Balatonvidék, 1906 (10. évfolyam, 26-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

1906. julius 22. kóstolgatták. Itt diósgyőri Czakó Béla igazgató és Körmendy Lajos ifj. elnök mondott köszönetet a szives fogadta­tásért. 3-ik nap: Reggel 5 órakor gyorsvo­nattal Diószegre indultak a kirándulók. Az állomáson Biolita cukorgyári igazgató és az egész személyzet és tisztikar fogadta őket. Hosszú kocsisoron vonultak a közeli Gyurcsi-majorba, hol jóízű villásreggeli várt reájuk. Reggeli után megtekintették a ta­nulságos cukorrép­a gazdaságot, tanulmá­nyozták ennek üzemrendszerét, trágyá­zási módját, a magrépa termelést, a trágya­kezelést, a répa ormányos bogár ellen ki­talált legújabb védekezési módot, a gőböly­hizlalást, stb. 1 órakor Diószegre vonultak be, hol ismét, terített asztal várta a kirán­dulókat. Jelen voltak : báró Kuffner Károly a birtok tulajdonosa, Zichy Gyula gróf, a cukorgyári gazdaság egész személyzete, Bichta igazgató, Kovács János titkár, Schwarzer János, Zichy gróf jószágigaz­gatója stb. Ebéd alatt Kovács János üdvö­zölte a kirándulókat. Több szép felköszön­tő hangzott még el : Fáber Sándor báró Kuffnert éltette, Horváth Jenő titkár báró Kuffnert és családját, gróf Zichy Gyula a tanári kart és a hallgatókat, Körmendy Lajos Zichy grófot, Lukács Iván szintén a hallgatóságot. Ezen kivül táviratilag üd­vözölték Darányi Ignác dr. földmivelésügyi minisztert, báró Kuffner Károlymót és Zichy Klára grófnőt. Este 6 órakor gyors­vonattal Pozsonyba tértek vissza a kirán­dulók. 4-ik nap: Reggel 6 órakor Galántára mentek gyorsvonaton. Innen pedig kocsikon Nebojszára, Gülcher Jakab mintagazdasá­gának tanulmányozására. Mindjárt megér­kezéskor kitűnő villásreggelivel fogadta a tulajdonos és neje a kirándulókat. Ezután kocsikra ültek és bejárták az egész határt, a szebbnél-szebb táblákat a tulajdonos ve­zetése mellett. Megtekintették a szép mar­hatenyésztést, melyről Pöckl Gyula állat­tenyésztési felügyelő adott tanulságos ma­gyarázatot, a tehenészetet, a­ keményítő gyárat, a jorksteri sertéstenyésztést. D. u. 1 órakor valóságos lucullusi lakoma várt a kirándulókra, a finomjborok és jó cigányzene mellett kitűnően mulattal­. Ebél alatt elő­ször is Gülcher szólalt fel s abbeli örömét fejezte ki, hogy a keszthelyi gazd. tanin­tézet hallgatói bir­tokát tanulmány tárgyává tették s hogy ő most azokat vendégül lát­hatja. a kirándulók köszönetét, Fáber Sán­dor tanár tolmácsolta szép szavakban. Az ifjúság nevében pedig Nagy Lajos III. é. h. mondott hálás köszönetet. Lovassy Sán­dor dr. tanár a derék háziasszonyra emeli poharát, végül Horváth Jenő titkár a gazd. egyesület köszönetét fejezi ki és Gülcl­ert éltette családjával együtt. Délután 5 órakor vettek bucsut a kedves helytől és kocsikon Galántára vonultak, inn­en pedig vonattal Pozsonyba utaztak. Este 8 órakor a »Fá­cán«-ban a gazd. egyesület vendégelte meg a kirándulókat. Itt, búcsúztak el a derék kalauztól Horváth Jenőtől, kinek az ex­kurzió teljes kimenetelét köszönhették. Az ötödik napon pedig reggel 6 óra­kor tudományban meggyarapodva hazafelé indultak, elmélkedve az uton azon sok szép tanulságos dologról, miket ott láttak. Pél­dául szolgálhat, a