Bécsi Napló, 2006 (27. évfolyam, 1-6. szám)
2006-01-01 / 1. szám
2 Határon innen határon túl Farsang Eisenstadt/Kismartonban 2006. február 28-án „Vigyázat, vadnyugat!“ Cowboyok, Cowgirlök és indiánok a sétálóutcában. Műsor 11.00-től 17.00 óráig Vadnyugati vásár Minden csak egy aranyba kerül! Hogy minden cowboy, cowgirl és indián részt vehessen az eseményeken, ezért a bejáratnál 3 aranyat kap. Ezzel a kezdő tőkével aztán kipróbálhatják a standok ajánlatait a szalontól a jósdáig! Aki elköltötte az aranyát, annak sem kell kétségbe esnie, elmehet dolgozni. A Vadnyugati Iroda munkát közvetít és még mielőtt észbe kaphatna a látogató, máris standtulajdonos, amivel aztán pár aranyat is kereshet. A vadnyugati szórakozásnak így már semmi sem állhat az útjába! A Vadnyugati vásár standjai: Szalon Itt a saját égetett italok csúsznak le a kiszáradt torkokon, de a cowboyok, cowgirlök és indiánok kedvenc ételét a popcornt is meg lehet kóstolni - és csak egy aranyba kerül! Átváltozószalon Itt a látogatóból igazi cowboy, cowgirl és indián lehet. A teljes öltözettől a részletekig a vadnyugati álmok valóra válnak. Indián ékszerek, gyöngy nyakláncok, szerencsehozó amulettek vagy Tomahawk elkészíthetők vagy aranyért megvásárolhatók. Sminkstúdió Az átváltozás akkor az igazi, ha a smink is megfelelő hozzá. Nyomolvasás Forró nyomot követni, nyomot olvasni és más kihívásoknak megfelelni. Kincstérképpel felszerelve kezdődhet a nyomolvasás! Vadnyugati show (naponta többször) Csapatok játszanak egymás ellen a színpadon a Vadnyugati Nagydíjért. A sheriff (műsorvezető) kérdez és feladatokat ad, amelyeket a csapatoknak kell megoldaniuk, hogy elnyerjék a díjat. Két show között a country- és western zenekar „Western Cowboys“ szórakoztatja a közönséget. A látogatók éhét és szomjúságát a gasztronómiai standok ételei és italai csillapítják! A „Bécsi Magyar A „Bécsi Magyar Iskola“ azzal a felhívással fordul diákjaihoz és szüleikhez, hogy együtt döntsenek az iskola jövőjével kapcsolatos, fontos kérdésekben. A hétvégi magyar oktatás Bécsben 1987 szeptemberében indult be, akkor még csak 30-35 tanulóval. A kezdeményezés jónak bizonyult, mert 18 év múltán is fennáll. Sőt, egyre nagyobb az igény iránta. Az akkor alapított Bécsi Magyar Iskola a jövő tanévben ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Ez alatt az idő alatt szinte igazi tanintézménnyé nőtte ki magát. Az évek óta emelkedő létszám arra ösztönzi az ügyet szívükön viselő támogatókat, hogy továbblépjenek, és tökéletesebb formát adjanak az iskola működésének. Hamarosan az osztrák tanintézményekben megszűnik a szombati oktatási nap, ezért is fontos a témát napirendre tűzni. A létszámnövekedés folyamatos az iskolában. Míg pl. 1996-ban 35 diák zárta az évet, addig 2002-ben - az óvodai csoport megnyitása után - ez a szám már 80 volt. Azóta évenként 90-100 között mozog a diákok száma. Az idei iskolai évben 8 csoportban 96 beíratott tanuló van. Ebből kb. 30-an vesznek részt 3 korcsoportban a szerdai, a többiek pedig 5 korcsoportban a kéthetenkénti szombati oktatáson. A pedagógusok mindannyian diplomával rendelkező szakoktatók, akik lelkiismerettel végzik dolgukat a Központi Szövetség égisze alatt működő iskolában. Az a tény, hogy a heti oktatáson egyre több diák iskolai felhívása vesz részt, örvendetes, hisz ők sokkal nagyobb tudás birtokába juthatnak, mint kéthetente járó társaik. Ezen és a fenti