Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 1-25. szám)

1906-01-07 / 1. szám

8. BALATONVIDÉK­ ségük révén, vagy a törvény hatal­m­ával befolyással bírnak, legyenek ébren, kisérjenek figyelemmel min­den mozgalmat s vezessék azt az egyedül helyes, az egyedül megen­gedett és célravezető törvényes­ség medrében. És itt különösen félő gonddal kell őrködni, a mindinkább kiélesedő úgynevezett installacioná­lis mozgalmaknál. Vármegyénk szá­mára is minden órán megyefőnök kirendelését­ várhatjuk a A vármegye közönségének ille­tékes vezére , a törvényhatóság már­rendelkezett. Minden intézkedést megtett. És ez elég is. Ne legyen itt szava a népszenvedélynek. Elég erős a vármegye közönségének vé­tója. Tiltó szava. Itt a legerősebb s egyszersmind győzhetetlen fegyver a törvényesség. Erről a térről sem itt, sem má­sutt az országban letérni nem sza­bad , mert különben nemzetünknek — vesztett ügye van. Ettől óvja Isten szeretett ha­zánkat. A keszthelyi kerület szövet­kezett ellenzéke I. Iió 18 án a­­ Hun­gáriát szálló nagytermében szervező és alakuló gyűlést tart, melyre a következő meghívót bocsátotta ki Dervarics Imre szervező-bizottsági elnök : Tisztelt Honfitársak ! Sötét fölhők tornyosulnak hazánk ege felett ... A törvénytelen kormány a leg­durvább erőszakkal, a legszembeötlőbb tör­vénysértéssel mindent elkövet, hogy meg­törje a nemzeti ellenállást; erőlködése di­cső vármegyéinkkel szemben hiábavalónak bizonyult, egyik kudarc éri a másik után és mint a hullám a szikla fokán, úgy tö­rik meg erőszakos törvénytelensége a vár­megyéknek alkotmány­védő bástyáján , de a kudarc soha sem állította meg a gonosz­ságot, útjában és mig syreni hangok száll­nak a békekötésről, addig a kormány foly­tatja erőszakoskodásait, törvénytelenséget törvénytelenségre halmoz. Hol fog ez ut­ján megállni, mit rejt a jövő méhében, senki sem tudhatja. Nekünk minden eshee­tőségre el kell készülnünk, az ellentállást a legszélesebb alapon sz­erveznünk kell. Zala vármegye szövetkezeti ellenzéké­nek központi gyűlése múlt évi december 10 én elhatározta, hogy a szövetkezett el­lenzéket minden kerületben szervezi és tisztelettel alulírottat, bízta meg azzal, hogy a keszthelyi kerületben a szervezés élére álljon. E tisztemből kifolyólag értesítem a címet, hogy a keszthelyi kerület szövetke­zett ellenzékének szervező és alakuló g­ t­­losé Keszthelyen fo­ yó évig január hó 13-án szombaton délután 1 órakor a »Hungária« szálló nagy termében fog megtartatni, melyre minden igaz magyar embert, minden jó hazafit ezennel meghívok. A községeket pedig felkérem, hogy legalább egy bizalmi férfiúval e gyűlésen mulhatlanul képvisel­tessék magukat. A nemzet ellen intézett ádáz táma­dással szemben mind­n pártkülönbségnek el k­el tűnni, minde­n válaszfalnak le kell omlani, minden magyar embernek egy tá­borban kell egyesülni. Nem pártgyűlés lesz ez, hanem a ha­zafiaknak szervezkedő gyűlése, hogy a be­következhető minden e­hetőségeggel szemben a teendőket megbeszéljük, hogy a várható támadásokkal szemben mint egységesen és tömören szervezett, mint a hazafiság szent fegyelme által összetartott tábor ellentállá­sunk erős és sikeres lehessen. Ha összetar­tunk, a végl­ges diadal, a nemzet, szent ügyének győzelme, el nem maradhat. Keszthelyen, 1906. évi január 1-én. Hazafias üdvözlettel Dei­varich Imre mint a szervező-bizottság elnöke. 