Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-04 / 1. szám
NYOLCVAN ÉVES a demokratikus Németország sorsát meghatározzák és amelyeknek ma szemtanúi vagyunk. Ez az ember, a német munkásosztály fia, egykori asztalos, ma a Német Demokratikus Köztársaság elnöke, Wilhelm Pieck. Amikor Németország és az egész haladó■Első találkozásunk röviddel a századforduló után történt. Wilhelm Pieck a párt oktatási bizottságának volt a titkára Brémában és meghívott, hogy előadást tartsak — emlékszik meg dr. Hermann Duncker professzor, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht és Franz Mehring barátja és harcostársa, a Német Kommunista Párt egyik megalapítója, aki ma majdnem 90 éves korában a szakszervezeti főiskolát vezeti Bernauban, Berlin mellett. A régi harcostárs nagyon melegen és telve barátsággal beszél Wilhelm Pieckről: »Már annak idején Brémában megtanultam annak az embernek az elevenségét, okosságát és kitartását tisztelni, aki később oly rendkívüli személyiség lett. Közös tevékenységünk folyamán még a szociáldemokrata birodalmi pártiskoláin, majd később a Spartacus-szövetségben alkalmam volt, hogy megcsodálhassam szinte hihetetlen tudásszomját és soha nem lankadó energiáját. Nyugodtan, öntudatosan dolgozott Kari és Rosa mellett, akiket mint tanítóit és mintaképeit tiszteli. A későbbi évek találkozására jól emlékszem. A párizsi emigrációban egy nap felszólítottak, hogy jelenjek meg egy adott órában valamelyik kávéházban. Mit sem sejtve mentem oda és egyszerre csak Wilhelm állt előttem. Irigylésre méltónak találtuk, mily rendíthetetlen nyugalommal, fölénnyel és lélekjelenléttel mozgott az illegalitás veszélyeiben.A világ Wilhelm Piecket, Liebknecht és Luxemburg harcostársát köszönti, egyben hitvallást tesz a párt, a munkásosztály ügye mellett, amelynek az a hivatása, hogy megszabadítsa az emberiséget a kizsákmányolástól és boldog életet biztosítson számára. »Amikor fiatalkoromban egy lánnyal sétálni mentem, nem szakszervezeti kérdésekről beszélgettem vele«, — mondotta egy alkalommal az elnök, miután egy DEFA-filmet megtekintett. Auguste Fischer asszony, aki ma Quedlingburgban él, tényleg nem emlékszik ilyen beszélgetésre. Egyébként mindenre úgy emlékszik, »mintha tegnap történt volna«. Guste Angerstein, a kis varróleány éppen tizennyolc éves volt, amikor egy hasonlókorú asztaloslegény, Wilhelm Pieck vándorútján Blankenburgba (Harz) érkezett. »Egy vasárnap délután barátnőm magával vitt a városligetbe, ahol egy barátjával, egy asztaloslegénnyel volt találkozója. Ma is pontosan magam előtt látom a képet, hosszú fehér ruhát viseltünk és nagy fehér virágdíszes kalapot. A barát magával hozta egyik kollegáját. A kollega Wilhelm Pieck volt. Mindjárt nagyon megtetszett nekem. Mindig kifogástalanul öltözködött, pedig csak nagyon kevés pénze volt. Különben is nagyon rendes fiúnak látszott. Sokszor voltunk együtt, nagyon szép volt ez az év számunkra. A következő nyáron, amikor a mester, akinél dolgozott, meghalt és az üzletét feloszlatták, Wilhelm megint vándorútra kelt. Azóta többet nem találkoztunk ... Én férjhez mentem. Most sokszor látom: ha megtudom, hogy a heti híradóban szerepel, elmegyek a moziba.« A FREIE WELT című berlini hetilap a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár dolgozóinak leveleit közli, amelyek a névadót köszöntik 80. születésnapján. Közülük Bitterer Róza lakatos, Ladányi István szerelő és Lakatos Albert igazgató levelét közöljük. »Tisztelt Wilhelm Pieck elnök! Boldog vagyok és büszke, hogy Magyarország ama nagyüzemében dolgozhatom, amelyik az ön nevét viseli. Munkámat itten mindenki becsüli és tiszteli. Kívánom, hogy még sok évet éljen meg jó egészségben! »Kedves Wilhelm Pieck elnök! Kollé-gáim és jómagam is megígérjük születésnapja alkalmából, hogy becsülettel helyt állunk munkánkban és a terveket minél hamarabb teljesítjük. Mindnyájan arra törekszünk, hogy ezáltal becsületet hozzunk az ön nevére, amely üzemünket kitünteti. Ladányi István:»Teljes szívvel és meleg barátsággal ki- ► vánok önnek, Wilhelm Pieck elvtárs minden jót, egészséget. A német dolgozó népnek pedig, amelynek élén ön áll, nagy sikereket kívánok a békéért, egységért és a szocializmusért vívott küzdelmében. Sohasem fogunk önnek, elvtársunknak, Rákosi Mátyás jó barátjának csalódást okozni munkateljesítményeinkkel. Lakatos Albert:« Bitterer Róza.« Verehrter Präsident Wilhelm Pieck! Ich hin von Herrn glücklich und stolz, in dem großen Betrieh Jngerns arbeiten zn können, der Ihren Nemen trägt. Hier wird meine Arbeit hoch geschätzt und geehrt. Ich wünsche, daß Ihnen noch viele Jahre guter Gesundheit bescbieien andI Rose Bitterer.“ .Lieber Präsident Wilhelm Pieck! Meine Kollegen und ich versprechen Urnen z« Ihrem Gehurtsteg, daß wir immer fest und entschlossen auf unserem Arbeitspietz stehen werden und die Pläne so schnell wie möglich erfüllen wollen, um Ihrem Nomen, der unterm Betrieb auszeicbnet. eile Ehre zu me eben. Stefan Ladanyi." „Von ganzem Herzen und aus inniger Freundschaft wünsche ich Ihnen, Genosse Wilhelm Pieck, alles, alles Gute und lange Gesundheit. Dem werktätigen deutschen Volk, an dessen Spitze im Kampf um Frieden, Einheit und Sozialismus Sie stehen, wünsche ich große Erfolge. Wir wollen Sie, den guten Freund unseres Genossen Mátyás Rákosi, durch unsere Arbeitsleistungen nie enttäuschen. Albert Lakatos 1 1 ‘ .............,