Bányászati és Kohászati Lapok, 1870 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1870-06-30 / 11-12. szám
ily formán forrasztott tusagokat lehet közvetlenül pörölyözni vagy hengerelni. Ellenben, ha a nyersvas kevésbé tiszta, vagy a keverék kevésbé tökéletes, a fém részben megolvad, mely miatt a gyors kavaráshoz kell folyamodni, hogy oly tusagok képeztessenek, mint a közönséges kavarási módnál. A műkezelés amint ebből látható, igen nehéz s az eredmény nagy részben a nyersvas és a vasércz természetétől függ. Szükséges, hogy a vasércz finomra törött, gazdag, tiszta és lehetőleg könnyen szinthető legyen. Minden kevésbé olvadékony telérkő különösen timföld és mészkő a salakot tésztássá és tűzállóvá teszi. Az ily salaknak eltávolítása egyszerű hegesztés és pörölyözés által lehetetlen, mivel törékeny és sejtes vasat állít elő. Más oldalról a tömött vasércz, mint az éreges vasérczek, nehezen hatnak a nyersvasra ; ezeket előbb pörkölni, vagy égetni kell. Ezen módhoz legjobban alkalmazható vasérczek a barna és mangantartalmú hematitok. Ezek könnyen szinthetők és könnyen megömleszthetők. Végezetül meg kell említenem, miszerint ezen Dowlaisban még csak kísérlet alatt álló mód Pittsburg környékén néhány hónap óta már rendszeres üzemmódot képez. Amerikában, hol a kézimunka nagyon drága, ezen új módnak tagadhatlan előnyei vannak, akkor, ha a nyersvasat könnyen lehet tisztítani, és ha az alkalmazandó vasércz gazdag és könnyen olvadó. Ellenben ha kevésbé gazdag vasérczek és nehezen keszelhető nyersvas áll rendelkezésre, ezen, mód csak tökéletlen eredményt adhat, mivel a tusagokban sok salak fog visszamaradni. Mindenesetre azonban keverjük bármily körülmények között így a nyersvasat vasércczel, leszállítjuk a tulajdonképeni kavarás időtartamát s kevesbítjük a nyersvasvesztőket. A vásároznék keverési aránya 30 ° C-ot tesz, de ezen arányt szükségképen változtatnunk kell a vasércz és a nyersvas tulajdonságai szerint. Boetius pestje. (IV. tábla, 11, 12, 13, 14 ábra). A gázhödök napjainkban mind kiterjedttebb alkalmazást nyernek, mindinkább becsülni tanuljuk ezeknek azon előnyét, hogy alsóbb rendű tüzelőszerek, milyenek turfa, lignit, földes anthracit, stb. általuk értékesíthetők. Ismerjük különösen az 1867-iki párisi ipartárlat óta Svédországból a Lundin-féle ködöt, melyben a legnedvesebb tüzelőszerek is felhasználhatók. Vicaire felsorolta ennek előnyeit egy újabb czikkében *), és mi a jelen értekezés folyamában tettünk említést arról, hogy Inmannak sikerült a Lundin-féle gázfejlesztő és a Siemensféle hőnyitó összetételével aczélt olvasztani. De a Siemens-féle hődök költségesek és egyszersmind nem engedik meg, hogy gőzkazánok fűtésére használtassék a hőfölösleg. Ez azon körülmény, mely véleményem szerint akadályozni fogja a Siemens-féle hődöknek az angol vasgyárakban, főképen kavardákhoz való kiterjedt alkalmazását. Nekem úgy látszik, hogy akkor, ha a tüzelőszer kevésbé nedves, és ha a hőfölösleg kazánsűtéssel gőzfejlesztésre értékesíthető, a Boetius-féle hődöt, Siemens hőnyitója elébe kell helyeznünk. Ez egy gázfejlesztőből áll, hajlott rostélylyal, melyben a gázak közvetlenül a gázfejlesztő oldalai által hevített jég segélyével égnek el. Egészben véve egy hasábalaku kamarából áll, melynek alját képezi a rostélya, felső része peig egyenesen a lángolóban (11 ábra)nyílik. A hasábalaku kamarának oldalai egy egész csatorna rendszerrel in is vannak körülvéve, vagy jobban mondva: keskeny és folytonos gyűrűfalazattal van körülvéve, épúgy, mint az Appolt-féle pestek összetartozó részei. Ezen gyűrűfalazat választja el a gázfejlesztőt a külső faltól. A jég alulról hatol be, fölfelé mentében megmelegszik és ugyanazon nyílásnál, hol a gázak, elhagyva a gázfejlesztőt a lángolóba jutnak, találkozik ezekkel. Avégre, hogy a gázfejlesztő oldalai vékonyak lehessenek, és mégis tartósak, elégséges egy téglaszélesség és közbekötő téglákat rakni keresztbe úgy, mint az Appolt-féle kemenczéknél, hol ezen kötőtéglák úgy a belső, mint külső falazatba beérnek. Ezen egyszerű szerkezet egyesíti mindazon előnyöket, melyeket a közönséges gázfejlesztők nyújtanak, és azonfelül növeli a hőséget azon meleggel, mely a gázfejlesztő oldalain át rendesen elvész. A levegő nyílások nagyobbításával vagy kisebbítésével tetszés szerint lehet a lángoló lángját többé kevésbé élegítővé, vagy szinitővé tenni. Boetius hődje a közönséges hődökkel összehasonlítva 30 — 85 °/o tüzelőszer megtakarítást nyújt, mely eredményt több üveghuta és a Vivier környékén való horganykohók bizonyítják. Ezen egyszerű szerkezet alkalmazásában olcsóbb mint a Siemens-féle hőd, mivel a hőmérséket nem szükséges az aczél megolvadásáig emelni, s a hőfölösleget egyenesen lehet alkalmazni gőzkazánfűtésre, épúgy mint a közönséges kavaró és újrahevitő hődöknél. A IV. tábla 11, 12, 13, 14 ábrája egy Boetius-féle gázfejlesztőt tüntet élénkbe, kapcsolatban egy hőddel. Ennél az adagolási oldal szabad és hajlott, mint a közönséges Siemens-féle hődöknél; csak a többi három oldal van ellátva légcsatornákkal. A gázfejlesztő méretei, mint mindig, úgy itt is azon hőd méreteitől függ, melyet hevíteni kell; egy újra hevítő hőd részére keresztmetszete majdnem ugyanaz, mint a közönséges újrahevítő hőd rostélyzatáé. i. 0’75 és 0-90 méter, magassága 1’* — 2*0 méter. Fölvett példánkban a légcsatornák in közvetlenül a lángpad alól *) A „Bulletin de la Société del’industrie minérale“ XlII-ík kötet, 633 lapon. 82