Bán István: Természetbúvárkodásom - Vadonjárás-biofizika-remote sensing-biomatematika összefoglaló (2017)
Módszerfejlesztésem
Folyamatos vadonjárásaimban természeti megfigyeléseim továbbra is meghatározták munkásságomat, bár ezek leírásait későbbi könyveimben jelentettem meg (Bán 1998, 2000, 2001, 2002/2, 2002/3, 2004, 2006,2007/1, 2007/2, 2008/1, 2011). A természeti jelenségek egy részének megértéséhez erdészeti-, vadgazdálkodási- és növénytermesztési biológiát, valamint valószínűségszámítást, matematikai statisztikát, numerikus algebrát, analízist és biometriát alkalmaztam. Előzőek együtteseként nyilvánvalóvá vált, hogy a természettudományok között igen fontos szerepe van az úgynevezett biomatematikának, amelynek definícióját hazai viszonylatban először nekem volt szerencsém megadni (Bán 1970). A cikk kézirattervezete igen nagy indulatokat váltott ki biológus- és matematikus körökben, végül is a tanulmányt Dala László főszerkesztő Úr Rényi Alfréd ajánlására jelentette meg. Évtizedeken keresztül mint erdőmérnök és alkalmazott matematikus a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztériumban és jogutódjaiban fejlesztőmérnökként biomatematikával, biofizikával és fotogrammetriával illetve gyakorlati alkalmazásaival foglalkoztam. Ekkor jelent meg hazai viszonylatban első- és nemzetközi viszonylatban is dobogós biomatematika könyvem (Bán 1977 ), amelyet változtatás nélkül az Akadémiai Kiadó közreműködésével angolul az Elsevier is kiadott (Bán 1987/1,1988). Alapmunkáim mellett további magyar és angol nyelvű általános biomatematika, alkalmazott biomatematika- és határterületeik könyveim jelentek meg (Bán, 1973, 1979/1, 1979/2, 1985, 1986, 1987/2, 1989, 1991, 1996/1, 1998, 2002/1, 2003, 2004, 2010/1). A kezdeti nehéz időszak után hál'istennek országszerte biomatematika kiadványok tucatjait adták ki. Manapság pedig az agrártudományi-, természettudományi- és orvostudományi egyetemek többségében oktatják a biomatematikát. Az 1970-es évek különösen fontosak voltak a bevezetőben említett megfigyelésem bővebb kifejtése miatt. Alaposabban megvizsgáltam, hogy ugyanazon jelenség különböző adottságú környezetekben milyen sajátosságokkal jelenik meg és a jelenség valamint a környezete között milyen relációk figyelhetőek meg. A megfigyelő szempontjából alapvetően a következő három fő relációtípust különítettem el. A természetben egy adott környezet már előfordult jelenségeinek halmazából választjuk ki a legkedvezőbbet, illetve fordítva, a legkedvezőbb jelenség természetbéli előfordulási környezetének jellemzőit keressük. Sok esetben összetett relációként az előző két típus együtt fordul elő. Valamennyi előző reláció a természetben igen bonyolult rendszert alkot. A relációk rendszerének modellezésére az úgynevezett PMSB módszert dolgoztam ki, amelyet a gyakorlati feladatok