Bányászati és Kohászati Lapok - Öntöde, 1966. (17. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
tással összefüggésben elkerülhetetlenül létrejönnek. Az öntvényigény kisebb bár nem jelentéktelen — hányadát előnyös a gyártás különleges volta miatt célöntödékben kielégíteni (pl. fürdőkád, dugattyúgyűrű, hengerpersely és acélművi kokilla). Szervezeti vonatkozásban nem lehetünk elégedettek az eddig megtett lépésekkel. Az 1913 áprilisában megalakult Öntödei Vállalatnak az ország területén szétszórt, többségében korszerűsítésre szoruló, nagyon vegyes profilú üzemeket kellett vállalati szinten egyesítenie, amelyek az ország öntvénytermelésének 1/4 részét képviselik. Földrajzi elhelyezkedése Sopron—Kisvárda— Eger—Mohács helységnevekkel, profilja pedig a vas-, acél- és temperöntvényeken, öntödei segédanyagokon és mintákon kívül hajó-, gyümölcslégyártó gépsor, hegesztett és varratnélküli korrózióálló cső stb. gyártásával jellemezhető. Fémöntéssel nem foglalkozik. Nincs szervezeti kapcsolata az ország legnagyobb öntödéivel (LKM, Csepel Művek, Ganz- MÁVAG stb.), és 13 vasöntödéjének átlagos termelése (5400 t/év) kisebb, mint a rajta kívül álló 30 KGM vasöntöde átlaga (6000 t/év). Jelentékeny méretű központi szervezete a főváros négy, egymástól távol eső helyén működik, és igyekszik az országban termelő egységek operatív irányítását magára vállalni, ezzel természetesen erősen korlátozva azok önállóságát. Fiz a helyzet visszás jelenségeket eredményezett. Most olyan decentralizálási folyamat indult meg, amely nagyobb önállóságot kíván biztosítani a végrehajtásban a helyi vezetőknek. Az Öntödei Vállalat létrehozása előtt a KGM Öntödei Műszaki Bizottság javasolta, hogy adottságai miatt az új öntödei egység középirányító szervként (pl. tröszt) működjék. Kétéves működés és nem fájdalommentes helyzetfelülvizsgálat után kell most az eredeti javaslat megvalósítása irányába lépéseket tenni. Egyértelműen kitűnik a fentiekből, hogy bár az Öntödei Vállalatnak már most is jelentékeny szerepe van az ország vas- és acélöntvénytermelésében, szükség van olyan központi KGM szervezetre, amely hatékonyan képes irányítani az egész öntvénygyártást, termelési és fejlesztési kérdésekben egyaránt. Az ilyen irányban megkezdett intézkedéseket egyértelműbben és gyorsabb ütemben lenne kívánatos végrehajtani. Oktatási kérdések A megoldandó szervezési és fejlesztési feladatok sok szakember képzését teszik szükségessé. Füzért üdvözölte mindenki örömmel, hogy a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen 1965 első hónapjaiban megalakult az Öntödei Tanszék, mely az iparral együttműködve — néhány év múlva — az öntvénygyártás egyik szellemi központjává fejlődhet. Ez szükséges is, hiszen onnan várják az új öntödék, de a régiek is, a jól képzett és az eddiginél szakosítottabb, tehát gyorsabban aktívvá váló öntödei mérnököket. Ennek feltétele a megfelelő évi 30—40 fő beiskolázott létszám és a korszerű üzemek igényeit kielégítő tananyag összeállítása, amit az ipar szakembereinek a bevonása csak előnyösen befolyásolhat. A tervezett nagy vas- és fémöntödék technikus- és szakmunkás-ellátását csak kismértékben lehet áthelyezéssel megoldani, ezt a beruházással egyidejűleg ugyanott létrehozandó iskolákkal kell biztosítani. Minden oktatási formában figyelembe kell azonban venni, hogy az öntvény előállítás elvi alapjainak megmaradása mellett az egyes gyártási eljárások az utóbbi években lényeges fejlődésen mentek át és a gépesítés is egyre nagyobb területet vesz át a kézi munkától. A munkafolyamatok komplex gépesítése és a legkorszerűbb eljárások elsajátítása a tananyag szerves és fontos részét képezze. A meglevő kapacitások jobb kihasználása Magyarországon az elmúlt évben kb. 13 millió öntvényt gyártottunk, amelynek 78,5%-a vasöntvény ; 16,5%-a acélöntvény ; 3,4%-a könynyűfém- és 1,6%-a nehézfémöntvény volt. Az Országos Tervhivatal adatai szerint 1970- ban 40%-kal több öntvényre lesz szükség nem nagy választékeltolódással. Azonban ma is számottevően nagyobb az öntvényigény, mint az öntödék tervszámai. Az öntödei kapacitások jó kihasználása és továbbfejlesztése tehát egyaránt fontos feladatunk, amelyeket párhuzamosan kell megoldanunk. A kapacitások kihasználását sok szerv, bizottság vizsgálta és vizsgálja, fontos megállapításokat is tesznek, de javaslataik ritkán érvényesülnek, mert egyrészt nem tudják az öntödét érdekeltté tenni a kívánt többtermelésben, másrészt nincs olyan intézkedési jogkörük, amellyel a megoldás előtt álló akadályokat el tudnák hárítani és az öntödének megfelelő segítséget nyújtani. Figyelemre méltó pl., hogy számos fővárosi öntöde dolgozik két, sőt három műszakban, ,de nem egy vidéki öntödében egyetlen termelő műszak van, annak ellenére, hogy környékén jelentős a munkaerőkínálat és az általa gyártott öntvény országos hiánycikk (pl. Kisvárda, radiátor). A második műszak megindításának bizonyára vannak feltételei (pl. öltöző), de a feltételek megteremtése aránytalanul kis erőfeszítés az elérhető eredményhez képest. Mégis csak ritkán lehet egyszerű és gyors megoldást találni. Javítja a kapacitások ésszerű kihasználását az elmúlt évben életbe lépett intézkedés, amely szerint a KOHERT rendszeresen ellenőrzi az öntvényrendelők és szállítók kapcsolatát, az öntödéket ösztönzi a programszerű szállításra, a rendelőt pedig az előrelátó, kapkodásmentes igénylésre. A nem önálló, gépgyárakba beépült öntödék esetében gyári szempontból a gazdasági mutatók alakulására általában nem előnyös az öntöde termelésének növelése (pl. Ganz-MÁVAG vasöntödéje), ezért nehezen tudja saját tartalékait feltárni, illetőleg felhasználni. Ezek a vizsgálatok és intézkedések segítenek ugyan a napi feladatokban, de ezek és a megkezdett kisgépesítési tevékenység sem tudja megoldani az