Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-06 / 1. szám
s szőfutásban fáradnak ma politikusaink , izgatják vele a lelkeket. A koalíció harctéri szökevénye, Bánffy báró, szegedi hivei előtt mindkettőre anathemát mond s a jogfolytonosságot vallja bázisul, melyen minden pártalakulatnak sarkalni kell. Komoly és meddő vitatkozások és közjogi torzsalkodások közepette megszívlelendő szavak, miket ez a tar magyar hangoztatni jónak és szükségesnek látott. Ám a 48-afc legyőzte : világos; a 67-et a darabontok — a jogfolytonosság győzhetetlen ! Jogfolytonosság ker. alapon az a bázis, melyen tatár, török uralom j megtörött. Jelszavak helyett helyezkedjék vissza erre a nemzet. A közjogi vitatkozások és civakodások , között ez lesz a leghatalmasabb perdöntő tényező. Alkotmányos fejlődésünk legbiztosabb, mert legerősebb bázisa. Aspirációink s törekvéseink iránytűje. Jelszavak propagálása helyett mi ezen az alapon indulunk a XI. évfolyam küszöbén. És azt hisszük, helyes ösvényen járunk. l i>00. (Vége.) Városunk kereskedelmére és iparára igen kedvező hatással volt az év elején megalakul. »Védőegyesület«. A honi ipartermékek nagy keresletnek örvendtek. Hazafias kereskedőink egymással versenyeztek a bécsi holmik kiküszöbölésében s rövid idő alatt alig volt kereskedés, melynek kirakatában más, mint hazai áru, látható itt volna. Sajnos azonban, hogy közönségünk lelkes felbuzdulása csak szalmaláng volt s idő multával újra visszatért a régi állapot. Az osztrák vigécek előtt újra megnyíltak a boltajtók, a rájuk akasztott tiltó táblák eltűntek, mintha csak nem is léteztek volna. Az ipar örvendetes fellendülésére később nyomasztólag hatott az anyag megdrágulása, különösen pedig a szakszervezetekbe tömörült ipari munkások túlhajtott követelései, munkaadóikkal szemben. Ali o Isten veled, te cinteger vitae, scelerisque purus» ; Isten veled ! Tiszta lelked lebegjen körülöttünk s tanítson bennünket minden szépre és jóra. Békén pihenj csendes sírodban ! Galba Károly született Pozsonyban 1814-ben. Középiskoláit részint szülővárosában, részint Komáromban végezte ; itt Czuczor Gergelynek volt tanítványa s a fogékony lelkű ifjúra a tüzes nemzeti érzésű papköltő igen nagy befolyással volt. Kedves tanáráról irt emléksorait a «Balatonvidék« már évekkel ezelőtt, közölte. A mérnöki oklevelet Bécsben szerezte meg s Albrecht főherceg uradalmában volt alkalmazva. Ifjúkorában gyalog elutazott Velencébe, hol az olasz épitő és festőművészet remekeit tanulmányozta. Keszthelyen a gazdasági tanintézetben tanárkodott s egyúttal ritka szakértelemmel, meleg szeretettel és nagy szelídséggel oktatta a gimnázium tanulóit is a rajzolás nemes, de nehéz művészetében. Nyugalmi éveit családi körében tölte s a főgimnévzáró és megnyitó ünnepén mindig részt vett. 1907. január 6. van iparág, melynek munkásai ez évben nem álltak volna bérharcban a mesterekkel, kik végre is, hogy munkásaik követelését kielégíthessék, kénytelenek voltak ményeik árát 20—25 ° C-al felemelni. készít A helyi ipar fejlettsége és versenyképessége igen szépen kitűnt, a nyár folyamán a keszthelyi Gazdakör által rendezett kiállításon, melyen szép számban voltak képviselve az egyes iparágak. A kiállításon Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter