Katolikus polgári leányiskola, Battonya, 1932

Házszentelés. „Falaink közt áldott a neved“. Kultuszminisztereink közül gróf Klebelsberg Kunó az első, kinek volt bátorsága nyíltan és tettekben elismerni, hogy az ifjú­ságba a legtöbb lelket mégis csak a szerzetesi iskolák öntik. Elfogulatlanok előtt ma már vitán felül áll, hogy akik egész életüket kizárólag a jövő nemzedéknek szentelik, szükségkép a leg­többet adhatják és adják. Ezért pártolta a Boldogult a szerzetese­ket és szerzetesnőket, mint a nemzet legjobb, leghívebb és leg­olcsóbb munkásait. Nekünk is ő segített, hogy húsz évi hajlékta­lanság után fedél alá jussunk. Igen, új iskolaépület húzódik udvarunkban szerényen, de kedvesen, melegen. Budapesti műértő véleménye szerint stílusa új olasz reneszánsz és modern keveréke. Mi nagyon szeretjük, a sze­münk előtt nőtt ki a földből halkan, könnyedén, minden fokozat­nál dicsérve építőmesterét, Korcsog György urat, ki szívvel-lélek­­kel iparkodott, hogy jó, szép és olcsó legyen, mert hiszen kinek van elég pénze? E helyen is elismerés és köszönet neki buzgó fáradozásáért. A ház előtt szép tágas tornapálya körül juhar­fákkal, tovább még egy sétány b­ujaszegéllyel. Kisleányaink mindennap kérdezik: „Mikor költözünk az új házba?“ „Türelem, szentelés előtt nem lehet“. „De mikor jön Püspök Atyánk?“ A várva-várt május 28-án d. u. érkezett közsé­günkbe s még aznap felszentelte az új harangokat. A zuhogó eső ugyan minden külső fényt elmosott, de annál bensőségesebben hatott a kegyelmes Úr beszéde, melyben kidomborította, hogy a harangok részt kérnek az életünkből. Örömben, bánatban, dicső­ségben, megaláztatásban osztoztak és osztoznak velünk. Hallgassuk, kövessük a harang szavát, mely feltörő szózata a múlt emlékeihez fűződő új reménységeinknek. Egységes, nagy godolatra hiv; egységes munkára, nagy tettek véghezvitelére erőt, bátorságot ad. — Ugyan­azon este megindult lélekkel hallgatta egész Battonya az új hazan- 3

Next