívánatossá tették eredeti helyisége­inknek mielőbbi visszanyerését. Valamennyiünk lelkét, a­kik iskolánk felvirágoztatása és közvetve városunk, majd a nagy vidék kulturális fejlődésé­nek művelői vagyunk, — de még azokét is, kik tantestülettel vállvetve egyéb hivatalos elfoglaltságaik mellett is szeretettel karolták fel iskolánk visszaszerzésének kérdését — a teljes

Next