is megjelent, s elismeréssel nyilatkozott a helybeliek által kiállított munkákról. A miniszter itt tartózkodása kedvező alkalmul szolgált a képviselőtestületnek arra, hogy előtte tisztelegve, egyúttal gazdasági tanintézetünknek akadémiává leendő fejlesztésére is megkérje. A kérés nem volt eredménytelen, mert gazda tanintézetünk október hóban már mint akadémia kezdte meg működését. Két jelentős mozzanatról kell még megemlékeznünk. A gazdakör kiállításával egyidőben tartotta évi az O. M. G. E. városunkban közgyűlését s ugyanazon napon a Balaton Úszók Egyesületei nemzetközi úszóversenyt rendezett egy egyik, mint a másik, nagyban hozzájárult idegenforgalmunk emeléséhez s hogy ez mily mérvű volt e napokon, azt eléggé bizonyítja az, hogy nemcsak a szállók, de a magánlakások is tele voltak idegenekkel. E nagy forgalom, a mellett, hogy tetemes anyagi hasznot is hajtott, még azzal is használ, hogy az itt megfordult idegenek mint élő reklámok hirdetik és viszik szét városunk hitét a szélrózsa minden irányában. Többet reklámképnél ér egy ily nap, ezer színes Jól tenné azért a képviselőtestület, ha a jövőben esetleg még anyagi áldozattal is, de elősegítené az ilyfajta napok megismétlődését. Ezt azért mondjuk e helyütt, mert tudomásunk szerint ezentúl évről-évre tervbe van vtve egy úszóverseny rendezése, s melyet, ha a város is némileg segélyez, oda lehet fejleszteni, hogy nemcsak az országos, de az európai, sőt a világbajnokok találkozása és mérkőzési helye legyen. Alkalmasabb helyet e célra a miénknél keresve sem találhatnának, se a Balaton mellett, sem sehol az országban. Egy kis jóakarat s idővel a versenyek nevezetességei lesznek városunknak. Ha már benne vagyunk a nyári események elsorolásában, emlékezzünk meg pár szóval a fürdőévadról is. Sok mondanivalónk nincs róla. Ami panaszunk, illetve kifogásolni valónk volt, azt, elkrónikáztuk még a nyáron, ami dicséretet, elismerést érdemel, arról fentebb már említést tettünk. Itt még csak annyit, hogy, dacára a kedvező időjárásnak vendég nem volt annyi, mint más években. Ennek okát pedig az országos drágaságban kereshetjük, mely pénzhiányt idézett elő mindenfelé. Akik itt voltak mégis, a nyarat kellemesen töltötték, amennyiben nemcsak az üdítő fürdőt élvezhették, de a mellett szórakoztatásukról is kellőleg gondoskodott a fürdőkezelőség. Hátra van még, hogy egyesületeink működéséről beszámoljunk. Sok egyesületünk van s mégis oly kevés, amit, működésükről mondani tudunk. A legtöbb egyesület a tagok szórakoztatásán kívül másra egyáltalán nem törekedett egész éven át. Pedig mily szép programúi megvalósítását tűzte ki egynémelyik feladatául. Ha annak csak negyedrészét is megvalósították volna, mily más képet, mutatna ma társadalmi életünk. Egyedül két egyesület életében tapasztaljuk a törekvést, a kitűzött célok megvalósítására. Az egyik, ismeretterjesztő felolvasások rendezésével az általános művelődést, szolgálta, a másik, a nyári úszóverseny rendezésével és előkészítésével, majd később a madárvédelem meghonosításával szerzett maradandó érdemeket. Az elért sikerek bizonyára buzdítólag fognak hatni az egyesületek további működésére is s az új évben fokozottabb mértékű munkálkodásra serkentik őket. Ezekben foglaltuk össze röviden az elmúlt