Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-02 / 27. szám

8. BALATONVIDÉK seggel és pazar humorral adta. Nem­­,ke­vésbbé jó volt még Boriss Bianka, aki já­tékával, hangjával és ügyes táncával egy­aránt megnyerte a közönség tetszését. Nyi­kos Zsigmond igen jó hangú színésznek bizonyult. Végül még csak annyit, hogy a katonazenekar kifogástalan, ha csak annak arányában a terem volna valamivel na­gyobb. Kedden Molnár Ferenc Testőr-je ke­rült kitűnő előadásra. A vígjáték kissé me­rész önkénnyel vezetett motívumokon épült s az életben bizonyára más befolyású lett volna ; — de ez csak azt bizonyítja, hogy az élet nem olyan szellemes, mint Molnár Ferenc. Az egybegyűlt szépszámú közön­ség igazán magas szellemi élvezetben ré­szesült. A vendég, Gömöri Vilma, fejedel­mien szép színpadi alakjával olyan partne­rek kíséretében érvényesült, kis között a legfingásabb gourmandéria sem talál kifo­gásolni valót. Miklóssy Margit, mint szín­házi mama, elragadóan bájos, természetes humorral játszott s rajta is, mint minden szereplőn meglátszott, hogy ez a mélyen átérzett «színész-darab» a legintimebb egyé­ni érzéseket hozza a kulisszák mögül a lámpák elé. Nyikos és Kovács versenyre keltek egymással, hogy melyikük legyen rokonszenvesebb előttünk s ez a verseny eldöntetlenül végződött. Egy minden te­kintetben sikerült meleg színházi est em­lékével távozott mindenki a nézőtérről. Szerdán Guthi Soma szatirikus kor­rajza, a kormánybiztos volt a közönségnek szánva. A szellemes és érdekes darab, amely minden szatirizmusa és komoly tenden­ciája mellett tele van jóízű humorral is , sem nagyszámú, sem hálás publikum­ot nem tudott a nézőtérre hódítani. Ám mindazért kétségtelenül sikerült volt az előadás. A szereplők Déry, Fábián, Kovács, H. Sár­közi­, Báthory, Vértes és többiek valamen­­nyien kitűnően megállották a helyüket, úgy ahogy azt a darab szelleme általában és részben megkívánta. Csütörtökön a Cigányszerelmet, pénteken pedig a Muzsikus leányt ismételték. Gyomorbajosat, étvágytalanságot és emésztési zavarokat a közkedvelt­ségnek örvendő ferencz József-ke­serűviz rövidesen megszüntet. Hatása gyors és biztos, minden kellemetlen melléktünet nélkül. Előrehaladott korú egyéneknél már 8 napon át 3 evőkanállal véve maradandó gyógyu­lást eredményez. Ezért becsülik a leghíresebb or­vosok és orvostanárok olyan sokra ezt az ásvány­os Vizet. Dr. Korányi Frigyes tanár, főrendiházi tag, az orsz. igazságügyi orvostanács elnöke, például kijelentette, hog­y a Ferencz József-keserűviz már­ kis adagban is hatásos. A valódi­t Ferencz József»­kese­rüviz négy világrészben tiz arany­éremmel lett kitüntetve. Az összes gyógyvizlerakatokból beszerezhető. 1911. julius 16. HÍREK. — Festetics Tassilo herceg. Festetics Tassilo gróf ur ö+nagyméltóságának hercegi rangra való emeléséről a hivatalos lap hét­fői száma a köv. királyi kéziratot hozta : Személyem körüli minisztériumom ide­iglenes vezetésével megbízott magyar mi­niszterelnököm előterjesztésére tolnai gróf Festetics Tassilo besső tit­kos tanácsosom, magyar főudvarmesteremnek, valamint első­szülöttségi joggal (érvényes fiutódainak, illetőleg a néhai Festetics Kristóf által ala­pított keszthelyi elsőszülöttségi hitbizomány