Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
2. mozdítani mindazt, mi a közjó ügyét szolgálja. Ellenőrizni, óvni és védeni a közügyét mindattól mi annak kárára tör. Védeni a legdrágább nemzeti kincseket, hitet, vallást, erkölcsöt, a nemzeti jólét forrásait, a közjavat; becsületben, jóhírnévben, vagyonban legszentebb feladata a sajtónak. A »Balatonvidék« hatéves története a tanú,hogy e lap hasábjai mindenkor e szent célok szolgálatában állottak. Ezekért, a magasztos eszmékért fogunk küzdeni tovább is. Harcolni fogunk: a hitetlenség korában a vallásosságért; a képmutatás korában az őszinteségért; a hazugság korában az igazságért s az önzés és haszonlesés korában — a közjóért. Az általános nemzeti érdek mellett kiválóan vármegyénk és városunk vidékének érdekeiért küzdöttünk. Ezt irtuk föl zászlónkra s e zászló alatt ki is tartunk mindaddig, migt, előfizetőink minket bizalmukkal megajándékoznak. Küzdelmünkben szenvedtünk meggyanusítást, félreértést, megtámadást. De ki nem szenvedett sérelmet az igazság védelmében? Mi azért tovább haladunk utunkon. Mert tudjuk, hogy ez az ut egyenes és az igazsághoz vezet. Az igazságnak pedig előbb, vagy utóbb győznie kell. Ehez a nagy és felelős munkához kérjük bizalommal közönségünk további rokonszenves támogatását. De, nagy felelősséggel járó feladatunk teljesíthetésére közönségünk anyagi támogatása mellett, kivánatos szellemi támogatása is. Érdeklődést kérünk és közreműködést. A kinek Isten tehetséget adott, miért hevertetné parlagon. Ha csak tudósításaikkal keresik is föl lapunkat már is nagyban hozzájárultak a keresztény sajtó ügyének fellendítéséhez. Mi pedig Istenbe vetett bizalommal s közönségünk támogatásának reményében bocsátjuk útjára a »Balatonvidék” hetedik évfolyamát. Kötelességeink teljesítésének utain vezérlő csillagaink : az igazság és szeretet lesnnek. Tisztelettel, A Balatonvidék szerkesztősége. BALATON VIDÉK az erő, a keresztény bátorság s nemes megtestesülésévé fejlik. Azok, akik nem ösmerik a keresztény elvek bámulatos hatását a lélekre, kissé megütközhetnek ezen a befejezésen De keresztény szempontból ez a befejezés ép olyan ideális, költői, mint amilyen igaz. E szerint a második felvonás összebogozza, a harmadik kibontja a csomót. Lehet, hogy a személyek kissé többet beszélnek, s a kelleténél magasabban, de cselekesznek is s a sorsfordulat után gyorsan sietnek a megoldás felé. S ha az első felvonás, hogy ugy szóljunk, feje tetejére állította az igazságot, a 2-ik és B ik fényes elégtételt szerez néki. S a szerelem, katolikus irányú darabban, szép, lehelet. Dicséretre méltó, hogy gyönge,11 vnta belevitte az iró. A ki ily szépen bele tudja vinni a darabjába ezt az érzelmet, s az oktató irányt annyira el tudja burkolni, éppen itt, hogy a művészet, mint öncél, világosan megtetszik, az csak tehetséges író lehet. Higgjük el, hogy a katholikus irodalomnak, mely sokszor alárendeli a művészetet magát az oktatásnak, igazi nyeresége ez a kis mű. Személyei következetesek. Ellentmondást a legélesebb kritikus szem sem fedezhet föl bennök. Dénes lelki ereje olyan cselekedetek létrehozója, melyek mindvégig jellemzője az erő. Márta finom lelke, vallásossága, a nyomorúságban mutatja meg leginkább, hogy nemcsak szóboszéd, hanem lelke benső meggyőződése. Szerelmes az a változatosság, mely szerepén végig vonul, nagy szinész-tehetségére is méltó. A keresztény erények szépségét, lélekformáló hatását ezek a világosan megkomponált, személyek nem szavak