eredményeken felbuzdulva tehát arra az elhatározásra jutottak a BMI tanárai a Központi Szövetséggel karöltve, hogy továbblépnek, és igazi iskolát alapítanak. Szeretnének felfelé töltekezni, s a 2006/2007-es tanévtől a nagyobb diákoknak - jelenleg a legkisebbek látogatják csak a hetenkénti magyar órákat - is lehetővé tenni a heti oktatást. Megfelelő számú jelentkező esetén szeptembertől tehát a felső tagozat számára is beindul a hetenkénti tanítás, ha kell, minden korcsoportban. Távolabbi cél: államilag elfogadott magyar oktatási intézmény létrehozása, s az osztrák iskolarendszerbe való beépülés. Szeretnék tehát hivatalosan is elismertetni az iskolát. Ehhez kérik a szülők és az ügyet szívükön viselők támogatását. A visszajelzések alapján 2006 szeptemberében, a szülői értekezlet után várható döntés. Természetesen a kéthetenkénti szombati oktatási nap továbbra is megmarad azok részére, akik csak akkor tudnak jönni! Visszajelezni, esetleg tanáccsal, ötlettel szolgálni a következőképpen lehet: e-mailben: koleszar@utanet.at, telefonon: 7078039 A segítséget köszönik a BMI tanárai abban a reményben, hogy összefogással, együtt a jó ügyért többet tehetünk! Koleszár Ildikó TÁMOGATÁSI KÉRELEM Támogatási akciónk beindítása óta - ide értve az Őrség naptárunk révén átutalt adományokat, a Bécsi Napló 2005/5. számában közzétett 24.957,56 euro összeg 2006. január 25-ig az alábbi hozzájárulásokkal növekedett: A támogatások eddig befolyt teljes összege 28.047,06 Euro Hálás köszönet mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé teszik a Bécsi Magyar Otthon fenntartását, amely a legkülönbözőbb rendezvények, társas összejövetelek mellett egyben a „Bécsi Magyar Iskolának” is otthonul szolgál. Deák Ernő elnök Radda István főtitkár, Kántás János pénztáros További támogatásokat az alábbi bankfolyószámlára lehet átutalni: ES.K., A-1010 Wien, Georg Coch-Platz 1, Bankleitzahl/Bankirányítószám 60000, Zentralverband Ungarischer Vereine und Organisationen in Österreich, Kontószám 7255731. IBAN 00007255731 + 00060000 Adorján István 30,00 György Béla, Dipl.Ing. 18,00 Albert Lajos, Dr. 20,00 Haja Katalin Dr. 20,00 Andrewitch Edith 10,00 Henics Tamás, Dr. 10,00 Arany Gertrude 7,00 Herritz 50,00 Arányi-Aschner György 25,00 Hervanek Josef u. Mária 10,00 Balogh Pál 10,00 Horváth Béla 30,00 Balogh Vince, Dr. 10,00 Horváth Gábor, Dr. 15,00 Bede Sándor 20,00 Hunyady Péter, Dr. 40,00 Bede Attila Ing. Mag. Dr. 10,00 Ilona Stüberl 25,00 Behring Beatrix 10,00 Joó Ferenc, Dr. 20,00 Bielka Etelka 5,00 Juhász László (Ferchtenstein) 15,00 Bohus Márton, Dr. 150,00 Juhász László (Bécs) 20,00 Csébits Ignaz 30,00 Karakatron István Dr. 20,00 Csönsz (?) Julianna 10,00 Kántás Zsuzsa 10,00 Czifra János 15,00 Karácsonyi Miklós, Dipl.Ing. 30,00 Czingraber Aladár 50,00 Karsay László 8,00 Demeter Mária 20,00 Kauthy Endre, Mag.Pharm. 50,00 Dezsy, Univ.Prof.Dr.Dr.H.C. 10,00 Kecskés Illés 20,00 Esterházy Mónika 25,00 Kemenesi Ferenc 50,00 Fulger Margareta 20,00 Kocsis Béla 20,00 Farsky Csaba 10,00 Koczó Endre, Dr. 1 15,00 név nélkül 10,00 Komáromi László, Dipl.Ing. 10,00 Ferencz János-Robert 10,00 Köves Zsuzsanna 100,00 Ferenczy Klára és Béla 20,00 Kranl Olga 20,00 Forgó László, Dkfm. 50,00 Krause Ilona 10,00 Frajo-Apor Andrea, Dr. 10,00 László Albert 110,00 Gaál Annamária, Dipl.Ing. Mag. 20,00 László Géza 50,00 Gössl Irén, Dr 50,00 Lauringer Péter, Dr. 10,00 Guthy László 