mindenkori haszonélv­ezőjén­ek, a már birt örökös főrendiházi tagsági jog változatlan fentartása mellett, a magyar hercegi méltó­ságot a főmélt­ósága címmel díjmentesen ado­mányozom. Kelt Lan­­zban, 1911. évi junius 21-én. Ferencz József s. k . gróf Héderváry Károly s. k. — Személyi kir. Festetics Tassilo her­ceg ur ö főméltósága mult hó 24 én, szom­baton Lainzba utazott, hogy az olt üdülő királynál hercegi rangra emeléséér­t köszönő tisztelgést, tegyen. Lainzból hétfőn érkezett vissza keszthelyi palotájába. Csütörtökön még Budapestre utazott, hogy a főrendi­háznak pénteki ülésén, amelyen az Indem­nitás és a bankszabadalom meghosszabbítá­sáról szóló törvényjavaslatot tárgyalták, rész­t v­egyen. —^ Esküvő- Érzelmeinket nagyon közel érdeklő hírt közlünk kedves olvasóközönségünkkel, amikor hírül adjuk, hogy szeretett főszerkesztőnk, dr. bozzai Bozzay József e hó 4-én esküszik örök hűséget nagy­vajdafalvi Marossi Irénkének Marosvásárhelyen. Azt hisszük, hogy az egész város vezető társadalmának érzelmeit tol­mácsoljuk, amikor sok sok boldogsá­got és szerencsét kivánunk az ifjú párnak. Ez a híradásunk minden kü­lön értesítés helyett szolgál. — «Te Deuma-ok A községi elemi iskola hálaadó Te Deuma mult hó 2- án volt a plébánia templomban. Mise után ki­osztották a bizonyítványokat az ajándékok­kal együtt. Eztes­tet az idén nem kaptak a fiúk a városi képviselőtestület jóvoltából, amelyet a szükségszerüleg parancsoló taka­rékosságnak szem előtt való tartásával indokolnak.­­ A főgimnázium Te Deuma Péter Pál napján volt reggel fél 8 órakor. a­ hálaadó szent­misét Berkes Ottó igazgató énekelte. Az offertorium alatt dr. Lakatos Vince főgimn. tanár és Kalmár Béla, a m­. kir. operaház ta­gja dueitet énekeltek Con­fitebor tibi Domine . . . kezdettel, ame­lyet a 11 órai misén megismételtek. A du­ett mind a két alkalommal gyönyörködtető és épületes volt. — Évzáró ünnepély a főgimnáziumban. Az ünnepélyes hálaadó Te Deum után az ifjúság a főgimnázium udvarára vonult, hogy az évi szokásos évzáró ünnepélyt meghallgassa. A szülők szép számban je­lentek ugyan "meg ezen az örvendetes és egyúttal tanulságos ünnepélyen, de még­sem oly számban, mint a­mekkorára a tan­ügy és a nevelés fontos ügyét tekintve, egész joggal lehetett számítani, aminek kü­lönben Berkes Ottó igazgatói beszámolójá­ban kifejezést is adott. Az ünnepélyt, Ber­kes Ottó igazgató nyitotta meg a tanári kartól övezve Melegen üdvözli a megje­lent­ vendégeket­, kiknnk szívéből még nem aludt ki a tiniügy iránt való érdeklődés és szeretet lángja. Majd erőteljes, magvas, ma­gas szárnyalása mellett is könnyen érthető, művészileg kidolgozott beszédet tart.Ő­t az igazi nevelés hármas alapelvéről, parancsá­ról, ami nem más, mint szót fogadni, ernye- A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Írta: ORBÁN DEZSŐ 21 — De van ! Látom, hogy van! És te elfogad azt nékem mondani ! Régi jóbará­tok vagyunk mi, nem szokott titkunk lenni egymás előtt , s te nem kezdheted el most a zárkózottságot. Mi történt veled Oreglia palotájában ? Máté hátra szegte fejét. Lihegő léleg­zetvételéről látszott, hogy a szenvedély mennyire felkorbácsolódott benne. Vonagló arccal nézett az égbolt kékjére, miközben