év eseményeit. Sok jóban, de rosszban is volt részünk. Adja az ég, hogy e megkezdett év még jelentősebb sikereket hozzon s minél kevesebb rosszban, de annál több jóban legyen részünk. —i —i. A „Keszthelyi Iparosok Dalköreinek szilveszteri hangversenye. A Keszthelyi Iparosok Dalkörének hangversenyével fejeződött be nálunk az 1906-ik esztendő. Ezen mulatság azon régi, kedves szokások közé tartozik, mikhez édes örömest, ragaszkodunk , melyek kedvességükkel s valódi élvezetet nyújtó előadásaikkal nemcsak a mulatni vágyókat, hanem a szellemi élvezetet keresőket is magukhoz vonják. Most sem csalódtunk ezen hitünkben, mert a keszthelyi iparosok dalköre ezen estén is, mint mindig, kitűnően megállotta a helyét. Ugy látszik, hogy a nagykanizsai győzelem szerezte lelkesülés nem volt szalmaláng, hanem állandó tűz marad s a dalkör győzelemről győzelemre szállva ujult erővel s lángoló lelkesedéssel dalol. Daloljatok, daloljatok ! Dal az élet vigasza! Mindezekért a legnagyobb elismeréssel és hálával kell adóznunk a dalkör vezetőségének, de legelső sorban a dalkör karmesterének Garai Sándornak, ki fáradságot nem ismerő lelkes buzgalmával lehetővé tette azt, hogy a keszthelyi iparosok dalköre a Dunántúl hasonló egyesületei között majdnem az első helyet vívta ki magának. Különösen tetszettek a Hopp* Rezső • Daloljatok* című műdala és a >Tuntulanlu« Finn bölcsődal, de a Révfy Géza »Honszeretet« című műdala és Szentgályi Gyulának »Magyar dalosokon című dalegyvelege is nagy hatást ért el és minden darab előadása lelkes buzgalomról és fáradhatlan törekvésről tesz tanúbizonyságot. Midőn azonban elismerésünk zászlaját a dalkör előtt ekkép meghajtjuk, nem hagyhatjuk említés nélkül ezen szép este egyébb tényezőit sem Azt hisszük, hogy nem kell dicsérő szavakat mondanunk Simon Ernő dr. Gönci Ede és Somogyi Ilonka urleány triójáról, mert ők úgy játszanak, hogy fellépésük minden előadás sikerét előre biztosítja. Nagy tetszést nyert Harangozó Mariska urleány kitűnő technikáról tanúskodó zongorajátéka s nagyon jól sikerült, Mindszenty Gizella és Kovács Ignác párjelenete is, melyben Kovács kitűnő előadásával sokszor megnevettette a jelenvoltakat. Az éjfélben bemutatott, meglepetés, mit Rábai Lajos festett és Bjuri Nándor, irodalmi főgépész világított meg különféle színű lánggal, igazán, elragadóan szép volt s alakjaihoz méltóan általános derültséget keltett, Rábai declamatiója, melyben a mult évben városunkban történt eseményekről számolt be kacagást keltő humorral. A kitűnően sikerült előadást táncmulatság követte, melyen oly nagy számmal vettek részt, hogy az »Amazon« nagyterme csaknem szűknek bizonyult. A mulatságon jelen voltak: Bendekovich Istvánné, Braun Rudolfné és leánya, Bognár Jánosné és leánya, Balogh Lujza, Bernáth Józsefné, Böröc Istvánné, Böröc Anna, Bazsó Ágnes (Sümegről), Beznicza, Györgyné és leánya, Cságoly Istvánné, Cséby Lajosné, Csőre Istvánné, Csonka Józsefné és leánya, Deáki Sándorné, dr. Dezsényi Árpádné, Durzsa Sándorné, Durzsa Ilonka, Stury Nándorné, Emetz Gizella, Fülöp Victorné, Fisch nővérek, Gál Nándorné, Gáspár Józsefné, Geiger Gizella, Gulo Ilonka és Anna, Hanny Gizella, Hajdú Jánosné, Hajdú Mariska, Harangozó N.-né, Harangozó Mariska (Tapolcáról), Heidecker Jánosné, Her-