Bárka, 2014 (22. évfolyam, 1. szám)

2014 / 1. szám - PAPÍRHAJÓ - Kovács Dominik - Kovács Viktor: Viharköröm Kamorka kertjében

KOVÁCS DOMINIK - KOVÁCS VIKTOR ◄ Viharköröm Kamorka kertjében — Milyen jó lesz újra otthon! — kiáltott fel Zalán, mikor eszébe jutott a park, ahonnan a hullámda­­lú lány Harmatkövek Országába röpítette. - El sem hiszem, hogy mindjárt ott vagyunk Viharköröm Kamorkánál! Megszerezzük a harangot, odaadjuk Mandulának, és már mehetek is haza. Aztán hirtelen Szöcskegyúró Éliás férkőzött a gondolatai közé, Harcsafaragó Izidor, Aranyszív anyó­ka, Pipere Malvin és az egérárpa-fiú, a zöldcsend-asszony. — Igazad volt, Harmatkövek Országa valóban gyönyörű. Egyáltalán nem bántam meg, hogy meg kel­lett tennem ezt az utat. Remélem, egyszer megszűnik Ötszázéves Gőg hatalma felettetek, és mindnyájan szabadok lesztek. — Régóta terveztem, hogy egyszer elhozlak ide - mosolygott a hullámdalú lány. - Amikor először meg­láttalak, három- vagy négyéves lehettél, épp megsértődtél az anyukádra, amiért rád szólt, hogy ne a da­rázsfészek közelében játssz. Zalán mosolygott, szégyenlősen hunyorogni kezdett. Széles kerítéshez, lelakatolt paprikakedv-kapuhoz érkeztek. A hullámdalú lány felsóhajtott. — Nem lesz egyszerű bejutnunk Viharköröm Kamorkához — vélekedett. — Körülbelül negyedévente rádöbben, hogy mennyire gyűlöli az akácerdőket, örülhetünk, ha ilyenkor csak lelakatolja a kapuját, mint most. Volt már, amikor áprilisban hózivatarral lepett meg bennünket! Zalán kiáltozni kezdett. — Viharköröm Kamorka! Viharköröm Kamorka! — Ezzel csak felmérgesíted — beszélt a hullámdalú lány, és énekelt. Ezüstcsőm l­akuki, nézd csak, sőt a dala, zafír szeme, Hangjára agg varjú röppen, Vigyél el, Szél, valamerre! Nem nyílt a paprikakedv-kapu. — Pedig úgy hallottam, nagyon érzékeny a művészetekre... Várakoztak. Bent a kertben időnként pulykafejjé silultak, bugyrosodtak az almafák. Nem nyílt a paprikakedv-kapu, hiába fújta öt nótáját egyszerre a hullámdalú lány. Zalán türelmetlenkedve járkált a kerítés mentén. — Hű, de szeszélyes, makacs uraság ez a Viharköröm Kamorka — ékelődött —, kíváncsi vagyok, vajon hogy tudja megóvni a saját gyümölcsfáit a rigolyái okozta fagyoktól! Bár amennyire bolond egy alak, lehet, ilyenkor nem is gondol rájuk, hiába ápolgatja, metszegeti őket egy éven keresztül! Hirtelen kiegyenesedtek a fűszálak, dér és köd hullott mindenre. — Megbántottatok! Megbántottatok! - a töpörödött, potrohos Viharköröm Kamorka gyér haja teljesen be­göndörödött a felháborodástól, mikor kinyílt a paprikakedv-kapu, és a házigazda előbukkant a jövevények előtt. — Én Viharköröm Kamorka vagyok, szél és zimankó nagyura, és ti megbántottatok! — Nem akartunk megbántani, ne haragudj. A segítségedet kérjük - motyogta a hullámdalú lány. - És szeretnénk látni a kertedet, mert úgy hallottuk, igen szép. — Persze, persze - dünnyögött Kamorka. — Bolondnak neveztek, de azért kell a segítségem! Még mit nem! — Ötszázéves Gőg lánya, Mandula akar mindenáron egy sárga harangot a te kertedből! — mondta kétségbeesetten Zalán.­­ Ha nem teljesítem a kérését, örökre itt ragadok Harmatkövek Országában.

Next