Katolikus polgári leányiskola, Battonya, 1937
Köszönjük Neked Uram, hogy húsz esztendeig tartó, keserves holnaptalanságunk után először kondulhattak ünnepre harangjaink. 1938 november 5-ét írtak! 900 esztendős, véres tragédiáktól terhes távlatokból hívtunk, követeltünk magunkramaradottságunk égretörő jajviharzásával: „Hol vagy István király?“ „Téged magyar kíván“, mert 900 évvel ezelőtt is a Te szavadra esett ki dacos öklünkből a nyughatatlanul örvénylő Koppányok buzogánya, a Te szavadra tanulta meg kemény csakazértisekre álló szánk a „Legyen meg a Te akaratod“-bá tördelni a keleti vér lázadását. „Gyászos öltözetünk“ egyetlen ünneplőre váltottuk és „Te Előtted“ nem „sírván“, de új magyarságtól, megszívódott életigenlésünk gátakat tépő sodrával, akarván, hogy „virágos kert“ legyen újra „híres Pannónia!“ De november 5-e is volt! Annak a napja, aki országépítő édesapja önmaga emberségét messze felülmúló alkotásának kapujába állott oda: Szűz Szent Imre hercegé. Dux Emericus vére nem ömlött ki a hitért, mint az idegen országból, messze partokról a Szent Földre induló és a Duna völgyébe sodródó barát, Szent Gellért püspöké, aki olasz létére a pogány Árpád földjén elsőnek pecsételte meg vérével az Eszme diadalát — de a veszprémi éjtszakán mégis lehajtott rá a pálmaág, mikor a nagy fogadalom percében ereiben örökre jövőtlenné lett királyi fajtájának vére, hogy népe számára soha meg nem halványodó jelképpé váljék a legszebb magyar lélek, mely győzni tud a múlandó anyag felett. És, — soha magyar ne feledje — Szent István esztendejében, Szent Imre herceg napján a belverderi határozattal 11 város, köztük: Komárom, Érsekújvár, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár, Munkács, Beregszász, 780 község, összesen 12.500 négyzetkilométernyi terület és rajta több, mint 1.000.000 magyar testvér jött haza! Szűnni kezdtek „iszonyú sírástól szemeink“. Már lázas készen állott a tavasz az életterhes magyar mezők felett, mikor a Keleti Beszkidek széltépázta, eső-mosta fakeresztjei alatt megmozdultak a hősök, névtelen vértanúsággá magasztosult magyar jövő. Húsz év óta vártak erre a márciusra, amely sűrű párnátokban hordja a havat, de mégis tavasz, gyönyörű tavasz, mert keménykötésű magyar lábak vágnak friss nyomokat a kárpáti hótakaróba.