Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)
1916-01-02 / 1. szám
& A kenyérjegy. A harcmezőn entente hatalmakat, már megvertük a hires a fegyveres győzelem a mienk, ezt elvitatni, letagadni nem lehet, még angol furfanggal sem. Az agyafúrt ánglius tehát most más eszközökhöz nyúlt : ki akar bennünket éheztetni. Hogy ez az utolsó reménye is kába remény, hiú ábránd legyen, a központi hatalmaknak az élelmezés dolgában a háború tartama alatt mértéket kell tartani s óvakodni kell a fölösleges pazarlástól. Ezt a célt van hivatva szolgálni a kormánynak alábbi rendelete, mely a hivatalos lap keddi számában jelent meg s amelyben a hivatalos intézkedésekről alkotott törvény alapján a liszt- és kenyérfogyasztás szabályozásáról a következőket rendeli : 1916. január 10-ikétől kezdve az egész ország területén bárkinek naponkint és fejenkint búza-, rozs- vagy árpalisztből, vagy e gabonaneműek keverékeiből előállított lisztből legfeljebb kétszáznegyven gramot szabad fogyasztania. Nehéz testi munkával foglalkozók részére ezt a mennyiséget a közigazgatási hatóság 300 gramra, a belügyminiszter pedig kivételes esetekben bárki részére szintén 200 gramra emelheti fel. Őstermeléssel foglalkozók naponkint és fejenkint 400 gramot használhatnak fel. Öt gram liszt hét gram kenyérnek számítandó. Ezeket a lisztmennyiségeket mindenki elsősorban a saját készleteiből köteles fedezni. Az említett gabonaneműekből előállított kenyeret január 10-ikétől kezdve csak a közigazgatási hatóság által kibocsátott lisztes kenyérfogyasztási igazolványok ellenében szabad forgalomba hozni, vagy vásárolni. Az igazolványokra vonatkozó rendelkezéseket a közigazgatási hatóság állapítja meg, a kiadásokat pedig a törvényhatóságok fedezik. A belügyminiszter elrendelheti, hogy egyes törvényhatóságok egyéb területekre, vagy azok egyes részeire kölcsönösen érvényes igazolványokat állapítsanak meg. Liszt- és kenyérfogyasztás igazolványra csak annak olyan mértékben van igénye, akinek és a milyen mértékben a tulajdonában levő liszt , vagy gabonakészlet az általa ezen rendelet értelmében felhasználható lisztmennyiséget nem fedezi. Azok, akik rendszeresen ételeknek kiszolgáltatásával iparszerűen foglalkozó üzletekben, intézetekben stb. étkeznek, csak kenyérfogyasztási igazolványra tarthatnak igényt. Vendéglők, korcsmák és ételek kiszolgáltatásával foglalkozó üzletek kenyert csak az általuk bevont kenyérjegyszelvények ellenében szerezhetnek be. Liszttel pedg a hatóság előtt beigazolandó rendes vendégforgalmukhoz képest az előirt aránynak megfelelően látandók el. A hatósági rendelkezéseket a törvényhatóság első tisztviselője, Budapesten a városi tanács teszi meg. A kinek 1916. augusztus 16-ik napjáig számítandó házi szükségletét, továbbá gazdasági szükségletét meghaladó gabona, vagy lisztkészlete van, az a készletnek a szükségletét meghaladó részét a hatóság felhívására köteles maximális áron készpénzért a hatóság rendelkezésére bocsátani. Gabonakészletek birtokosai lisztszükségletük fedezésére annyi gabonát tarthatnak vissza, amennyi az illető lisztmennyiség előállításához az esetleg természetben kiszolgáltatandó őrlési díj, az elporlás, a korpa és a hulladék számbavételével szükséges. Aki a rendeletet megszegi, két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, azonkívül