leendő gazdáknak, hogy mire képes a törhetetlen szorgalom és kellő szakértelem, amely az ottani gazdaságok­ban nagy mértékben megnyilvánul. De még egyet megtanultak: habár Pozsony és vi­déke egészen a határszélen fekszik, ott­ is él és virágzik az igazi magyar vendégsze­retet és a kirándulók mindenhol a lehető legszívesebb fogadtatásra találtak. humoros, néha gúnyos de mindig igazsá­gos megjegyzést, lassankint elmaradoztak. Jó ideje nem szóltak a sorok — mint an­nak előtte — a város vezetőségéhez, leg­kevésbbé a fürdőigazgatósághoz, mellyel mindig oly előszeretettel foglalkoztak. A nyári hónapokban pedig teljesen új kosz­tümöt ölt, magára e rovat. Az ősz, a tél a tervezgetések kora, a tavasz az építkezések, a munka évszaka. A nyár azonban a meg­figyelések, a tapasztalatok ideje. Majd ha ismét eljő az ősz, megkezdődik a zöld asztalok körül a munka, élénkebb, tarkább lesz a közélet, akkorra majd a krónika is visszanyeri régi alakját. Addig azonban pi­henjen a téli krónikás s hadd jöjjön irása helyébe egy uj rovat: Fürdő-krónika. A fürdőéletről legelőször is — mint minden esztendőben — most is első­sorban azt kell elmondani, hogy az megkezdődött. Ami természetes is, mert hát, enélkül bajos volna fürdőéletet elképzelni. Bár azt is hozzá kell tennünk a történeti hűség ked­véért, hogy a szezon vicinális lassúsággal döcögött, be, nem respektálva azt, hogy a fürdő vezetősége sok új reformmal lepte meg a vendégeket. Aminek oka, termé­szetesen, a júniusi rossz időjárás. De ezt nem panaszképp mondjuk. Víg azért már­is a fürdőélet. A fürdőzés gőzerővel meg­kezdődött. Korzóban is van részünk, a­ ci­gányok bevonultak a zenepavilonba, me­lyet rossz nyelvek fagylaltos kereszteltek el s műsor szerint kioszknak muzsikál­nak. A szállodák festve vannak, sőt az újonnan felállított hirdető táblák is. A Hullám szállóban megnyílt az olvasó­terem (használati díj egész idényre 2 korona). Az olvasóteremre egy táblát is akasztottak ki. Szép aranyozott tábla. Hihetőleg honi ipar. Az áll rajta, hogy.­ >Fürdökezelöség«. ÚJgy mondják, hogy délelőtt, negyed tizen­kettőtől számítva egy fél óráig egy úr is szokott a szobában ülni. Ez a fürdőkezelő. Több időt nem tölthet ott, mert — úgy mondja — neki más dolga is van. No de vivmány­nak ez is csak valami s erős a kilátás, hogy még majd többféle is jön hozzá. Rendeznek majd sétahang­versenyeket,, konfetti-csatát, velencei-estét, úszó- és tenniszversenyt, kirándulást, hang­versenyt, táncot és sok efféle mulatságot. Lesz alkalom mulatni, élvezni, no meg, ami ezektől el nem maradhat — panaszkodni. Hogy ez utóbbit, a közönségnek meg­könnyítsük, alább egy uj rovatot nyitunk, melynek címe : Panaszkönyv. A rovat készségesen áll a közönség­nek rendelkezésére. Akinek közdolgokban panasza, kifogása van s illetékes közegek azt nem orvosolják, forduljon az csak e könyvhöz. Hisz a panaszok nyilvánosságra hozatalától csak a hibák, a hiányok keves­bednek. H­ÍREK. Rigmus. Az újkor sok ujat teremtett, Távirdát, mozdonyt, villamost. A mélyen járó ember-elme Fürkészett sok csodálatost. De az ujak közt a legújabb Mit sose hittünk volna tán, Mit álmainkban sem reméltünk, — A fehér ruhás kis leány. Olvashatjuk