Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-01-02 / 1. szám

7Ojt. rw XIV. évfolyam . / 1 J Kesz SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Keszthely, 1910. január I. I. szám. DEK Politikai hetilap. MEGJELENIK HE­T­ENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 10 K. — 1. 5 K. — I. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. 1910. Minden újesztendő hajnalhasa­dása biztató reményt kelt az embe­rek szivében, hogy egy jobb, egy szebb jövőre virradunk. Mit ígérhet azonban az 1910. újesztendő ? Politikánk egén fekete felhők borítják be rögtön azt az itt­-ott előtörő fényt is, mely világot gyújthatna a vak sötétségbe, mely­ben csak tapogatózunk, de kivezető utat, megoldást nem találunk. Köz­életünk pedig az áldatlan politikai viszonyok nyomasztó hatása alatt pang, az eddig sziklaként álló eg­zisztenciák ledőlnek s mindent be­takar a zavarban felszinre vető­dött sár. Ilyen előzmények után lehet-e biztató reménye az ujesztendőnek ? Lehet-e bízni azon törekvésekben, melyek mindenkor csak a veszély pillanatában érkeznek a haza, a köz­élet tisztasága és az adózó nép ér­dekeinek a megmentésére? Lehet-e bizalmunk a múlt ke­serves tapasztalatai után a vigasz­talást nem nyújtó, sivár jövőben, ha nem találhatunk, még a legjele­sebbek szívében sem olyan szikla­­­szilárd pontokra, melyek nemzeti létünk kiépítésére megrenditl­etlen alapul szolgálhatnának ? Hihetünk-e azoknak, kik eg­yes pártok hangzatos elveit ajkukra véve igyekeznek magukhoz láncolni bennünket s mandátumunkat birva a legelső alkalmat arra használják fel, hogy önös érdekeiket akár elveik feladásával is diadalra juttassák ? Régen bebizonyított tény az, hogy nemzetünknek, hazánknak nem a pártok hatalomért való küzdel­mére, hanem a pártkeretek által le nem nyűgözött s hazájuk, népük érdekeit mindennél többre becsülő, igazi férfiaknak áldásos együttmű­ködésére van szüksége. Láttuk, tapasztaltuk ezt a koa­lícióban helyet foglaló pártok egy­ütt­működésében, melyek a pártszenve­dély­eket, a pártok extra érdekeit félretéve, egy akarattal csak azon voltak, hogy virágozzék, fejlődjék, erősödjék a magyar, melynek veze­tőnek, urnak, parancsolónak kell lenni a saját hazájában mindenkor. Egy akarattal, egyesített erővel, fokról-fokra nagyon könnyű lett volna megalapozni azo­n építménye­ket, melyek egy ország, egy ősi, dicső nemzet létének biztosítására feltét­lenül szükségesek, és lett volna ön­álló bankunk, önálló vámterületünk, magyar hadseregünk s megalkothat­tuk volna régi szabadságunk és ősi alkotmányunk megdönthetően védő­bástyáit. Amióta azonban a felszabadult pártérdekek, a felzaklatott pártszen­vedélyek gáncsot vetettek azon ne­mes és tiszteletreméltó törekvések­nek, szivét mel­yek a koalíció vezéreinek hevítették, hosszú időre el­borult a magyarság életének fénye­sen tündöklő napja. És mindaddig nem lesz javulás politikánkban, nem áll be fejlődés, haladás gazdasági és közéletünkben, míg a pártok az áldatlan visszavonás küzdelmeiben ki nem vetnek magukból minden salakot s megtisztulva, egymást meg­értve és megbecsülve nem szövet­keznek nemzeti létünk kiépítésének nemes és magasztos munkájára. Ha a beköszöntő újesztendő ezen nemes egyesülés reményével kecsegtethetne bennünket, lehetne bíznunk a jövőben, mert bizton szá­ A BALATONVIDÉK TÁHÜJ/1. Szombat. Tíz óra felé járt már az idő. A mun­ká­sasszonyok nem győzték az uraikat haza várni, h­át behúzódtak az utcáról a nagy bé­rh­áz apró piszkos vackaiba. A munkás urak nem igen kegyesked­tek hazajönni. Kikapták a heti bérüket s csak nem jöhetnek addig haza, mig azt el nem isszák.­­S a bűzös pálin­kásboltokban nagy hangon mentegetik magukat a saját lelki­ismeretük előtt . Egy heti keserves munka után csak megillet Mi sem vagyunk minket is egy kis pihenés ! barmok, hogy az életet, élvezet nélkül éljük végig. Am­it kere­snk, azt el is mulathatjuk, ehhez jogunk van. Berendy Jakab úr is azt mondja: — Meg azt is írja a «Vörös szekfű»-ben. Hej, az a jó lap ! Felragyog a munkás szeme, amikor a lapról be­szél : — A mi lapunk ! A mi igazunkat védi ! Azt mondja, hogy a szegény se kutya, annak is van jussa mulatni. A szegény munkásasszonyok persze másképen gondolkoznak, de hát az asszo­nyok nem értik a férfiak dolgát. Azok azt akarnák, hogy az embereik szombaton este is jöjjenek haza szép csendesen. Mintha bizony olyan ostoba lenne valaki, hogy ezt az egy kedves estiét is, amelyikre nem virrad munkanap, csak ugy unalmasan odahaza töltse el panaszkodó asszonyi­épek között. Hogyis ne ! Nekik az italra szük­ségük van. — A szegény ember ha néhanap le nem ihatná megbolondulna, magát és nem láthatná rózsásnak ezt a piszkos, s­zürke világot. Ezt is Berendy úr hirdeti a «Vörös szekfű»-igen. — Igen, uraim — szónokol úr a korcsmában, a­hol a szegény Berendy munká­sok a­lvezér» urat minden jóval traktálják — nekünk jogunk van most itt lenni, mert megdolgoztunk érte (a nyomorult soha életében nem dolgozott, mindig csak pun­polásból s mások becsapásából élt), aki dolgozik, annak mulatni is szabad. Csak az vétkezik, aki munka nélkül mulat ! — Igyunk, itt jó lenni ! Nem látjuk legalább a sok síró, nyavalyó asszonyt, meg nyavalyás gyereket ! Hanem Pál Pista mégis kiigyekszik a korcsmából. Felébredt a lelkében valami jobb érzés. Eszébe jutott, hogy a felesége meg a gyermekei most talán éheznek, míg ő dorbézol, hát kifelé indult. Jó szándék­kal indult ki. Hogy vesz majd kenyeret, túrót, kolbászt, és is ment a holmival hazaviszi. Vett is és el egész az utcájuk sar­káig, hanem ott, amint, egyszerre az eszébe jutott, hogy néhány pillanat múlva előtte fog állani egy kisírt szemű, ványadt arcú, beteges asszony, meg egy csomó nyafogó gyerek, — hát szépen visszafordult. Ebből a nyomorúságból lehet még Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva.­­Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Borhe" eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) „Roche" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ára l­vegenként 4 —korona.

Next