Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)
1904-07-03 / 27. szám
1904. julius 3. BALATONVIDÉK 3 gény magyar költőket szivére fogadja. Berzsenyit a nemzet fenséges hangú költője lép le rozoga kocsijáról. S most mi történik. A dus javakkal megáldott, nagy gróf levett kalappal megy a szegény költő elé és ezt teszi akkor, mikor magyarnak lenni szégyen, magyar írónak lenni, éppn szerencsétlenség volt. Mily magasztos, mil y eszmekellő e kép ! Akkor e ragyogó palota helyén egy egyszerű, barnafalu kastély állt. És íme ! E ragyogó palotában, melynek lobogó szövétneke most is az idealizmus, egy század alatt megismétlődik a dicső múlt. Mi a magyar dalnak szerény mivelői nem oly érzések hatása alatt vagyunk-e, mint azok a szivesen látott magyar költők voltak? Nem övez e körül bennünket ugyanaz a szeretet, leereszkedés és megbecsülés ? Íme a mi imádott Zászlóanyánk, kit. az isteni Gondviselés édes hazánktól elszakitott, gyengéd kezet, szó, magyar dal, magyar nyújt a magyar ének múzsájának ; mert ő is érezte áldott lelkében a költő e szavainak igazságát : «szivet cseréljen az, aki hazát cserél.» És mert ez igy van s mert legkegyesebben megengedte, hogy holnap felavatandó nemzeti zászlónkat az Ő magas nevének varázsával övezhetjük, ezért mondok én most lelkem mélyéből hálás köszönetet s azt, kivánom, hogy a főméltóságu Hercegnét, a mi szeretett Zászlóanyánkat édes magyar hazánk diszére, magas családja boldogitására s mindnyájunk örömére a Magyarok Istene soká, igen soká éltesse ! Igen meghatotta a multak emléke s a lelkes magyarságtól áthatott bezéd a grófi családot, s szivéyest»n megköszönta a szónok szép beszédét. Újra ének következett ezután: Pache «Csendes éj*e. Majd megtoldották a Jeligével és Eckhardt A. «Népdalegyveleg*-ével az énekszámokat, mert igen tetszett az előbbi két ének. A gróf úr még ezután hosszassabban elbeszélgetett, s csak azután jöttek haza a dalosok. Másnap reggel 7 ó. 6 perckor érkezett meg a nagykanizsai írod és Müv. kör dalárdája Horváth György főgimn. igazgató és Bőhm Emil karmester vezetése alatt, kiknek fogadására a Dalkör testületileg jelent meg a vasúti indóháznál. A vasút megállása után a Dalkör a vendégek tiszteletére jeligéjét énekelte, azután Lakatos Vince dr. elnök a köv. beszéddel üdvözölte őket : Igen tisztelt Uraim ! Kedves Dalostestvérek ! Midőn a nagykanizsai Irodalmi és Művészeti Kör Dalárdája , itt a kék Balaton partja virányain* a «Keszthelyi Iparosok Dalköre» nevében, igaz magyar szivvel üdvözlöm, azt kivánom, hogy ezt a napot, melyet oly megkapóan egyhangú lelkesedéssel, időt és fáradságot nem kímélve nekünk, illetőleg a magyar dal eszményi kultuszának szenteltek, itt a mi szerény körünkben teljes megelégedéssel tölthessék. A mai világban, midőn az embert embertársától oly sok meggyőződés, eszme és foglalkozás választja el, jól esik egy oly magasabb eszménynek utján vállvetett munkával haladnunk, mint amilyen az édes, a férfias, a komoly magyar dal, magyar ének, a magyar nemzet leghívebb tükre és tolmácsolója. jellemének Önök is, mi is ennek a magyar dalnak vagyunk munkásai s azért az édesen zengő magyar ének nevében igaz magyar szivvel kívánjuk : Éljen a Nagykanizsai Irod. és Müv. kör Dalárdája ! Isten tartsa őket körünkbe! (Lelkes éljenzés.) Majd a Kanizsaiak is elénekelve jeligéjüket, Horváth György elnök szólt, kiemelve egyrészt az ének nemesítő erejét, másrészt nagy szerepét a nemzeti közművelődésben. (Lelkes éljenzés ) Utána a • Hullámba* vonutak, hol a «Szózat* és • Himnusz* összpróbája volt,mely egyszerre kiválóan sikerült. Utánna a vendégek megtekintették