csaknem naponta Olvassuk reggel, estelen, Hogy egy fehér ruhás leányka Egyszerre itt meg ott terem. Fehér ruhás leány mindenütt van, Hol egy, hol tiz, hol száza vár. A könyökünkön nő ki minden Fehér ruhás leányka már. De annyit régóta se láttam, Mint én az elmúlt héten itt, Meghivtuk — hittem — a világnak Megannyi minisztereit. S hogy mindenikhez odalép majd Egy fehér ruhás kis leány, S virágot nyújtva mindeniknek, Szerencsés jó napot láván. Szegény fejem nem tudta persze, — Hisz a fejem nem káptalan, — Hogy ilyentájban szerteszéjjel Agykinzó, barbár vizsga van. ilyenkor hány szegény agyacskát Gyötörnek, szinte Hogy évközben amit gyönyörűség, belevertek, Most kamatostul kivegyék. A szép fehér ruhás leánykát Elvégre én­ is szeretem, De hogyha vizsgára mennek Szepegve és remegve, — nem ! Nekem ne nyújtson át virágot Indóházban, se lakomán, A­mig lehet, gyermek maradjon A kis fehér ruhás leány ! — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur ő excellenciája mult hó 2- án Angliá­­­ból hosszabb tartózkodásra városunkba ér­kezett. A gróf ur 8 napot töltött a wind­sori királyi lakban, ahol Edward király vendége volt. — A keszthelyi kath. főgimnázium zá­róünnepélye tán sohasem volt olyan megható, mint az idén Te Deum után a tornate­rembe nagyszámú közönség gyűlt össze, hogy végig­hallgassa a szeretett főigazgató­nak búcsúzóját. Szép lendületes szavakkal figyelmezteti a fiatalságot,, hogy a vakációt hasznos szórakozással töltse el. Majd rámu­tat azokra a tulajdonságokra, amelyek a jó hazafit jellemzik s ezzel kapcsolatban örömmel emlékszik meg arról, hogy az ő tanítványai közül nem találkozott hazaáruló. Majd rámutat, arra a csoportra, amely most távozik nyolc évi fáradságos munka után az intézetből. Buzdítja őket a kitartó mun­kára, a becsületességre, hogy derék fiai le­hessenek e sokat, szenvedett, hazának. Ez­után a jutalom kiosztás következett. Végül hattyú dalként, hangzottak el a prépost sza­vai, melyekben csak igeiglenesen vesz bu­csut az intézettől. A meghatottságtól kön­­nyező szemmel mondja, hogy már régóta hozzá van növe szivéhez ez a város és az ifjúság, mely közé gyakran vissza fog térni. Majd a hálára figyelmezteti a tanulókat, kik a meghatott, közönséggel együtt, zajos éljenzéssel fejezték ki szeretetüket. A Szó­zat eléneklése után az ünnepély véget ért és a diákok a szokásos «Megy, ballag már a vén diák. . . .» éneklése közben az osz­tályukba siettek, hogy fáradságuk jutalmát elvegyék. — Alapítvány. Megbízható forrásból vettük az értesülést, hogy Burány Gergely dr. prépost nevére a helybeli izr. hitköz­ség 2000 koronás alapítványt, tett, mely­nek kamatait jómagaviseletű és szorgalmas szegénysorsú főgimnáziumi tanulók kapják valláskülönbség nélkül. A nemes tett külön dicséretre nem szorul. Krónika: Akik e rovatot figyelemmel kísérik, észrevehették, hogy a krónika egy idő óta megváltoztatta képit. Azok a három kis csillaggal jelzett szakaszok, melyek a fon­tosabb heti eseményekhez fűztek egy-egy 1 BALATONVIDÉK Tisztelettel férjül* azon előfize­tőinket, fyknel^ előfizetése junius 1yó elsejével lejár, azt megújítani, eset­leges hyátralékail^at beküldeni szi-­·pes^edjenel^. ff

Next