1906. január 14. Az „Iparos Dalkör" hangversenye. Szylveszter este, nagyszámú közön­ség jelenlétében, fokozódó érdeklőd­és mel­lett folyt le a Dalkör hangversenye. A műsor első számát a D­akör által előadott «Iparos induló» képezte. A kelle­mes zenéjű, hazafiss szövegű induló, a Dal­kör szabatos előadásában nagy tetszésben részesült. Ezután Lakatos Vince dr. a Dal­kör elnöke lép­ett az emelvényre s költői szárnyalású hazafias beszéd kíséretében kö­tötte fel a Dalkö­r zászlajára Fürstenberg hercegné s­ül. Festetics May grófnő aján­dékát, egy gyönyörü elyem szalagot, me­lyen az ajándéko­k neve arauval van ki­himezve. része A hazafias beszédnek különösen azon volt nagy hatással a |el nlevőkre, hol a szónok, a sötét fellegekkel borított jövő képeinek ecsetelése mellett, a három­színű zászló körüli csoportosulásra ,össze­tartásra és az az iránti hűségre szólítja fel ugy a Dalkör tagjaiit, valamint a haza­fias magyar közönséget. A szónokot, zajosan megéljenezték s a közönség emelkedett, hangulatban hall­gatta a műsor következő számait. 2. Egmont nyitány. Beethoventől. Zongorán 4 kézre előadták Jámbor Pepita és Pethő Erzsike. Mindket,tő­ük játékát elő­ször h­­­t­otta közönségünk, smennyiben ez volt, első nyilvános szereplésük, de egyút­tal annak is bizontságát adták, hogy szép zenei tehetséggel és technikáv­l rendelkez­nek. Könnye d és t­iz­aminden lámpaláz nélküli játékul­at élvezettel hallgatta a kö­zönség s a végén ugyancsak megtapsolta és megéljenezte őket.. 3 Hermán Ilonka szavalt kedves han­gon egy angolból fordított, költeményt. A bájos műkedvelőt zajosan megtap­osták. 4 Hull a tt-vel. Eredeti m­agyar da­lok. H • as Ferenctől. Bő»d<a « D.Ikör Ga­ray Sándor karnagy vezetékével. Hosszan tartó taps jutalmazta a Dalkör szép énekét. 5 Pető Erzsike játszott egy mazurt Godardtól. Egyedül is biztosan s kedvesen játszik s remélhetőleg még sokszor lesz al­kalmunk játékában gyönyörködni. A hos­­szantartó tapsra és ujrázásra néhány ma­gyar nótát játszott érzéssel . Májusi éj. Abt Ferenctől. Énekelte a Dolkör 7. Armonía Ket­terén­él. Zongorán előadta Jámbor Pepita. A nő­h^z s nálunk kevéssé ismer' gyönyörű darabot n űvenzi­leg adta e­ő. Játéka könnyed, folyékony s lámsz­a, hogy kiváló gyakorlattal bír. Való­színű­eg őt sem fogjuk nélkülözni a jövő­ben hangversenyeinken. A szűnni nem Azonkivül csend . — Ádám, Ádám — súgja. És hát­rahanyatlik. A zsoltárok könyve neszelve hullott ki kezéből. Az­után a kályhára figyel A pattogószi­ln­bok neki csevegnek. Ádám szép, Ádám jó­ , így hallja. Vádat érez önmaga ellen. Paálnak mondta, szereli mindenho, im el­jött, jogot formál. Sok-sok földet bejár­hatott azóta De alapján véve él-e, halt e? Mondta : rövid lesz az idő és én visszaté­rek. 0 várt várt. Hatszor fordult meg azóta a föld. Tavasz mult,, év telt, Paálról semmi újság, nyár umlt. . . Várjon gon­dol e