Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1913-07-06 / 27. szám
2 G Sy üy egyesületre, mely hivatva lenne városunk becsületéért síkraszállani ép úgy, mint azt az Iparosok Dalköre teszi. Én bizton hiszem, ha valaki ezt az ügyet kezébe venné s olyan szorgalommal, kitartással, ügybuzgalommal szolgálná, aminőt ez megérdemel, fáradozásait siker koronázná. Hiszen nem kell egyéb, mint ezeket a (bocsánat a parlagias hasonlatért) vadzseniket össze kéne szedni s készen van az egyesület. A folytatás már magától jönne. Felhívjuk az érdeklődő közönség figyelmét arra a mozgalomra, mely ezen hiányt pótolni akarja. Városunk lelkes ifjúságának néhány tagja megpendítette az eszmét. S hogy ez a valóban szép gondolat megvalósuljon, Sujánszky József ur üzletében egy aláírási ivet tett ki, mely belépési nyilatkozat is egyszersmind. Aki be akar lépni, írja alá ezt az ívet és jöjjön el kedden, f. hó 8-án este 7 órakor a Hungária kávéházba az ott megtartandó alakuló gyűlésre. —0 = BALATONVIDÉK 1913. julius 6. Siketnéma-intézeti tanárok gyűlése Keszthelyen. A krisztusi értelemben vett emberszeretet és a magyar művelődés felemelő ünnepe volt a siketnémia-ilt. tanároknak jun. 29-én és 30-án Keszthelyen tartott XII. közgyűlése. Aki jelen volt ezen a mindenképen érdekes és vonzó gyűlésen, melyet jobban szeretnék családi összejövetelnek mondani, mert meleg volt az és közvetlen és lebilincselő, a hallottakat, és látottakat, nem fogja egykönnyen elfelejteni. Ha valakiben lobog a felebaráti szeretet lángja, akkor a sz. intézeti tanárokban bizonyosan lobog, mert az ő nevelő oktatásuknak nincs egyetlen mozzanata sem, mely a szeretet hevét nélkülözhetné. De tartsunk rendet. A közgyűlés tagjainak érkezése. A s. n. int. tanárok jan. 28-án este 3/7 órakor érkeztek meg a keszthelyi állomásra, ahol szeretettel várta őket a fogadó bizottság, élén Reischl Imre városbíróval és dr. Vutskits György főgimn. tanárral, aki a gyűlés sikere érdekében mindent megtett. Tudvalevő dolog, hogy a gyűlés elnöke, Borbély Sándor is ő hozzá fordult először, hogy a gyűlést Keszthelyen meg lehet-e tartani. Elszállásolás után a vendégek elszéledtek s gyönyörködtek a szép balatoni parkban, este pedig vígan csónakáztak. A közgyűlés. Mivel a közgyűlésnek előre megállapított ideje összeesett a főgimn. záróünnepéllyel, az az óhaj nyilvánult meg, hogy a s. n. int t. gyülésének idejét egy órával hátrább kell tenni, hogy a közönség meg ne oszoljék. Ez így is történt. A s. n. int. tanárok képviseletében megjelent a főgimn. ünnepélyén Kiss Lajos budapesti s. n. int. igazgató és dr. Hermann Antal egyet. m. tanár, jelezve, hogy a kulturális feladatok megoldásában vállvetett, munkával kell dolgoznunk. A főgimn záróünnepe után a közönség a városházára ment, ahol a s n. int. tanárok, mintegy félszázan már együtt voltak. Igen érdekes volt Borbély elnöki megnyitója, melyben rámutatott arra a sajnálatos tényre, hogy a fiatalabb tanárok közül sokan katonakötelezettségük miatt nem lehettek jelen a gyűlésen, de annál nagyobb örömmel üdvözölte az öregeket, kik minden izgató pl. választási mozgalom nélkül, tisztán a nemes ügy szeretetéből minden gyűlésen megjelennek. Az