Bányászati és Kohászati Lapok, 1869 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1869-06-30 / 12. szám
űzőkén lemázittatik. — Ami a szegény ólmot illeti, az egy lángolóban mindaddig finomittatik, mig az utolsó horganyrészecske is eltávolittatott. Ezek után látható, hogy az egész műtét egyszerű, hanem egy kissé még kezdetleges. — Az egész az ólomnak 2 — 3%-át kitevő horganymenyiség elvész; mindamellett a pattinson-mod ellenében nagy nyereséggel űzetik. Rothschild havre-i kohójánál a kezelés Cordurié(a saint-étienne-i bányaiskolának egykori tanítványa) kísérleteinek eredményein alapszik, ki azokat Toulouséban hajtotta végre. Módjának lényege áll, az ólomnak oly utáni horganyozásából, mint a pise-i kohónál történik, és azután a horganynak veres hőnél és túlhevitett vizgáz segítségével elegitéséből. — Különben találmányát minden részletében szabadalommal biztosította. — Mielőtt ismertetnék, legyen szabad a Karsten fonább elősorolt általános vizsgálataihoz Corduriének némely újabb észleleteit fölemeliteni. Midőn a nyersólom már egy kevés horganyt tartalmaz, ugyanazon uj horganyadag több ezüstöt ragad magához, mint midőn az ólom horganytól tiszta. — A dardany és réz az ezüstös horgannyal együtt az ólom felületére kerülnek, ami a további munkálatnál akadályozhat. Azért itt is tanácsos, épúgy mint a pattinsonmodnál, a tisztátalan nyers ólmot előbb legalább részben finomítani. Cordurié kimutatta, hogy az ólmot nemcsak ismételt horganyadagokkal lehet ezüstteleníteni, hanem egyetlen műtéttel is, ha az ember az ólomfürdőt jól-felkavarás után kihűlni hagyja, azután fölhevíti és ismételve több ízben újra kihűlni engedi. Ezen tény a tarnowitzi észleleteket erősíti, a menyiben végre valószínű, hogy nem a hőmérsék változtatása, hanem a nyugalombanhagyás hosszúra nyújtása foly be kedvezőleg az ezüsttelenítésre; — mivel az ólomfördő hevítésnek kitéve, mozgásba jön olyformán, hogy az üst alján túlhevített ólom fölfelé igyekszik, a felületen levő horganyrétegbe ütközik, melynek általadva ezüstjét és túlságos hevét ismét leszáll, hogy más fölfelé igyekvő ólomrészeknek helyet adjon. A műtét sikere tehát, úgy látszik, főképen a nyugalombanhagyás időtartamától függ, és ezen szempontból méltán kérdhetjük: lehet-e valóságos előnnyel az elegendő nyugalombanhagyással össze nem kötött többszörös adagolást, mely különben még más késleltető tényezőkkel is bir, az egyszeri műtét fölébe helyezni ? / Cordurié műszerkezete az V. táblán 1—3 ábrán látható, s benne a következőképen foly a munka. — Az ólom a felső a üstben ömlesztetik meg, mely alján két eresztőlyukkal bir a végre, hogy az ezüsttelenitett ólom rendre hol az egyik, hol a másik alsóbb ezüstbe bocsáttathassák le. A horgany egy átlyuggatott vasszekrénybe tétetik, mely egy forgatható függélyes hengelyrud végére van megerősítve. Ugyanazon hengelyrud a szekrény felett még egy csavarkavaróval '* is bir, melynek hivatása a horganycsöppecskék fölfelé terjedő útját hosszabbítani. Kevéssel a horgany teljes megolvadása után ezen készülék kivétetik, de az ömledék még néhány első perczig munkások által meritő kanalakkal tovább kavartatik. Azután kihűlni hagyják, leszedik az ezüstös horganykérget és a szomszédos kis füstben rakják, hol ép úgy mint Pise-ben, újra megolvasztatik és kihűlni hagyatik azon czélból, hogy még gazdagabb horganykéreg nyeressék, miközben a hátramaradó ólom ismét visszakerül a tstbe a legközelebbi nyersólom-adaghoz. Az ólom egyáltalában három ily módon a horganyozási műtét alá vettetik, melyek 3—3 óránként következnek egymásután, holott egyetlen műtét 4 — 5 órai hevítés és nyugalombanhagyással, amint az a tarnowitzi kísérletekből kitűnik, teljesen elégséges fogna lenni. Az 0-1% ezüstöt tartalmazó ólomnál az összes horganymennyiség 1%-ra megy, azonban gazdagabb ólomnál 1,5—2,0% horgany is szükségeltetik. Az ezüsttelenített ólom ezután az alsó üstbe bocsáttatik, mely midőn megtelt, vaslemez sisakjával befedetik, az ólmot veres hőig hevítik s ekkor ingatlanban előállított és is csővön átmenő tulhevitett vízgőz bocsáttatik rajta keresztül. E közben a könenygáz és a fölösleges vízgőz egy külön e csővön a kamarába jut, melyben a különben kis mennyiségű ereszetileg elragadott ötegek is leülepedhetnek. A felső üstben nem volna jó a horgany tartalmú szegényített ólmot azonnal vízgőzzel kezelni, mivel ezen üst oldalain gazdag horganykéreg maradványok szoktak visszamaradni, melyeknek ezüstje ismét egyesülni fogna a szegény ólommal. A vas, horgany, sőt ez utóbbi segélyével a dárdanynak is egy része könnyen élegül, miközben az ólom csak kevéssé támadtatik meg; mindazonáltal annál inkább, minél több horganyt és dárdanyt tartalmaz. Az élegítési műtét be van fejezve, midőn a vízgőz többé nem bomlik szét, ami 2 —3 óra után már bekövetkezik. — Midőn az ólom kihűlt, a sisak levétetik, és a horgéreg, mely poralakban az ólom felületén találtaik, mialatt a lágyólmot megömlesztik újra, gondosan leszedetik. Az üstből nyert gazdag horganykéreg, mihelyt elegendő mennyiség gyűlt össze belőle, rendre hasonló módon elegittetik valamelyik düstben. — Csakhogy ennél a maradék gazdag ólom 1 — 2% ezüsttartalommal, mely azután lemázittatik. (Folyt. köv.)