10,00 Lauringer Wilhelm 20,00 Guzi Ludwig 7,00 Lietz Magdalena 10,00 Gyenge Edith, 20,00 Lomoschitz Karl Horst, Dr. 10,00 Mailáth-Pokorny, KR. Dkfm., Paul 20,00 Schenk Gabriella 10,00 Mariana Passl, Mag. 50,00 Schilling Árpád 20,00 Martiny, K. Dr. 20,00 Schindler Tibor, Dr. 30,00 Mészáros Veronika 10,00 Schuster-Gyenge Judit, Mag. 20,00 Miletits Georg 30,00 Schwarz Mária 30,00 Molnár Juliana 7,00 Simonffy Erika 20,00 Nagy Albert, D.I. 7,00 Stipkovich Walter 25,00 Nagy Ferenc, Med. Rat Dr. 20,00 Straub Luise 50,00 Nagy György 5,00 Szabó Alexandra 10,00 Nagy Rozália 10,50 Szabó Barna, Dipl.Ing. 15,00 Nagy Tibor 10,00 Szabó Ernő 10,00 Nemesszeghy Lajos, Mag. Dr. 10,00 Szabó Károly 15,00 Németh Balázs, DDr. 10,00 Táncsics Jenő 30,00 Németh Nándor, Dr. 30,00 Tarcsay József 50,00 Németh Péter, Dipl.Ing. 20,00 Tarcsay-Schneiderbauer Ida 450,00 N.N. 10,00 Therner Evelyn 10,00 név nélkül 10,00 Tonczár László, Dr. Univ.Prof. 25,00 név nélkül 20,00 Thránitz Károly 20,00 Páll Sándor 10,00 v. Miller-Richholz Isabella 25,00 Palotai Tamás, Dr. 10,00 Vadász Gabriel 20,00 Pathy Lajos, Dr. 20,00 Vadon Mária, Dr. 25,00 Pogány Géza 50,00 Vargha Tamás 10,00 Pusztay Csaba 20,00 Vass Károly, Dr. 20,00 Rédei Károly, emer.o.Prof.Dr. 20,00 Zachar István, Ing. 25,00 Rodriguez-Kocsis Susanne 50,00 Zajak Andreas 20,00 Rudán Péter 50,00 Zimics Béla, Dr. és. Julia, Ing. 25,00 BÉCSI NAPLÓ 2006. január-február KISEBBSÉGI ISKOLAPROBLÉMÁK OLDALNÉZETBŐL A burgenlandi horvát népcsoport tavaly ősszel komoly nyelv- és kultúrközpontú középfokú anyanyelvi képzési lehetőséget veszített el. Ennek külön érdekessége az, hogy ezt katolikus egyházi gimnáziumban szüntették meg, hivatkozván a szövetségi oktatásügyi minisztérium gazdasági megszorításaira és az iskolán belül működő autonóm közösség döntésére. Bármennyire kérdéses is a döntés, 2005 őszétől a kismartoni püspöki gimnáziumban megszűnt a kisebbségi horvát nyelv középfokú oktatása. Ezáltal valójában beszűkül az iskolák szabad kiválasztását annyira büszkén hangoztatott lehetőség, mivel erre csupán egyetlen lehetőség maradt a közép-burgenlandi hegység választóvonalától északra, ahol a burgenlandi horvátság egyharmada él. A dolog másik érdekessége, hogy egyházi magániskolán belül szűnik meg ez a lehetőség, tudva tudván, a kisebbségek legnagyobb támaszai Burgenlandban mindig az egyházak voltak. A burgenlandi, valamikori nyugat-magyarországi horvátoknál ez a kötődés évszázadokon keresztül lényegesen szorosabb volt, mint a többi népcsoportnál. Különösen Trianon után és a nemzetiszocializmus időszakában alakult ki tagadhatatlanul szoros kötődés, amely, úgy látszik, most kezd a külső eróziók hatására omladozni. Ebben az ügyben manapság a Tartományi Tanügyi Tanács egy húron pendül a Püspöki Iskolatanáccsal, mindkettő ugyanis egyetlen iskolára szeretné korlátozni ezen a tanterületen belül a kisebbségi nyelv középfokú képzését. Ez a beszűkítés különben általánosan jellemző az utóbbi évek fejlődésére - annak ellenére, hogy a látszat mást mutat. Nemcsak a szülők mobilitása, a gyermektelenség általános jelensége, a családon belüli globalizáció-majmolás ennek az oka. Ami a háború utáni években magától értetődő volt, vagyis hogy a nemzetiségi nyelvet, tehát anyanyelvet a gyermekek a saját családjukon belül és az utcán játszva tanulták meg, a mai időkben még a többségi horvát falvakban is kivétel számba megy. Manapság tehetetlen