Bányászati és Kohászati Lapok, 1873 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1873-07-15 / 14. szám
ne olyannyira, hogy az ügykezelés jelen, állapota épenséggel tarthatlan. Ezen, általunk kivétel nélkül sajnosan érzett körülmény indított arra, hogy hozzászóljak a bányászatnak és a kohászatnak Leitner Kr. úr által ajánlatba hozott újraszervezéséhez, nevezetesen pedig a hazai sóügyet illetőleg; teszem ezt pedig különösen azon okból is, hogy az általam kifejtett elvekre az illetékes körök figyelmét hívjam fel és hogy szakbeli elvtársaimban felkeltsem a már-már lankadó igyekezetét arra, hogy a hajdanában virágzó, általános becsülésben állott, mostan pedig pangásnak indult és mindenki által korholt bánya- és kohóipar újabb felvirágoztatásához minden erejökkel és tehetségükkel közreműködjenek. Magyarország sóügyének szervezési ajánlata a mostani bánya igazgatóságok alatt álló sóbánya és elárusítási hivatalok tekintetbe vételével. A fent kifejtett alapelvek szerint tér el volna választandó a sóügy minden eddigelé együttesen kezelt más iparágtól, és pedig alulról kezdve egészen a főbánya- és a kohóigazgató személyéig, ki egyenesen a bányászati és kohászati ministeri osztálynak volna alárendelve ; minden főigazgatóság és pedig nemcsak a sónál, hanem a többi bányászati és kohászati szakoknál is állana : egy főbánya, illetőleg főkohó-tanácsos és főmérnök, szükség esetében tanácsos és mérnökből. A főmérnök- és főtanácsosokból álló testületet együttesen, a fő bánya- és főkohó-igazgató elnöksége alatt, határozatra képes grémiumot képezne, melynek színe elé minden ezen szakmából eredő üzem, építkezés és személyi kérdés tartoznék. 2. Szem előtt tartva azt, hogy a termelés lehetőleg nagyobb összesítése által a kezelésben a lehető legnagyobb megtakarítás érendő el, a hazai sóügyre nézve következő vezérelvet legyen szabad kockáztatnom . ..Mindazon bányahelyek, melyek oly közel fekszenek egymáshoz, hogy a kellő sómennyiség szállítási költsége a kezelési költséget el nem éri, a tisztviselők és a munkások lassankénti elvonása mellett, beszüntetendők és azok termelése összpontosítandó egy főtermelő helyre.“ Például Máramarosban az egymástól 3 óra távolságra fekvő, jelenleg üzemben tartott három bánya közül csak egy volna leművelendő, és pedig a vízveszélyesség tekintetéből először is Szlatina, azután pedig szállítás és termelés tekintetéből a legelőnyösebben fekvő Sugatag és csak azután Rónaszék. — Erdélyben szállítási költség tekintetéből leművelendő Marosujvár teljes erővel; Parajd és Deésakna csak az illető környék sószükségletének fedezhetése tekintetéből; Torda, Magyarország legelőnyösebben feltárt sóbányáját, Marosújvár vízveszélyeztetése következtében, csak is annak tökéletes kiaknázása után vehető tekintetbe; addig pedig Vízaknával együtt lassanként beszüntetendő és ép úgy, mint a máramarosi felhagyott sóbányák, csak a bejáratra tartandó fönn. 3. Ezek után a jelenleg fennálló hivatalok földrajzi fekvésüknél fogva 3 csoportra volnának osztandók. Mármar ősi csoport. a) Rónaszéki sótermelési és elárusitási hiv. b) Sugatagi „ „ „ c) Szlatinai ,, ,, „ d) Sziget-kamarai sószál. és elárusitási hiv. c) Tiszaújlaki sóelárusitási hivatal. III. Soóvári csoport. a) Soóvári sótermelési hivatal b) „ sóelárusitási ,. Az I. és II. csoport legfontosabb üzemmel biró hivatala, illetőleg hivatalfönöke, a többiek feletti szakbeli közvetett igazgatásával volna megbízandó. A III. csoport pedig a m. k. minisztériummal állana közvetlen érintkezésben. Nevezett csoport igazgatója mellé, a most alkalmazott hivatali tisztviselőkön kívül, egy bánya-, egyúttal földtani, és egy építészeti, egyúttal gépészeti mérnök volna adandó, kik I. Erdélyi csoport. f) Maros-Solymosi só-szállitó hivatal, g) Maros portosi só-elárusitási „ a) Marosujvári sótermelési és elárusitási hiv. b) Tordai „ „ „ c) Deésaknai ,, a ,, „ d) Parajdi „