Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-07 / 27. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. július 7. 27. szám. 1 N>lilikni lietilap. MEGJELENIK H­E­T­ENKÉNT E­G­Y­S­Z­E­R: V­A­S­Á­R­N­A­P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzes utalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K.­­ f. B K. — í. Negyedévre Egyes szám­ára 2 K. 50 1­20 Nyiltt«ír petitsora 1 korona,­ 1912 július 8 Az egész csak egy betűn fordul meg. Eg­y közönséges «/> van kicse­rélve az <»»-nel. Az egyik a kölcsönös megértés, kibékülés és ezek nyomán a békes­ség és az öröm napját jelentette va­lamikor, ezelőtt 45 évvel, amikor a magyar nemzet osztatlan öröméből és lelkesedéséből származó fényes ünnepségek között a koronázás ma­gasztos szertartásaiban megpecsétel­ték a magyarok ezeréves áyát, amelyért egy hosszú, alkotmá­küzdel­mes ezredév folyamán milliók osz­tották vérüket hazájuk, alkotmányuk iránt való önzetlen szeretetükből. Ez az örvendetes dátum azóta Zala vármeg­ye tek­ székházában is a békesség és az öröm napját jelen­tette. A nemzet és a korona őszinte kibékülésénak évforduló napján azok­nak a nemzeti nagyoknak arcképei, amely­ek a közgyűlési teremben mo­solyogva tekintenek le a késő és torzsalkodó ivadékokra, mintha a közönségesnél is derültebb arcula­tot mutatnának. 1912 július­a nem a béke és a testvéries szeretet dátuma, hanem egy rendkivüli közgyűlésé, amelyet dr. i­a/t/s . Béla főispán azért hivott egybe, hogy Nedrczky Jenő tvh. biz. tag és társai A tárgysorozat kérvényét tárgyalják. szerint­e az ország­gyűlésen a véderő törvényjavaslat megszavazása alkalmával lezajlott események­ által okozott alkotmány­sérelem tárgyában leendő határozat­hozatalit és ezzel kapcsolatban Zemplén vármegye átiratának tárgya­lását kérik. Mit jelent ez a pont? Ütközetet, amelyben újra fel­színre kerülnek csőítő felfogások ? az obstrukciót di-Vagy oly ütközetet, amely an­nak a hajtásnak kisarjadását eredmé­nyezi, amelyből a békességes együtt­működés terebélyes fája növekedik? Ki tudná azt előre teljes hatá­rozottsággal megmondani ? Egy azonban bizonyos, hogy nemcsak gyönknek az országnak, de bármi­komoly gondolkodó ele­mei is teljesen reáuntak a nemzet­boldogítók politikai szereplésére, a­kiknek ajkán minden magyar ember legszebb vágyai : az önálló magyar hadsereg, a magyar vezényszó, az önálló bank, az önálló vámterület, sőt még az általános választói jog is, csak frázisok, amelyek hangozta­tása csak arra volt. jó, hogy ezeket a magasztos eszméket jó nagyrészt lejáratták Ilyen szereplés csak po­litikai hajótöröttekhez illik. Mindezekből mi váltódott­ be ? Semmi.Ellenben e «küzdelmek» nyo­mán keserű csalódás érte a lelkeket, megrendült a bizalom amelynek he­lyébe a legnagyobb fokú bizalmat­lanság, egymásnak meg nem értése, örökös torzsalkodás lépett az ország­ban mindenütt ép úgy, mint várme­gyénkben is, ahol szintén elszakadt az a kapocs, amely összekötötte az eddig alkotó férfiakat. Egy igaz csak, hogy a politikai torzsalkodás olyan kérdésekben csú­csosodott ki, amelyeket komoly, ta­pasztalt politikusok ez idő szerint kivihetetleneknek jeleztek. Miért volt tehát ez a küzdelem és miért áldozták fel az ország nyu­galmát ? Azért talán, hogy a végén azok, akik eddig a csendes figyelés vilá­gát élték, ma újra keserűséggel lás­sák ugyanezen dolgoknak áldatlan folytatását ? Hát valóban el kellene hinnünk — ha ugyan tudnánk —, hogy eze­ket a kérdéseket inkább a szemé­lyes ambíció vetette fel és tartotta felszínen, mint a haza boldogítása? Ezek miatt nem lehetne vissza­térni a békés fejlődés u­taira ? És ezt a nagy gondolatot, a bé­kés együttműködés útjára való vis­­szatérést tette magáévá a múlt hé­ten tartott megyei 67-es pártérte­kezlet, amelyen hasonló irányú ha­tározati javaslat benyújtását hatá­rozták el, nem azért, hogy ezt a ja­vaslatot szembehelyezzék Nedeczki­ Jenő és társai kérvényével, hanem azért, mert lehetetlen, hogy pártkü­lönbség nélkül ne érezzék ebben az országban és ebben a vármegyében is egyaránt, hogy meg kell teremte­niük a békés együttműködés alapjait. Ezért tartjuk helyénvalónak a 67-es párt által elfogadott és Hertderdhf Ferenc főrendiházi tag által beny­új­tandó határozati javaslatot, amely míg egyrészt nem kívánja helyeselni az obstrukciót, amellyel megkerül­ték a házszabályokat, addig más­részt nem kívánja helyeselni a ház­elnök eljárását sem, amellyel az el­nökség jogait önhatalmúlag kiter­jesztette, hanem eltekintve Nedeczk­y Jenő és társai beadványától és Zemplén vármegye átiratától, ezek felett napirendretérést indítványozva,, a békés együttműködés megteremté­sére törekszik. Ha pedig majd a törvényható­ság tagjainak bölcsessége meg fogja találni azt az aranyhidat, amely a haza üdvére történő, a polgárság anyagi és erkölcsi javainak megso­kasítására irányuló békés egy­üttmű­ködés kapujához vezet, akkor az a Deák-arckép bizonyosan glóriában fog tündökölni, mert lelki szeme, amellyel aggódva néz a késő ivadé­kokra, az öröm könnyeitől csillog, hogy e vármegye fiai megtalálták egymásban a mag­yart. — Református internátus. A vallás- és közoktatásügyi miniszter lotintalan értesí­tette a kiskunh­al­si ref. hitközség ta­nácsát­, hogy az 1913. évi költségvetésbe a kiskun­halasi ref. főgimnázium internátusának épí­tésére kétszázezer koronát illesztett be. Hát a kftl­filyi kath. főgimnázium tervbe­vett internátusáról mikor hoz a posta­ha­ló örvendetes hírt a kulturminisztériumból? Az adot­t. példa után türelemmel és biza­lommal várunk, m­ert nem csalatkozhatunk. A Balatoni­­ emléktárgyak és mindennemű játékszerek rendkívül nagy választék­ban igen olcsó árért kaphatók : a Sujánszky József Fő-utcai és a balatonparti fióküzletében, Keszthelyen.

Next