árjában, hanem cselekedeteikben mutatják meg. Ne gondoljon senki gyerekségre, senki prédikációra • ez a kis hangulatos mű az élet fényességét, árnyékát mutogatja keresztény alapon, költői ihletség szárnyán. Alkalminak alkalmi: a drámai esemény két karácsony keretében folyik s azok világát tárgyalja, a kiket az író jól ösmer : az iparosokét. De az is igaz, hogy a közönséges alkalmi daraboknál jóval több: egy darab élet, a keresztény költés színpadán elibénk tárva. Derék iparosainknak adjon az Isten hozzá sok szerencsét. Mi csak gratulálhatunk nékik, hogy ilyen élvezetes vállalkozásra szánták magukat. Önej. 1903. január 4. A neveletlenek. A minap, mikor némely szellemi szegények az éjszaka sötétségét arra használták, hogy városunk egyedüli művészi ékességét, a Festetics szobrot megtördeljék, a városka lakossága felháborodott. Ez a felháborodás természetes és általános is mindenkor, amikor tisztában vannak azzal, hogy szomorú jel, mikor a tömegben olyan neveletlenek akadnak, akik nem becsülik az ősök tiszteletét, akik megátalkodottak és megfeledkeznek hazánk nagyjairól és különösen arról a köteles tiszteletről, amellyel azok emlékezetének tartozunk, akik nemzetünk haladásának jelzőoszlopaiul ismeretesek. Mint mindig, a rendőrség ez folyólag is mozgolódik. A bűnösök esetből kiközrekerítésén fáradozik. Befogdosnak gyanús alakokat és szigorú vallatás alá fogják, hogy a megsértett társadalmi rend elégtételt kapjon az igazságszolgáltatás révén. Azt mondják, hogy gyanús alakok tucatszámra akadnak. Hozzá vagyunk szokva és is találjuk, hogy az ily őrizetlen természetesnak pillanatokban elkövetett kihágások kiderítése nehéz dolog. Mert nem a búvóhelyek száma nagy, hanem a tettesek és az esetleges szemtanúk között a kölcsönös elpalástolás rendszere már nagy mértékben kifejlődött, hisz előttünk a minősítés tekintetében csak egy van, az urak ellen. Az ugyanis teljesen beigazoltnak vehető, hogy a szoborcaonlatók ezúttal nem a nemzetiségi, vagy a politikai szélhámosokból kerülnek ki, mert az efajtáktól tisztes ez a táj, hanem azok közül, akik inkább neveletlenségük okossti rakoncátlankodásból indultak megbotránkoztatót cselekedni. Bármint, van, az az egy bizonyos, hogy botránkozunk megtörténte fölött. Ebből következik azután az, hogy e merénylet tanúságait le nem vonni, a struc természetével volna egyenlő, amelyről pedig tudva van, hogy homokba dugott, fejjel várja a viszonyok szelidültét. Ifoi. volna már az ideje az éjjeli rendőrszolgálat megteremtésének, mert ilyen, úgy látszik, még nincs kellően szervezve. A városi rendőrség mai szervezete erre nem elegendő, mert száma kevés, a kézbesítés és egyébb személyi vonatkozású szolgai munka pedig, amit nappal kell végezniük, éppen elég arra, hogy az éjszaka idejét ők is, mint ezrei a város lakosainak, nyárspolgárias nyugalomban töltsék. Csuda-e tehát, ha némely éjjeli jókedvű halandó, a bor hevítése következtében az emberi vad indulatok kitöréseit az ablakok, vagy a lámpák beverése, vagy éppen a szobor megcsonkítása árán vezeti le. Ezek a vélemények ugyanis így elmondva nem őszinték, sem nem azok, amelyekről azt lehetne állítani, hogy megütik az igaz mértéket. Emlékezünk, hogy már akkor, mikor a szobrot felállították, akadtak a munkát bámuló jókedvűek között, akik elég hangosan úgy vélekedtek, hogy majd lekerül az a madár a címerről, hogy ne sarlót, hanem tarisznyát adjatok a gyermek kezébe, mert nem arat már a nép, hanem koldul . . . stb. D) akkor, akik