Bán István: Szalonkavarázs - X-trém sportjaim 4. (2002)

Előszó

Előszó­ r szalonkavarázs számomra a koratavasz születésében a természet éb­redése, kitartó várakozással teli sejtelmes félhomályban hirtelen a sza­lonka surranása, korrogástól-pisszegéstől hangos gyerekerdő, nagy rit­kán egy bravúros lövés és közeli cimborák kedves társasága. A szalon­kavarázsnak a vadászat csupán töredéke. Volt idő, amikor puska nélkül ugyanolyan mélyen átéltem nagyszerűségét, mint később puskával. X­trém sportjaim között igencsak rangos helyet vívott ki magának, mert ahhoz, hogy valaki fenékig ürítse a szalonkavarázs kupáját, nagyfokú kitartás és még egyszer kitartás szükségeltetik. Persze lehet kényelme­sen, szerelmetesen andalogva is szalonkázni, de azt inkább másnak ne­vezném. Egyik balesetem több hónapos kényszerpihenője alatt volt időm gondolkozni, feljegyzéseimet rendezgetni és néhány számot meg­állapítani. A Teremtő engedelmével gyerekkoromtól fél évszázadon keresztül kö­rülbelül kétezer alkalommal vártam a hosszúcsőrűeket. Ezalatt mint­egy ötszáz szalonkát láttam. Kezdetben fontosabb volt a lövés, és a kö­lyök vizsla vehemenciájával vetettem magam a vadászatba. Ahogy be­nőtt a fejem lágya, úgy emeltem a lécet, igen összehordó 20-as puskával lőttem, és könnyű helyzetekben fel sem emeltem a fegyvert, csak gyö­nyörködtem. Összesen száz fölött lőttem szalonkát, ezek nagy részét vadászéletem elején. Manapság egy-egy idény alatt alig lövök valamit. Szívesebben figyelem az életüket, így volt lehetőségem szalonkadür­­gést, táplálkozási, mozgási és egyéb szokásaikat megfigyelni. Ebben a könyvben azokat az eseményeket írtam le, amelyekre egyrészt volt időm, másrészt talán érdekesek lehetnek a természetkedvelő embe­rek számára is, így több mint száz szalonka megfigyelésének és mintegy három tucat zsákmányolásának körülményeit. Szeretném meggyőzni a természetimádókat, hogy a vadász nem véreskezű sintér, és meggyőzni a vadászokat a szalonkának kijáró sportszerű, nemes tiszteletről. "

Next