a várost, zászlószentelés után pedig a Balatoni Múzeumot. De tartsunk sorrendet. Csepegős, borus, sáros volt az idő, de mégis künn tartották a templom előtt a szertartást. Ponbon 10 órakor érkezett meg a zászlóanya édesatyjával egy kocsiban, majd az grófné Alex couitessel a másodikban és Ella comtesse az ifjú György gróf úrral a harmadikban. A sátorban elleyezkedve, megkezdődött azonnal a szt. mise, melyet az apátplébános olvasott s utána a remek nemzeti szinű zászlót szentelte meg, melyet a szertartás alatt, a zászlóanya is megfogott. A város főutcája lobogódiszt, öltött, s nagy közönség lepte el a templom előtti teret és utcát. Érdekes volt látni a menetet, mely az ipartestülétből indult meg. E'ől a nagykanizsai kör , a helybeli legényegyleti zászló között a beburkolt szentelendő majd 75 hófehér szép nyomolyólány zászló, vőfélyeikkel, utánna a nagykanizsai Irod. Kör dalárdája, s a Dalkör. A tüzoltóegyesület kordont vont és igen ügyesen tartotta fenn a rendet,. Szentek's után az első szeget a zászlóanya verte be «Isten, király és haza nevében,« mely mondást zugó éljenzés követett. Majd Festetics Tassilo gróf ur • Isten áldd meg a magyart a s György gróf «Ha Isten velünk, ki ellenünk ?• jeliigével. Hertelendy Ferenc főispán ur hosszabb, gyönyörű jeliigét mondva verte be disz zászlószegét. Majd Magyarország biboros hercegprímása zászlószegét Dunst Ferenc dr. apátur verte be • Isten és haza* nevében,. A megyés püspök urat Lakatos Vince dr. a következők kíséretében: •Midőn a német a Wacht am Rheim-t, énekli, a magyar a Szózatot és Himnuszt, a dal szárnyain mindkettőnek nemzeti önérzete nyilatkozik meg fönséges erővel és méltósággal.* Kunc Adolf dr. csornai prépost praelatusát Berkes Ottó prem. kanonok; • Becsületes munka után a tisztes szórakozás üdülést nyújt a testnek és a lélek harmóniáját, tartja fenn.* Kroller Miksa dr. zalavári ap«tét "szintén ő. "Dalunk őszhangját, sohase zavarja meg a szeretetlenség disharmoniája. * Burány Gergely dr. c. főigazgató : «Nyujt,s feléje védő kart, ha küzd ellenséggel.t Dézsányi Árpád dr. főtitkár. • Büszkén lobogva buzdíts a dalra, mert a dal nemesiti sziveinket, és Istenhez emeli lelkünket..* A város nevében Bognár Imre v. jegyző : A üi zászló szent jeligéje legyen sziveinkben örök.* Büchler Sándor dr. keszthelyi rabbi írásban küldte be jeligéjét: «A tiszta, jó szívből eredő hang, még ha gyönge is, a legtávolabbra ér el, ahhoz a legmagasabbhoz, ki csak a tiszta, jó sziv erejét vizsgálja.* Berkes Ottó szónok hű szónoklatában elmondottak megvalósulására.* A keszthelyi ipartestület, nevében Braun Rudolf elnök : «Ezen nemzeti jelvény buzdítsa e testületet, Istent imádni, hazát szeretni és lelkesítse testvéries összetartásra a mi testvéreinket.* A felső takarékpénztár nevében Hoffmann Miksa • Hirdesd fennen nemzetünk halhatatlan költőinek dicsőségét még a késő nemzedéknek is!» A kath. Legényegylet nevében Peer Leó elnök: «A tisztes ipar Istent áldja, hogy Isten is áldja a tisztes ipart.* Tantossy Sándor osztályparancsnok: «A király és hazaszerető, lebegjen mindig szemeink előtt.* Kerekes Endre százados : «A hon megmentésének nagy nem kevesebb érdemet munkájában "a dal szerzett, mint a kard ; hősi tettekre a harcfi szivét dal is tüzeli. Aki tehát hazáját szereti, a dalt, meg nem vetheti.* Simon Sándor dr.: <E zászló alatt zengjen örökké az édes magyar dal s a dalos sereg mindig az igaz hazafiságnak legyen zászlója.* Csanády Gusztáv dr.: «Az igazi hazaszeretet, abban is nyilvánuljon, hogy pártoljuk a hazai ipart. Kívánom teljes felvirágzását!