Béke és Szabadság, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-07 / 27. szám
Íomherna tú'íd Thrometheus, a görög mondavilág hősi titánja annyira szerette az embereket, hogy lelopta számukra az ágból a tüzet. Állati sorsból emelte fel az emberiséget, de nagylelkűségéért szörnyűségesen meglakolt. Zeus, a zsarnoki isten a Kaukázus roppant kőszikláihoz láncolta, keselyűvel marcangoltatta testét. Prometheus nagyerejű alakja jeliképpé vált, az emberiségen segíteni akaró, az elesetteket felkaroló lángész jelképeivé, amely a Végzetnek, értsd a természet vak és az emberi társadalom tudatos erőinek ellenállásába ütközve vereséget szenvedhet, de mindig új harcokba indul. Hány zseniális felfedezés, az emberiség javát szolgáló prometheusi tett szenvedett hajótörést az emberiség felemelkedését ellenző erők szírtjein! Hány zseniális felfedezésnek lett az a sorsa, hogy nemcsak a természet erőinek megzabolázására, hanem emberek tömeges kiirtására is fordították! A Prometheus hősi harcát megelevenítő dráma szerzője, Aischylos már csaknem két és félezer éve halott. Két és félezer év után jutottak el az újkor Prometheusai odáig, hogy felszabadítsák azt az energiaforrást, amely annyit jelenthet számunkra, mint távoli őseink számára a tűz. Ez az energiaforrás az atomenergia. Korunk egyik legnagyobb tudósa, Frédéric Joliot-Curie méltán látott feltárulni egy új világot, amikor először hozta működésbe kis atommáglyáját, a Zoét. Joliot-Curie szenvedélyesen beszélt tanítványainak arról, hogyan lehetne az atomenergia segítségével termőfölddé változtatni Afrika homok tengerét, a Szaharát, hogyan oldaná meg ez az energiaforrás fűtőanyagban szegény országok számára az iparosítást, hogyan biztosíthatná az atomenergia két és félilliárd ember számára a bőséget és jólétet. Az új Prometheus találmányára azonban azok tették rá kezüket, akik úgy gyűlölték az emberiség felemelkedésének eszméjét, mint az ókori titánt sziklára szegező olymposi zsarnokok. Joliot-Curie atommáglyája, a Zoé nem a Szahara megöntözésének, hanem Hirosima elpusztításának vált eszközévé. Az atomenergiát kezükben tartó amerikai kormánykörök úgy lóbálták ezt a fegyvert a népek feje felett, mint a mondabeli Zeus a megfélemlítés eszközét, a villámot. Eszük ágába sem jutott, hogy ezt a roppant energiát békés célokra használják fel, a parancsukra dolgozó tudós-gárda azzal kísérletezett, hogyan lehetne ezt a fegyvert még gyilkolóbbá, még végzetesebbé változtatni. Ebben a szédült hajszában az az amerikai »tudós« érte el a rekordot, aki nemrégiben diadalittasan kürtölte világgá: feltalálta azt a bombafajtát, amellyel a föld egész lakosságát ki lehetne irtani! Az ókori Prometheust a Kaukázus szikláihoz láncolták, az újkori Prometheust, Joliot-Curiet megfosztották attól a lehetőségtől, hogy találmányát az emberiség javára használják fel. Ennyiben egyezik a két történet, de csak ennyiben, mert Joliot-Curie találmánya nem veszett el az emberiség számára. Újjászületett abban az országban, ahol a tudomány vívmányait nem a jobb életre vágyó népek ellen, hanem a népek érdekében, a természet erőinek megfékezésére, leigázására használják fel. A Szovjetunió két nagy hőstettet hajtott végre az emberiség javára: először, amikor kicsavarta a washingtoni Zeusok kezéből az újkori villám, az atomfegyver monopóliumát és másodszor, most, 1954 júniusában, amikor üzembehelyezte az első atomenergiával működő ipari villanytelepet. Megvédte az emberiség puszta életét, és utat nyitott az emberiség szédületes távlatú jövőjéhez. Éppen tárgyilagosságával lenyűgöző a moszkvai hit. Jókai látomásait túlszárnyaló merészségű jövő bontakozik ki belőle. Démokritosz, a nagy görög filozófus, az atomelmélet atyja vetette fel — az ábránd képtelenségéről maga is meggyőződve — az elképzelést, milyen csodálatos lenne, ha minden fizikai munkát gépemberek végeznének el számunkra. Mi már nem úgy képzelődünk, hogy »lenne«, hanem úgy, hogy »lesz«, milyen lesz az, amikor a bányászok, olajfúrómunkások fáradságos munkája feleslegessé válik, amikor az olcsó és minden nép számára hozzáférhető atomenergia hajtja az erőművek gépeit, fűti a lakóházakat, tüntet el hegyeket a föld színéről, változtatja meg a folyók futását és néhány évtized leforgása alatt óriás léptekkel hozza közelebb egymáshoz a távoli vidékeket. A szovjet kormány e lehetőség tudatában javasolta az amerikai kormánynak, hogy az atomkészletek egészét fordítsák békés célokra,ami páratlan lehetőségeket nyitna az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés fellendülésére, a legértékesebb atomtalálmányok alkalmazására, az orvostudományban, a technika alkalmazásának sok területén, a tudomány további és magasabb fokú haladására«. Prometheus újkori tüzének, az atomenegiának békés célokra történő alkalmazását azonban éppen az érem másik oldala fenyegeti: az amerikai kormánykörök atompusztítással akarják meghiúsítani az atomépítést, az atomban rejlő életet az atomban rejlő halállal szeretnék kioltani. Az elképzelés azonban eleve halálra van ítélve: a Szovjetunió maga is rendelkezik atombombakészletekkel, hogy fékentartsa a világégéssel fenyegetőzőket és ugyanakkor, az atomenergia békés célokra történő felhasználásával páratlan ipari-technikai fölényt biztosít a maga számára mindazokkal szemben, akik elvakultságukban megfeledkeznek az atomenergia felhasználásának páratlan lehetőségeiről az építés terén. A Szovjetunió ennek a fölénynek tudatában, az egész emberiségnek nevében egyre hatékonyabban követeli, hogy az atomenergia a népek békés együtt, élésének, egymás kölcsönös segítésének, az alkotó béke biztosításának eszközévé váljék. Új Prometheusról dalolhat Aischylos késői utódja, a ma költője, arról a Prometheusról, aki leverte a zárat a természet kincsestárának kapujáról, »lelopta« az emberek számára az új tüzet, felvértezte az emberiséget azzal a tudománnyal, amely igábafogja a természet erőit, megfékezi az emberiségboldogságának ellenségeit. Makai György KÍNA ÉS INDIA BARÁTSÁGA — AZ ÁZSIAI BÉKE ZÁLOGA Felvételek a Csou En-laj — Nehru találkozóról A hatszázmilliós Kína miniszterelnöke, Csou En-laj és a háromszázhatvanmilliós India miniszterelnöke, Nehru megállapodtak Új-Delhiben a két ország közti együttműködés alapelveiben Fagylaltszünet a tárgyalások közben Az indiai nemzeti függetlenség nagy harcosának, Mahatma Gandhinak sírját megkoszorúzza Csou En-laj