két nehéz könnycsepp gördült ki a sze­meiből. — Átkozott legyen az a pillanat, ami­kor átléptem azt a küszöböt! Mormogta száraz hangon, miközben a feltörő kön­­nyek fojtogatása megérzett szaván. pére : Fiametta részvéttel tekintett a tőr­— Máté, Máté­ — tehát nem volt cselvetés, amiről az atyám beszélt : — te a kormányzó zsoldjába szegődtél ! Máté lehunyta szemét és hallgatott. — Talányos ember voltál mindig előttem s most sem haragszom érte, hogy meglepő lépésre ragadtattad magad. Lásd, én megértek minden emberi hibát. Tehát közöttünk akarsz maradni, de az ő szolgá­latában. Jó, tedd meg, szabad voltál min­dig az elhatározásodban, most is az ma­radhatsz. Nem űzlek el érte, ne félj. Az, hogy elpártoltál tőlünk, nagy csapás a ter­veinkre nézve, de én nem fokozom még azzal is, hogy teljesen az ő körmeik közé taszítsalak. Közöttünk maradhatsz, mert azzal, hogy ide jöttél, az érzelmeidre hall­gattál, mert nem bírnám elhinni rólad, hogy olyan ostobáknak tarts bennünket, akiket ravasz csellel ki lehessen kémlelni. Amint mondom, itt maradhatsz. Ha elbuk­tál is, azért maradt benned jó, s azt a jót használni akarom benned , a rossz marad­jon az oké ! Megnyugszol az elhatározásom­ban ? — Oh, madonna, te tökéletes vagy, — de én, — oh, én a démon hatalmába estem ! — Most egyre felelj meg Máté bará­tom,! — Folytatta Fiametta a gyóntatást. — Én jól ismertelek mindig és tudom, hogy téged arannyal megvesztegetni nem lehet ! Mondd tehát, mi volt az a hatalom, amely téged az ő igájukba hajtott! Máté kétségbeesve tekintett Fia­mettára : — Madame, ne . . . ne gyötörj to­vább ! . . . Megölsz a kérdéseiddel ! Fiametta most hosszan a törpe szemei közé tekintett, s e tekintet alatt világosság gyuladt fel gondolatai között s e világos­ság féktelen izgalomba hozta. — Máté, — kiáltott, fel, megragadva a törpe karjait, — te a szivedet vesztet­ted el ! Te szerelmes vagy ! A törpe szeme elé tartotta karját, a melléből görcsös zokogás tört fel, mely, mint a vihar rázta minden idegét, a tér­dei megrogytak és hosszában végigvágta magát a földön. Fiametta részvéttel tekintett végig rajta : — Állj fel Máté, — ne vergődj kín­lódva előttem. Hidd el, hogy én elő­tem a szerelem az a vétked,­­•melyért legutol­jára teszek neked szemrehányást. Sőt, — előttem ez még a többi hibáidat is rokon­szenvessé teszi. Máté, öreg barátom, — hát téged is megszállott már ez a divatos kór­ság ! A törpe könnyes szemekkel tekintett a leányra s ez érezte, hogy most haloga­tás nélkül szét kell vágni a titokzatos cso­mót. Ez nemcsak a kíváncsiság, hanem az önvédelem legszigorúbb parancsa is volt, mert Fiamet­a jól ismerte az ellenfelek dé­moni gondolatvilágát, s azt is tudta, hogy Máté sem érez minden kicsinyes csíny vagy apró elhatározás felett olyan lelkiis­meret furdalást, mint amilyen most min­den vonásán meglátszott. A leány pompásan értett a vizsgáló­bíró szerepéhez. Könnyedén hátradőlt a kőpadon , Mátét maga elé állította a nap­sütésbe ; gondolatmenete, szavai világosak voltak, tömörek és egyenesen a cél felé sietők. — Máté, — kezdte el beszédét,­­­­mielőtt kérdeznélek, elmondom neked, hogy hogyan látom én azt a helyzetet, melyben most a lelked vergődik ! (Folytatása következik.)

Next