* Lakatos Vince dr. elnök: «A dal a honfiúi érzelemnek leghívebb tolmácsolója s midőn a magyar dalnak zászlót szentelünk, azt kérdeni : mirevaló ? — nem mutat a hazafiságnak legnagyobb fokára.* Láng Emil : «E szentelt lobogó óvja, védje s oltalmazza meg azokat,, kiknek szivében nemes szeredet ég s ajkukon lelkes dal fakad.» Galdon Károly: «Aki a dal iránt érzéketlen, az lehet a világon a legszerencsétlenebb ember !» Práger Tivadar: • Lobogva hirdesse e zászló a harmóniát dalban és társadalomban * Haas Mária : «Hol dalt hallasz, ott, megpihenhetsz ; rossz emberek nem dalolnak.* Sárvári D.-dolegylet: «Dalban és életben egyesüljünk.* Pécsi polg. dalkör: «A magyar dal egyesitsen bennünket szép hazánk szeretetében.* Huber Gyula: «Dalban van az érze'em.* Sajnáljuk, hogy részint, térrzake, részint hiány miatt nem közölhetjük az összes jelmondatokat; igy a Főispán ur ő Méltóságának gyönyörü, hazafias jelmondatát, a kanzsaiakét és még sok másét. Készakarva hagytuk utoljára azt a remek beszédet, melyet még a gek beverése előtt,, közvetlenül a zászlószelési szertartás után mondott Bikes szentfstó főgimn. tanár a közönség osztatlan figyelme közben, s mely annyira magával ragadta a közönséget, hogy a szónokot, hatalmasan megéljenezte. A beszéd így hangzott: Dicsértessék a Jézus ! Ájtatos Hallgatóim ! Kilenc éve e város törekvő iparosai egyletet alapítottak, hogy abban a jól végzett napi munka után a fáradalmat kellemes szórakozással enyhítsék. Szórakozásul a legnemesebbe t — a földön az egyedül örökéletüt — a dalt választották. Énekelni akartak a két legfenségesebb eszmének: Istennek és hazának, jeligéül választván: «Istent s hazát zengje dalunk — E kettőért élünk — halunk.* Mindnyájan tanúskodhatunk, hogy szent céloknak buzgó és becsületes törekvéssel igyekeztek megfelelni a muliban — , hogy híven akarnak megfelelni a szent célnak a jövőben is, bizonyítja a mai alkalom, midőn elhozták ide a háromszínű zászlójukat, hogy az egyház szent áldásának kikérése után, most már felszentelt zászlójukra tegyenek fogadalmat, hogy hő szeretettel, tiszta, önzetlen szándékkal, Isten s hazába vetett, törhetlen reménnyel fognak tovahaladni a kitűzött szent cél felé : zengeni Istent s hazát. Szebb, magasztosabb eszme az emberi szivet nem dobogtathatja; ki e kettőnek megfelel, hiven betölté emberi hivatását! Az isteni bölcsesség sok-sok munkakörbe osztott szét bennünket, de bárhova álltott, magas vagy alacsony polcra, hivatásunkat, méltóan csak úgy töltjük be, ha e két, legszentebb eszme — Isten és haza — lesznek vezércsillagaink. Mindnyájan munkások vagyunk, az egyik szellemi tehetséggel, a másik anyagi erővel dolgozik, de mindnyájan emberek vagyunk, egymásra utalva, hogy egymást támogatva szeretettel egyesült erővel valósítsuk meg az isteni gondviselésnek tervét, az Isten akaratát. Ezért, tisztelt uraim , méltóan választottak önök, mikor dalukkal elsősorban is Istennek akarnak hódolni, mert «semmi siies, ami az emberi szivet annyira felemelhetné, következőleg az élet, mindennapi jeleneteiben, a szenvedélyek és indulatok örök ostromában hozzáragadt, szennytől annyira megtisztíthatná, mint az Istenség nagy gondolatával való foglalatoskodás.* (Kölcsey.) Isten nélkül nem lehet áldás munkájukon. Felsőbb segedelem nélkül az ember az élet terhei alatt könnyen összeroskad. Emlékezzenek meg, hogy az egyház, amelynek ma áldását kikérték a munka mellé mindjárt odaállítja az imát is, hogy amelyik műhelyből az Isten számkivetve van, ott ki van zárva a munkásnak legjobb barátja; hogy oda, van a vallás száműzetik, bevonulást ahontartanak az emberi szenvedélyek és csakis