Bán István: Szalonkavarázs - X-trém sportjaim 4. (2002)
Előszó
Előszó r szalonkavarázs számomra a koratavasz születésében a természet ébredése, kitartó várakozással teli sejtelmes félhomályban hirtelen a szalonka surranása, korrogástól-pisszegéstől hangos gyerekerdő, nagy ritkán egy bravúros lövés és közeli cimborák kedves társasága. A szalonkavarázsnak a vadászat csupán töredéke. Volt idő, amikor puska nélkül ugyanolyan mélyen átéltem nagyszerűségét, mint később puskával. Xtrém sportjaim között igencsak rangos helyet vívott ki magának, mert ahhoz, hogy valaki fenékig ürítse a szalonkavarázs kupáját, nagyfokú kitartás és még egyszer kitartás szükségeltetik. Persze lehet kényelmesen, szerelmetesen andalogva is szalonkázni, de azt inkább másnak nevezném. Egyik balesetem több hónapos kényszerpihenője alatt volt időm gondolkozni, feljegyzéseimet rendezgetni és néhány számot megállapítani. A Teremtő engedelmével gyerekkoromtól fél évszázadon keresztül körülbelül kétezer alkalommal vártam a hosszúcsőrűeket. Ezalatt mintegy ötszáz szalonkát láttam. Kezdetben fontosabb volt a lövés, és a kölyök vizsla vehemenciájával vetettem magam a vadászatba. Ahogy benőtt a fejem lágya, úgy emeltem a lécet, igen összehordó 20-as puskával lőttem, és könnyű helyzetekben fel sem emeltem a fegyvert, csak gyönyörködtem. Összesen száz fölött lőttem szalonkát, ezek nagy részét vadászéletem elején. Manapság egy-egy idény alatt alig lövök valamit. Szívesebben figyelem az életüket, így volt lehetőségem szalonkadürgést, táplálkozási, mozgási és egyéb szokásaikat megfigyelni. Ebben a könyvben azokat az eseményeket írtam le, amelyekre egyrészt volt időm, másrészt talán érdekesek lehetnek a természetkedvelő emberek számára is, így több mint száz szalonka megfigyelésének és mintegy három tucat zsákmányolásának körülményeit. Szeretném meggyőzni a természetimádókat, hogy a vadász nem véreskezű sintér, és meggyőzni a vadászokat a szalonkának kijáró sportszerű, nemes tiszteletről. "