Bányászati és Kohászati Lapok, 1920 (53. évfolyam, 1-24. szám)

1920-08-01 / 15. szám

130 Az új görög bányatörvény, elfogadott bányajogi rendszer teljes megváltoztatásával az egész görög bányajog alapos és radikális reformálására van szükség: az intéző körök már a kilencvenes évek vége felé komolyan hozzáláttak ezen reform megalkotásához s a kormány ebbeli fáradozásai és munkálkodásainak eredménye volt az 1910. évi január hó 26-án életbe lépett új görög bányatörvény, amelynek az alábbiakban való ismertetése jelen dol­gozatomnak a feladatát fogja képezni. S ezen bevezető megjegyzéseimnek előrebocsátása után már most rátérek az új görög bányatörvény ismertetésére. * • * * Valamint Bulgáriában, úgy Görögországban is az új bányatörvény egészen új korszakot jelent az ország bányászatára nézve, mert ez is valóban új bányatörvényt képez, amennyiben életbeléptetésével itt is az ország addigi pozitív bányajoga egész­ben véve, vagyis az 1861. évi bányatörvény az azt módosító vagy kiegészítő összes későbbi bányajogi törvényalkotásokkal s illetve novellákkal együtt lett hatályon kívül helyezve, amint az a törvény befejező rendelkezéseiből kétségtelenül kitűnik. Mielőtt azonban a törvény ismertetéséhez hozzálátnék, kedves kötelességemnek tartom megemlíteni, hogy jelen szerény dolgozatom az új görög bányatörvénynek Reuss berlini titkos főbányatanácsos által a franciából eszközölt s a «Zeitschrift für Bergrecht» című szaklap 1914-iki évfolyamának első füzetében közzétett német for­dítása alapján készült. A törvény 8 fejezetre felosztva tárgyalja az egész anyagot.­­ Az első fejezet az általános szabályokat, a második fejezet a kutatásról szóló rendelkezéseket, a harmadik fejezet a bányaengedélyekről szóló rendelkezéseket, a negyedik fejezet a bányák törvényes természetét meghatározó rendelkezéseket, az ötödik fejezet a bányatulajdonos jogairól és kötelezettségeiről szóló szabályokat, a hatodik fejezet az adókról szóló rendelkezéseket, a hetedik fejezet a bányák fel­ügyeletéről szóló szabályokat és végre a nyolcadik fejezet a törvénynek véghatá­rozatait tartalmazza. I. A törvény első fejezete az általános szabályokat tartalmazza, melyek a követ­kezőkben foglalhatók össze: A fémes vagy nem fémes ásványok, amelyek jelen törvény alá esnek, a föld­­tulajdonos tulajdonjoga vagy rendelkezési joga alól ki vannak véve. Azoknak fel­keresése és kiaknázása kizárólag jelen törvény szabályai szerint történik. Ezek az ásványok a következők: 1. arany, ezüst, kéneső, vas, b­rom, aluminium, ólom, réz, ón, horgany, kobalt, nikkel, arzén, barnakő, antimon és minden más fém; mindezek úgy természetes állapotukban, mint minden más előfordulásukban is; 2. természetes kén, vaskovács (pyrit), grafit, foszfor, timsótartalmú sók, borax, malomkövek, szalonnakő, tajték és magnézium; 3. az ásványos tüzelőanyagok a tőzeg kivételével; 4. az ásványos szurkok, gyanták és olajok, mint a nafta, aszfalt, petroleum, borostyán stb. Jelen törvényi szabályainak nincsenek alávetve a kőbányák, vagyis azon helyek, amelyek a művészet, építészet vagy gazdaság számára hasznos anyagokat tartalmaznak, mint a márvány, mésznemű kövek, kréta, gipsz, pala, márga, agyag, köszörükövek, cseppkövek, litográfiai kövek és más ugyanazon nemű kövek, szer­pentinkő, gránit, bazalt vagy mindennemű láva, habkő, porcellánföldek, föveny, homokkövek (köszörüléshez), kénkovand, tuffkő, kvarc, mindennemű földek, amennyi­ben nem az 1. bekezdésben említett anyagokat tartalmazzák. Mindennemű salakok, amelyek a földbirtokosok tulajdonát képezik, a kőbányák előbb említett osztályába sorozandók; ebbe az osztályba tartozik az azbeszt is.

Next