a készletek elkobzásával és az összes költségek megtérítésével büntetendő. A Balatonkultusz érdekében. Évtizedek óta küzdünk, dolgozunk a balatoni fürdők felvirágoztatása érdekében. Terveket szőttünk agitáltunk irtunk, kiállításokat rendeztünk, újságcikkeket hogy minél szzélesebb körben ismertté, tegyük ezt a világszép vidéket, rokonszenvessé Ha ugy néha-néha elrándultunk külföldre, láttunk és összehasonlítottuk az ottani fürdőket a mieinkkel. Egyik tanulság, mit fájó szívvel szereztünk az, hogy a külföldi fürdők és nyaralók szépségeit nemcsak reklámcikkek hirdetik, hanem művészi kezek festette képek is. Nálunk ez hiányzott. Ezerszámra készültek külföldi és belföldi képeslapgyárakban balatoni képek, de ezek -fényképfelvételek jobb-rosszabb sokszorosításai voltak. Sértett önérzettel kérdeztük, hát nincs művészlélek, kit ez az isteni táj megihlessen ? Az utóbbi évek e téren is haladást hoztak. Az Ernst múzeum kiállításának legszebb képei a balatoni képek. Dicsőséget, pénzt, hírnevet szerzett e vidék annak a festőnek, aki ecsetje alá vette a Balatont. Szívből örvendünk rajta, hogy a Balaton megihlette művészeink egyik legjobbikát, Csók Istvánt s hogy festményei hirdetői lettek e vidék szépségének és fejlesztői a Balatonkultusznak. De nekünk ez nem elég! Felkérjük az illetékes szakembereket, üzleti vállalatokat, sokszorosítsák gyobb alakban azokat a képeket, kisebb-nahogy mi idelenn forgalomba hozhassuk, terjeszthessük azokat. Csináltassanak belőlök színes levelező lapokat is, hogy a legszegényebb ember is hozzájuthasson s hogy legyen mivel kiszoríthassuk a forgalomból az angol levelező lapokat. Nagy szolgálatot tennének ezzel a Balatonkultusznak és jó üzlet lesz nekik is. Mennyi gyönyörű fegyvetényről tudnak a sebesült, vagy betegen visszatérő hősök ? Mennyi leleményességről, mennyi találékonyságról tanúskodó apró epizódok kerülnek napfényre a katonák előadásában! Kincset érnek ezek, mert a magyar lélek bátorsága, nemessége, a magyar katona ügyessége és hősiessége domborodik ki belőle. A tragikumok és a komikumnak annyi , sok apró erénye játszódik le a lövészárkokban, a támadásokban, az előnyomulásokban, a rohamok közben. Apró dolgok ezek, amelyek azonban egész hadseregcsoportok diadalát idézik elő. Az egyes őrjáratok és különítmények, amelyek az ellenséget keresik, kutatják, hányszor kerülnek azok háta mögé és hányszor milyen bravúros vakmerőséggel vágják ki magukat, vagy fogják el az ellenséges járőröket. A parancsnokságok nyilvántartják ezeket a kisebb bravúrokat is, de már a tragikus, vagy komikus epizódok csak annyiban érdeklik, amennyiben valamely katonának alkalma nyílt benne a kitüntetésre. Számos, lehet mondani, hogy tengersok érdekes epizód kallódnék el ilyenformán, ha az irodalmi, lélektani és néprajzi szempontból is nem mérlegelnők s Irt azokat elveszni engednők. De nem szabad engedni, hogy elvesszenek. Követnünk kell ezen a téren Németországot, ahol minden város, minden falu intelligentiája. felsőbb magbizásból gyűjti a háborús epizódokat. Mert más szempontból mérlegeli a hadvezetőség a katonai teljesítményeket és más 11•s zőszögből tekinti a nemzeti önélet és irodalom. A magyar katonák jellemét, lélektanát a háború viharában nem az ezredtörténetek írják meg, hanem a magyar írók. Ezért minden anyag fontos, ameL hazánkban a háborúval is legtávolabbi kapcsolatban van is. A sok apró kis tükördarab a történetíró kezében egy hatalmas, tükörré válik, melyben az utókor megirja a nemzet majd minden fiának gigantikus önte klozását, hősiességét, az egész világháborúban való szereplésének hű képét s még szzadok múlva is hálával és csodálattal adóz émU-illilnek. Kell tehát, hogy n.