tudja igazán jó lélekkel szolgálni a közügyet, akiben a kartársi szeretet ki van fejlődve. Azután igy folytatta : Becsülni mást és becsültetni másoksoktól szép erény és jelentős erkölcsi vagyon. íme ! ha végigtekintek e diszes gyülekezeten, azt látom, hogy munkánk iránt a társadalomnak mily nagy és diszes rétege érdeklődik. Ez érdeklődésben ez alkalommal is a társadalomnak munkánk iránti megbecsülése rejlik. E részről különben eddig is mindig megkapta munkánk az elismerést Szívesen tárjuk ki tehát tanácskozásunk műhelyünk ajtait, örömmel üdvözöljük a belépni akarót, mert mi is a nagy nyilvánosság számára, a nemzeti társadalom javára dolgozunk. A minket megértő, vagy minket megérteni akaró kedves vendégeinket meleg Isten hozottal Engedjék üdvözlöm, meg azonban az igent, egyesek, hogy megállják egy szíves szóra azok előtt, kik egy-egy eszmének, egy-egy intézménynek a képviselői itt, Keszthely város közönsége a mi szívesen látó házigazdánk. Ide való vágyakozásunk egyakaratú és osztatlan volt. De ezt is felülmúlta a város közönsége nevében kifejezett lekötelezett előzékenység és a meleg fogantatás A város közönségének képviseletében jelenlevő Reischl Imre bíró és Szekeres Ödön jegyző urnak fejezem ki hálás köszönetünket. Az egyház, mint mindig, ezúttal is ott áll a nevelés ügye mellett s ott, ahol cselekvő munkájára talál, nem kerül sor, legalább is jóindulatu érdeklődésével kiséri a tanítás és nevelés ügyét. Nagybecsű érdeklődését tapasztaljuk dr. Dunst Ferenc apátplébános urnak, ki közöttünk megjelent, tisztelettel üdvözlöm őt. A helybeli főgimn. képviseletében dr. Lakatos Vince tanár urat, az elemi oktatásügy helybeli képviselőinek képviseletében itt levő Murai Lajos igazgató urat és nagyrabecsült kartársait szintén meleg rokon kartársi érzülettel köszöntöm. A Balaton vidékére kívánkozván gyűlésbe jöni, már eleve kívántunk hódolni annak a legtisztább magyar kultusznak, melyet a Blatoni Szövetség fejez ki. Van közöttünk valami eszmerokonság. Miként a szövetség magyar vizet gondoz, magyar partot épít s csak magyar érdekeket munkál, mi is csak magyar szót csak ilyet ejtetünk és megbízható hallatunk, magyar honpolgárt A faji nevelünk, érzés rokonságával üdvözlöm Takách Imre főszolgabíró urat, a Balatoni Szövetség tisztelt képviselőjét, ig. választmányi tagját. Hazánk határain belül a nemzeti szempont legyen irányadó. Túl a határon azonban már a nemzetköziség az erény. Aminthogy a tudomány és műveltség nem is fér meg egy nemzet határain belül. Egy szomszéd ország, Ausztria siketnéma-oktatásügyének derék képviselőjét üdvözlöm Biró Frigyes úrban. Tudtommal ez az első eset, hogy osztrák kollegáink közül hazai gyűlésünkön megjelenik képviselőként valaki. nemzetközi kultúra jegyében tett eme szíves látogatást örömmel üdvözöljük s küldjük általa testvéri üdvözletünket osztrák kollégáinknak. Majd rátért a magyar kultúra mostoha helyzetére. A magyar kultúra néma esdeklése sokszor felfelé is süket fülekre talál. A hangulatos elnöki megnyitó befejezése ez : lm, a" siketek és némák is oltalomért esdenek. Az ember jogát keresik általunk s útunkon. Saját érdekeinknek sokszor háttérbe tolásával e némáknak