Katolikus polgári leányiskola, Battonya, 1932
Házszentelés. „Falaink közt áldott a neved“. Kultuszminisztereink közül gróf Klebelsberg Kunó az első, kinek volt bátorsága nyíltan és tettekben elismerni, hogy az ifjúságba a legtöbb lelket mégis csak a szerzetesi iskolák öntik. Elfogulatlanok előtt ma már vitán felül áll, hogy akik egész életüket kizárólag a jövő nemzedéknek szentelik, szükségkép a legtöbbet adhatják és adják. Ezért pártolta a Boldogult a szerzeteseket és szerzetesnőket, mint a nemzet legjobb, leghívebb és legolcsóbb munkásait. Nekünk is ő segített, hogy húsz évi hajléktalanság után fedél alá jussunk. Igen, új iskolaépület húzódik udvarunkban szerényen, de kedvesen, melegen. Budapesti műértő véleménye szerint stílusa új olasz reneszánsz és modern keveréke. Mi nagyon szeretjük, a szemünk előtt nőtt ki a földből halkan, könnyedén, minden fokozatnál dicsérve építőmesterét, Korcsog György urat, ki szívvel-lélekkel iparkodott, hogy jó, szép és olcsó legyen, mert hiszen kinek van elég pénze? E helyen is elismerés és köszönet neki buzgó fáradozásáért. A ház előtt szép tágas tornapálya körül juharfákkal, tovább még egy sétány bujaszegéllyel. Kisleányaink mindennap kérdezik: „Mikor költözünk az új házba?“ „Türelem, szentelés előtt nem lehet“. „De mikor jön Püspök Atyánk?“ A várva-várt május 28-án d. u. érkezett községünkbe s még aznap felszentelte az új harangokat. A zuhogó eső ugyan minden külső fényt elmosott, de annál bensőségesebben hatott a kegyelmes Úr beszéde, melyben kidomborította, hogy a harangok részt kérnek az életünkből. Örömben, bánatban, dicsőségben, megaláztatásban osztoztak és osztoznak velünk. Hallgassuk, kövessük a harang szavát, mely feltörő szózata a múlt emlékeihez fűződő új reménységeinknek. Egységes, nagy godolatra hiv; egységes munkára, nagy tettek véghezvitelére erőt, bátorságot ad. — Ugyanazon este megindult lélekkel hallgatta egész Battonya az új hazan- 3