hallották, az efajta beszédet, tréfaszámba vették. A cselekedet magálád tett, mely méltó a megvetésre. D Kettőt mulasztottak el: a védelmet, és a nevelést. Az illetékes körök elmulasztották kiterjeszteni az éjjeli szolgálatot a sötét térre is, az egész társadalom pedig elmulasztotta az alsóbb néposztályok nevelését. Oh a társadalom, az megvan és különösen igy farsang idején, csoportokba verődve meg is indul a szórakozások tengere felé. Ez a társadalom, mely oly ínyenc a jó cselekedeteinek reklámozásában, keveset, vagy semmit sem tesz azokért, akik nem szerencsések a vagyonszerzésben és nem boldogok a megszerzett vagyon gondatlan élvezetében. De ilyenkor az új esztendő küszöbén, mikor sokakat elfog a vizsgálódás a múlt és a jövő fölött, bennünket ez a nemtelen cselekedet késztet, gondolkodásra és azt Hisszük, hogy cselekvésre van szüksége a hatalom birtokosainak. Az alsóbb néprétegek gondolkodásmódjának megismerésére és helyes irányba való terelésére van szükség és nem is annyira a bűn üldözése által, mint inkább az által, hogy munkálkodjanak közre azok szellemi nívójának az emelésénél, akik nem rettentek vissza megtördelésétől annak az emléknek sem, amely nemzetségünk tiszteletre méltóinak egyikét ábrázolja. Azt el kell ismerni, hogy a társadalomnak oka van a feháborodásra, ha ilyen cselekedeteket lát. De sokkal több komoly ok van arra, hogy az alsó néprétegekért is tegyen valamit ugyanaz a társadalom. Nem abban kell kimerülni a hatásnak, hogy büntetést kérjen a bűnös számára és azután tovbb tarokkoznék, hanem munkálkodni kell érdekében az iskola falain kívül is. Az iskola nevelése nem elég. Ezt a nevelést folytatni kell a serdülő és az ifjú korban is, hogy legalább azt értse meg az a tömeg, hogy legalább annak vegye ki az igaz értelmét, hogyha nem volnának még e nemzetnek tiszeletre méltó nagyjai, akkor csinálni kellene ilyeneket. És ha ezt megérti a tömeg, akkor nem kellene félteni az emlékeket az emberi vad indulatok kitöréseitől. De ki tanítja a tömeget az erények tiszteletére? Ki a hazafiságra? Ki a magyarok tiszteletére? Ki a történelmi nevek becsülésére ? Ki emlékezteti a tömeget az elemi kötelességre, amely nélkül nincs nemzeti érzés? Mit tesz érdekünkben a modern társadalom ? Semmit! A templomot, felcserélte a korcsmával , az élő hitet az aranyborjú imádásával , az erkölcsöt, a puritán egyszerűséget elveti és ezzel egyenrangúnak óhajtja a szabad szerelmet és a cifrálkodást A lelkiismereti törvények hegébe a szuronyok millióit állítja és elfelejti, hogy ezek nem az erényeket, hanem rettentést szolgáják. Az pedig még nem a meglétesített, állandó intézményeket. Ha a mai társadalom az alsó kel szemben nemcsak a kihasználás népréttgekelvét vallaná egyedül üdvözítőnek e világi életre, ha a vagyonos családok a szeretet melegével gondoznák azokat, ha visszatérne az a régi rendszer, melyet nem a divat szerzett,, hanem a mely a szeretet hagyományain növekedett és ápolást talált apáink tűzhelye körében, ha visszatérne az a rendszer, mely a szegényt, az elhagyottat, a neveletlent nem tekinti ellenségének, akkor talán nem kellene félni attól, hogy az ily undorító eset ismétlődni fog. A Dalkör szilveszteri hangversenye. Évről-évre nagyobb érdeklődés irányul a Dalkör Szilveszteri mulatságára. Levélpapírok: 60 levélpapír 50 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapír és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt Levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.