megdöbbenéssel figyelik és kérdezik a lelkiismeretesebb népművelők: hogyan történhetett ez meg amire aztán sokszor kézlegyintés a válasz, hogy a korábban annyira életerős burgenlandi horvát kisebbség (a magyarról és a romáról nem is beszélve) ennyire lecsökkentette, elhanyagolja, sőt rohamosan felejti el saját nyelvét? Olyan országon belül, ahol a politikusok váltig hangoztatták, hogy a nyelvi és kulturális fejlődésnek semmilyen korlátozása és megszorítása nem létezik? Hogyan történhetik meg, hogy a gazdag nyugati szabad világban valamely kisebbségi nyelv lerongyolódik, elsorvad, és az integráció álmagyarázata leple alatt Európa közepén kivész? Jellemző-e ez az áldatlan állapot a többi közép-európai kisebbség helyzetére is, mivel nálunk úgy magyarázzák meg a helyzetet, hogy mások még rosszabbul állnak? A kérdés annyira összetett, hogy nem lehet rá találni egyszerű magyarázatot. Az osztrák rektori konferencia már 1989-ben felhívta a közvélemény figyelmét erre a torzulásra és komoly modelleket dolgozott ki az orvoslásra. A pártpolitikai harcok ellenben már csírájukban elfojtották a megvalósítás lehetőségeit. Itt csak néhány mindennapi példára térhetünk ki, amelyeknek azonban hosszú távú következményei vannak. A hatvanas évek derekán az osztrák iskolareform eltörölte/átváltoztatta az általános iskolák felső tagozatát (5-től a 8-ik osztályig), ellenben nem gondoskodott a kisebbségi nyelvek oktatásának a némettel egyenrangú folytatására, hanem egyszerűen a fakultatív nyelvtanítás színvonalára süllyesztette, délutáni előnytelen peremhelyzetbe szorította vagy a tanterv lyukasóráira szorította őket, ami már önmagában véve előnytelen megkülönböztetés - úgy is fogalmazhatnánk - diszkrimináció volt, és semmi köze sincs az oktatási esélyegyenlőség kialakításához. E törvényszintű iskolarendezés egyszerűen lefejezte a horvát nyelvoktatás folyamatosságát és beszűkítette a kiképzés folytonosságát. Természetesen ezáltal romlott a tanulás komolysága, intenzitása és effektivitása is. Ez a mára kialakult helyzet egyik oka. Mindez abból következett, hogy az osztrák politika a 70-es évek végéig - főleg gazdasági okokból - megtűrte a horvát nyelv nyilvános elmarasztalását, és ezzel lényegesen hozzájárult a nyelvképzés folyamatosságának (óvoda, általános iskola, gimnázium, egyetem) akadályozásához és a nyelvkészség hanyatlásához. Ez végtére több generáció kiképzésének a megszakítását jelenti. Számtalan hasonló jelentékeny és jelentéktelen példát lehetne felsorolni, aminek véleményünk szerint ehelyütt nincs értelme, ellenben már a múltban is nagyon hátrányosan befolyásolta a társadalmon belül a kisebbségek nyelvkészségének a fejlődését a presztízskérdés, vagyis a kisebbségi nyelvek értékének csökkenése. Ezért manapság csak suttogva merik beismerni a bennfentesek egymás között, hogy a lakosság többnyelvűsége minden látszólag törvényes rendezés és ünnepi szónoklatok ellenére a mélypont felé halad, és a kisebbségi nyelvek fennmaradására alig van már esély. Kérdés azonban, Ausztria vajon a jövőben is tetszeleghet-e majd az ártatlanság szerepében, mintha semmiről sem tehetne? Ausztria Európa-elnökségének éppen beköszöntött félévében érdemes ezen elgondolkodni. Nardai A Napló postája Helyesbítés Múlt évi 6. számunkban a Karácsony a Gulágon c. írás szerzőjének nevét hibásan írtuk, amiért elnézést kérünk. A szerző neve helyesen: Olofsson Placid.