rá ? Ápolta szivében a vonzalmat. Ádám iránt, nem jött. Huszonkettedik évét járta akkor és félt a hajadonságtól. Az emberek szájától, mely pedig ott vág, a­hol legérzékenyebb a fájás, nőül ment a sok évődés közepette Sólyomy Abához, a megyeszerte hires Sólyomy-familia leg­ifjabb sarjához. Boldog-e, nem-e ? ő maga sem tudja- Da részes lehetne minden örömben, így félálomban mindenre neszel. Mo­solyog a lelke, ha eszébe téved az Ádám­mal együtt, töltött pásztorórák emléke és köny szalad szemébe, ha menyasszonysá­gára gondol. Ezek az idők ! A félelem és a hónapjai. Rettegett, Paál még mindig visszatérhet. Aztán az oltár előtt uszályá­ban megbotlott. Rossz omen, — mondo­gatták. D­e ismerős arcokkal találkozott. Üdvözöltek, mosolyogtak feléje. Rosszul si­került bíztatás volt, semmi egyéb. Éreztem, még mindig szereti Ádámot. Az arc, a szemek, a mosolya és beszéde ott ugrált előtte. Mikor kijöttek a templomból, im­bolygott a lépte. Férje k­aljára támasz­kodott. Várta, mikor ugrik elébe Paál. De eseményről "-lmállott a ná zój minden ilyen mentve. Aztán belejöttek hétköznapi életbe és Éva kevesebbet gon­­­dolt Ádámra. Néha azonban túl sokat.. A nyáron volt két esztendeje. De a gó­ga ma i< egyszer sem kopogtatott. Pedig na­gyon szereti a gyermekeket. Sétak­özben akármelyik parasztgyereket megsimogatta. E­l kérdezte tőle : hány éves, mi a neve, ki az apja, ki az anyja.­ Ilyenkor valami űrt érzett a szivében. Éppen mint mo-t. Még anyának sem érezheti magát . . . Bo­lond kis köny szalad szemébe. Ahogy szárítja, lecsuszik kezén a hálór­a kli. Olyan fehér a teste, mint, a patyolat Vagy akár a nyoszolyán a csipkék. Már meg sem ijed. Hetek óta lát,­a, érzi, mint, fogy, mint szárad. Ma karácsony napján némi szent, rezignáció ült, lelkébe. Napközben imád­kozott és sokat énekelt. A Máriáról szóló szépséges éneket és azt a másik áriát, hogy : — Dicsőség a magasságban az Is­tennek . . . gának. Nagy megkönnyebbülést szerzett ba­rátnője Déltájban egy rég nett- látott te a­kereste f­d. Az E us. Együtt, jár­tak az inárcsi zárdába és egy faluban­ak­tak. Előhozták a leánykori ős ö, Eva, mosolyogni tudott. Idők szcénáit Aztán férje is mókázott, egy kissé. Az ő menya­sszony­sága alatti tréfákat elevenítette fel. Ak­or nagy erőt érzett, magában, hogy leküzdi a betegséget. De most, most ebben a ma­gányban, gyengének érzi testét , minden izében remeg. És Piál is it­t tűnt fel, mintegy csúf jelenés. Künn a havas utcán ritka a nesz. E­­­ n az estén megszűnik a zaj, a csúf embe­rgy­ülölés Szeretet ül a szivekbe, a testvériségérz- e. C­endesen és reggelig kikel az ármánykodás. Sehomyt maga küldte a klubba Ha a családi bol­dogság teljes harmóniájét nem élvezheti, kárpótolja barátainak szeretete Hat óra körül megjön, ígérte, így gondolkozhat szabadon. Tudja, megcsalia férjet gondo­latban, de érzi : nincs ereje kreálni a bol­dogot. Bün vétek ez, de az ő gondolata­ L­e­gfi­n­­o­mabb uriruhák, legtartósabb libériák mérték szerint készülnek SZABÓ SÁNDOR polgári és libéria-szabónál, a főgimnáziummal szemben. Állandó raktár valódi angol, francia és hazai szövetekben.

Next