-.unk is minden falu és város tollforgató embere gyűjtse szorgalmasan a háborús epizódokat! Gyüjtsük össze a világháború epizódjait! A világháború rettentő világrengés, amelyből hosszú, szinte beláthatatlan időre a világbéke fog kialakulni, az ipar, a kultúra, a kereskedelem óriási fellendülésével. A hősök pora fogja megtermékenyíteni Európa földjét s a szeretet és megértés kulturája követi majd az állig fegyverben álló ellenséges hadseregek elvonulását. A gyűlölet lángjai kialszanak s az ezt követő sötétségben hajnalhasadásként gyúl ki majd az emberszeretet szelid világa, amely a győzők lelkéből sugárzik ki a legyőzőitekre. A gyűlölet csak ott uralkodik az ágyúdörgésben, a puskaropogásban, a gránátzáporban, amikor az idegek a végsőig feszülnek a trombitaharsogástól, a dobpergéstől a srapnelek sivításától, a bombák, gránátok, tűzhányójában, ahol csak egy jelszó harsog szüntelenül katonáink fülébe. Győzni, vagy meghalni! De a győzelem után megosztja a foglyokkal kenyerét, italát, mert csak a szenvedő embert látja már benne, nem pedig ellenséget. Annál inkáb el fog tűnni a gyűlölet később, ha a béke szivárványa feltűnik Európa egén s a békés munka ismét kezdetét veheti. A magyar nemzet századok óta nem volt oly nagy, mint a mai világrengésben. Katonái minden csatatéren megismételték őseink összes katonai erényeit. A magyar virtus értéke megmérhetetlenné vált. Ha olvassuk a bécsi és berlin lapokat, látjuk, hogy azok sokszor áradozva irnak katonáink mindent elsodró rohamáról. Páratlan vakmerőséggel rohannak ki a lövészárkokból s törnek a gyilkos golyózáporban az ellenség felé. Beszámolás. A keszthelyi leányok által a sebesült katonák részére a főgimnázium tornatermében rendezett sorsjáték a következő eredménnyel végződött : Belépő díjakból befolyt: 114 I. 10 f. Sorsjegyekből : . . . 550 K . f. Felül fizetésekből : . . 47 K. 93 f. Összesen :712 K 0.5 f. Kiadás volt : 30 K 63 f. Tiszta jövedelem : 682 l -f. mely összeg, az itt elhelyezett sebesült katonák karácsonyi ajándékára fordították. Kézimunkát adtak : Szakszón Gizella, Berzsenyi Margit, Párkányi Margit és Szerafin, Nagy Gizella, Smith Carrie, Mesterich Marinka és Magda, Csikós Bella, Staud Marika, Krall Etelka, Gulicz Anna, Klein Manci, Kapácsy Mici, Engel Olly, Simon Stefi, Kaiser Frici, Sziklay Pisti, Keglovich Libi, Cséby Manci és Edith, Ferency Kata, Győry Irma, Vilim Irén, Illés Ilma, Sándor Etti, Schadl Irma, Molnár Magda, Laky Ella, Bokros Gabriella, özv. Csák Máténé, Vásony Éviké, özv. Schnetzer Jánosné, Pr'ger Erzsi, Sándor Endréné, özv. Jekelfalussy Aladárné, Braun Jolán, Erdős Józsefné, Pollák Margit, özv. Dr. Posenberg Samuné, Hering Anna, Dr. Hochstadter Sándorné, Szilárd Béláné, Neu-ÖSSZES harctér !!Meszerezhetők ! ! SUJÁNSZKY JÓZSEF könyv-, és papirkereskedésaben Kes^dlx van Kossuh Lajos-utc-i.