Bányászati és Kohászati Lapok, 1871 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1871-07-15 / 14. szám
vett bányászati ipar üzletre nézve minden kétséget kizár, annak felvételét a programaiba szükségesnek láttam. A jelenlegi tanterv lényeges hiányának tekintem továbbá, hogy nem gondoskodik arról, miszerint az ifjak a bányaművelés, érczelőkészítés, kohászatnál stb. alkalmazott és használt épületek, művek és segédeszközök tanulmányozásával, illetőleg azoknak szerkeztésével és tervezésével kellőleg foglalkoznának; ennél fogva szükségesnek tartottam, ezen hiányt is mellőzni és minden egyes tantárgyhoz a megkívántató szerkeztési és rajz órákat mellékelni. Sokkal alaposabban ismerkedik meg ily módon a tanuló a művek és segédeszközök tulajdonságaival és szerkezetével, sokkal több jártasságot és képzettséget szerez magának mint az ábráknak, rajzoknak és mintáknak puszta megtekintése által, s ezen felül még oly mintáknak is jut birtokába, melyeknek alkalmilag a gyakorlati életben igen nagy hasznát veheti. Minthogy pedig az egyes szakoknál használt műveket és segédeszközöket leginkább az illető szaktanár ismeri, úgy a szerkeztési vitatással és a felügyelettel azokat véltem megbízandónak. A bányászat és fémkohászati szakiskolában az illető gépek ismertetésére azon okból vettem kevesebb órát, mert a szoros értelemben vett bányásznak, illetőleg fémkohásznak soha sem lehet feladata gépeit önnállólag szerkezteni és tervezni, hanem tökéletesen eleget tesz hivatásának, ha ismeri gépeit, tudja azok kezelését és ha szükség esetén képes gépeit megrendelni. Egészen mások azonban a viszonyok a vaskohászat és vasgyártásnál. Már úgyszólván a vasgyártásnak természete hozza magával, hogy a vasgyár maga szerkeszti és készíti el számos, igen különböző gépeinek legnagyobb részét; sőt miután a vasgyárral közönségesen gépgyár is szokott kapcsolatban lenni, úgy a vasgyárosnak a gépszerkesztésből és gépészetből igen alapos ismeretekkel kell bírnia, mely oknál fogva szükségesnek tartottam, hogy a vaskohászati szakiskolában a mennyiségtannak mindkét Cursusa és a géptannak és gépszerkeztés annak eső része, mely főleg a gépelemek és a hajtó vagy erőfejtő gépek szerkeztésével és elméletével foglalkozik — vétessék elő. Az erdészeti encyclopadiát — mely jelenleg taníttatik — teljesen elhagytam, mert azt a mai időben, midőn az erdők mindenütt szakképzett erdészek által kezeltetnek — teljesen fölöslegesnek tartom, s bányászaink közül bizonyára egy sem jön azon helyzetbe, hogy erdésznek helyét kellene pótolnia, mire őt egyébként az erdészeti encyclopádiának teljes ismerete sem képesítené; ami pedig a fanemek megismerését illeti — ehez nem kell erdészeti encyclopádia és a szenttésze részint az általános kohászatban, részint a vegytani iparműtanban lehet a kellő figyelmet fordítani. (Folytatjuk.) Uj kém lepest Fuchs Sándortól. (Rajzzal a IV. táblán.) Kémleldei műhelyeink látogatói előtt nem egyszer feltűnhettek azon lángoszlopok, melyek régi kémlepesteink nyílt torkaiból felcsapva, műszobáinkat bizonyos alchymistikus fénnyel bontják, s a gondolkozót ez nem egyszer azon kérdésre indíthatta, hogy nem lehetne-e, czélszerű berendezés mellett, ama hasztalanul elillanó hőséget vagy még más czélokra is felhasználni, vagy legalább a kémlelési műveleteket kisebb szénfogyasztás mellett végezni. Plattner, Freiberg bányászati akadémiának volt híres tanára, erre már régen megadta a practicus feleletet, midőn, sok fáradságos és eleinte sikertelen kísérlet után, azon igen ezésszerűen szerkesztett boltány-pestet találta fel, melyet ,,Plattnerischer Muffelofen“ név alatt minden kémlész elég jól ismer; azzal Plattnernek nem csak a kémlelési eljárást könnyebbíteni, hanem a szénfogyasztást is tetemesen lejebb szállítani sikerült. A Plattner féle kémlepest azóta Freibergen kiiid másutt is talált alkalmazásra s előnyei mindenütt és minden tekintetben oly feltűnően mutatkoztak, hogy csodálnunk kell a felett, hogy az mindeddig hazai kémleldeinkben alkalmazásra nem talált. Ezen feltűnő jelenség fő okának kétségkívül azon balhiedelem tekintendő, melynél fogva kémrészeink az uj kémlepestet csak egyedül kőszén fűtésre hiszik alkalmasnak, holott hazai fémkohóinkban még mindig csak kizárólagosan a faszén fűtést ismerjük. 1867-ben, midőn még a zsarnóczai ezüstkohó kémleldéjében működtem, kisérletkép a Plattner szerkezetű pesthez hasonló idő faszénnel fűtő kémlepestet állítottam fel, mely mostanáig, és tehát 8 évnél tovább, áll folytonos használatban, s ez is oly előnyöket adott a régi nyitott torokú kémlepestek ellenében, hogy Selmeczen, az 1870-ben újonnan berendezett kohókémleldében is, a régi pestek helyébe, 3 ily új kémlepestet állítottak fel, melyek ez esetben is a várakozásoknak tökéletesen megfelelnek. Ily eredmények után indíttatva érzem magamat, e faszén-fűtésre berendezett kémlepeszemet többi t. szaktársaimnak figyelmébe is ajánlani, s e végett a IV. tábla 5-dik és 6-dik számú rajzok segedelmével, annak szerkezetét itt behatóbban megbeszélni. A pest falazata két részből áll: a közönséges téglafalazatból és a tűzálló téglákból készült belfalazatból, mely az előbbivel összekötve nem