vagyuunk és kívánunk mindenkor egész életünkön át meredező sziklafalak, beépítve fehér, lapos tetejű házakkal köröskörül, s várfalakká kiépített meredek falakkal, melyek szinte úgy esnek bele a tengerbe ; itt-ott mögülük kikandikáló Mintha csak ágyúcsövekkel, a középkorba csöppentünk volna. A bágyatag holdvilág misztikus fényénél meseszerű halvány fényben, vagy inkább homályban, ködös, átszűrt világításban, még bizarrabb a kép és az érzés. A máltai lovagok jutnak az eszünkbe, velük a lovagba. De a másik pillanatban a jelenkor világhatalmassága: az angol uralom, — s mintha csak éreznénk a súlyát ! Kikászálódunk a szállásokat s egyebeket névjegyen ajánló ügynökök tömegén át a hajóból s a másik percben Malta világtörténelmi nevezetességű, bámulatos történelmű kicsiny földjére lépünk. Fővárosának, Lavalettának billiárdsima, kanyargós, hegyes-völgyes utcáin át siklik helyes kis ernyős kocsink. Egyikünk sem álmos, pedig éjfél rég elmúlt s még nem aludtunk az éjjel. Kiváncsian tekintgetünk jobbra-balra. Jobbról meredeken fehérlik a város, balról a kikötő öble, melynek másik oldalát négy benyúló félszigetke csipkézi ki, de az is Lavaletta, csupa ház, egymás hátán valósággal. Lent az öbölben hajók, bárkák, csónakok százai és valami három — dreadnought. Egyszerre csak kiérünk a városból s egy másik nagy öblöt látunk magunk előtt s annak másik oldalán megint, egy várost: Sliemát, ahol a mi szállásunk van. A pompás utakon, melyek megkerülik ezt az öblöt, hamarosan ott vagyunk. Nappal ez az út Sliemából át Lavalettába csak a kis gőzösön, keresztül az öblön ; öt perc most e sok kerülővel bizony háromnegyed óra. Ismét fehér házsorok keleties stílusban , meg-megszaggatva kertekkel, szántóföldekkel, melyeket itt is fehér kőkerítés övez ; magánosan álló házak, melyeken nincs ablak az utcára, — ismét utcák — s megállunk végre a Sanct Ignatius College előtt. Itthon vagyunk — öt napra. Az egykori (még nem is rég) jezsuita kollégiumot kisajátította a — protestánsangol kormány s bérbeadta. Az eucharisztikus kongresszus idejére szállássá van berendezve. Itt lakunk hát mi hét — gyászmagyarok (így nevezzük magunkat san), akik együtt járjuk a nagy utat. tréfa-Kívülünk még van hét más magyar, köztük Mikes gróf püspök, de ők másfelé laknak. Gyönyörű tágas épület, hatalmas szobákkal. Hárman jóbarátok együtt maradunk az egyikben. Kinézek az erkélyen és felkiáltok a bámulatban. Fönséges látvány az éjjeli holdfényben : előttem az alvó Sliema keleti oldala, sajátságos házaival, üres fehér sziklaterületeivel, közöttük, fölöttük hatalmas épülettömbökkel — s azon túl a zúgó tenger villogó habfodraival. . . Alattam, a házunk körül ciprusos kert. . . Beszélő csend. . . néha egy haragosabb hullám megtörése, már csak zizzenés hangzik idáig — — valahol mint egy torony órája üt, ki tudja hányat, nem nézzük, — — a messzi kikötőben egy hajó kürtöl Alig tudunk megválni a szépséges látványtól. Gondolatokkal, benyomásokkal, képekkel, érzésekkel túltelítve, álmodozva beszélgetünk még sokáig lefekvés után is... Tehát Maltában vagyunk — — Várjon hány ezer kilométernyire hazulról ? Ez az utolsó kérdés az éjjel — ha felelet nélkül . . .