Béke és Szabadság, 1956. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-04 / 1. szám

NYOLCVAN ÉVES a demokratikus Németország sorsát meghatározzák és ame­lyeknek ma szemtanúi va­gyunk. Ez az ember, a német munkásosztály fia, egykori asztalos, ma a Német Demok­ratikus­­ Köztársaság elnöke, Wilhelm Pieck. Amikor Né­metország és az egész haladó­­■Első találkozásunk röviddel a századforduló után történt. Wil­helm Pieck a párt oktatási bizott­ságának volt a titkára Brémában és meghívott, hogy előadást tart­sak­ — emlékszik meg dr. Her­mann Duncker professzor, Rosa Luxemburg, Karl Liebknecht és Franz Mehring barátja és harcos­társa, a Német Kommunista Párt egyik megalapítója, aki ma majd­nem 90 éves korában a szakszer­vezeti főiskolát vezeti Bernauban, Berlin mellett. A régi harcostárs nagyon melegen és telve barátsággal beszél Wil­helm Pieckről: »Már annak idején Brémában megtanultam annak az embernek az elevenségét, okossá­gát és kitartását tisztelni, aki ké­­­sőbb oly rendkívüli személyiség lett. Közös tevékenységünk folya­mán még a szociáldemokrata biro­dalmi pártiskoláin, majd később a Spartacus-szövetségben alkalmam volt, hogy megcsodálhassam szin­te hihetetlen tudásszomját és soha nem lankadó energiáját. Nyugod­tan, öntudatosan dolgozott Kari és Rosa mellett, akiket mint taní­tóit és mintaképeit tiszteli. A ké­sőbbi évek találkozására jól em­lékszem. A párizsi emigrációban egy nap felszólítottak, hogy jelen­jek meg egy adott órában valame­lyik kávéházban. Mit sem sejtve mentem oda és egyszerre csak Wilhelm állt előttem. Irigylésre méltónak találtuk, mily rendíthe­tetlen nyugalommal, fölénnyel és lélekjelenléttel mozgott az illega­litás veszélyeiben.A világ Wilhelm Piecket, Lieb­knecht és Luxemburg harcos­társát köszönti, egyben hitval­lást tesz a párt, a munkásosz­tály ügye m­ellett, amelynek az a hivatása, hogy megsza­badítsa az emberiséget a ki­zsákmányolástól és boldog éle­tet biztosítson számára. »Amikor fiatalkoromban egy lánnyal sétálni mentem, nem szakszervezeti kérdésekről be­szélgettem vele«, — mondotta egy alkalommal az elnök, miután egy DEFA-filmet megtekintett. Augus­te Fischer asszony, aki ma Qued­­lingburgban él, tényleg nem em­lékszik ilyen beszélgetésre. Egyéb­ként mindenre úgy emlékszik, »mintha tegnap történt volna«. Guste Angerstein, a kis varróleány éppen tizennyolc éves volt, amikor egy hasonlókorú asztaloslegény, Wilhelm Pieck vándorútján Blan­­kenburgba (Harz) érkezett. »Egy vasárnap délután barátnőm ma­gával vitt a városligetbe, ahol egy barátjával, egy asz­taloslegénnyel volt­ találkozója. Ma is pontosan magam előtt látom a képet, hosszú fehér ruhát viseltünk és nagy fe­hér virágdíszes kalapot. A barát magával hozta egyik kollegáját. A kollega Wilhelm Pieck volt. Mind­járt nagyon megtetszett nekem. Mindig kifogástalanul öltözkö­dött, pedig csak nagyon kevés pénze volt. Különben is nagyon rendes fiúnak látszott. Sokszor voltunk együtt, nagyon szép volt ez az év szá­munkra. A következő nyáron, amikor a mester, akinél dolgozott, meghalt és az üzletét feloszlatták, Wilhelm megint ván­dorútra kelt. Azóta többet nem találkoztunk ... Én férjhez men­tem. Most sokszor látom: ha meg­tudom, hogy a heti híradóban sze­repel, elmegyek a moziba.« A FREIE WELT című berlini hetilap a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gép­gyár dolgozóinak le­veleit közli, amelyek a névadót köszöntik 80. születésnapján. Közülük Bitterer Ró­za lakatos, Ladányi István szerelő és La­katos Albert igazgató levelét közöljük. »Tisztelt Wilhelm Pieck elnök! Boldog vagyok és büszke, hogy Magyarország ama nagy­üzemében dolgozhatom, ame­lyik az ön nevét vi­seli. Munkámat itten mindenki becsüli és tiszteli. Kívánom, hogy még sok évet éljen meg jó egész­ségben! »Kedves Wilhelm Pieck elnök! Kollé-­­­gáim és jómagam is megígérjük születés­napja alkalmából, hogy becsülettel helyt állunk mun­kánkban és a terve­ket minél hamarabb teljesítjük. Mindnyá­jan arra törekszünk, hogy ezáltal becsüle­tet hozzunk az ön nevére, amely üze­münket kitünteti. Ladányi István:­»Teljes szívvel és meleg barátsággal ki- ► vánok önnek, Wil­helm Pieck elvtárs minden jót, egészsé­get. A német dolgozó népnek pedig, amely­nek élén ön áll, nagy sikereket kívánok a békéért, egységért és a szocializmusért ví­vott küzdelmében. So­hasem fogunk ön­nek, elvtársunknak, Rákosi Mátyás jó ba­rátjának csalódást okozni munkateljesít­ményeinkkel. Lakatos Albert:« Bitterer Róza.« Verehrter Präsident Wilhelm Pieck! Ich hin von Her­rn glücklich und stolz, in dem großen Betrieh Jngerns arbeiten zn können, der Ihren Nemen trägt. Hier wird meine Arbeit hoch geschätzt und geehrt. Ich wünsche, daß Ihnen noch viele Jahre guter Gesundheit bescbieien andI Rose Bitterer.“ .Lieber Präsident Wilhelm Pieck! Meine Kollegen und ich versprechen Urnen z« Ihrem Gehurtsteg, daß wir immer fest und entschlossen auf unserem Arbeits­pietz stehen werden und die Pläne so schnell wie mög­lich erfüllen wollen, um Ihrem Nomen, der unterm Betrieb auszeicbnet. eile Ehre zu me eben. Stefan Ladanyi." „Von ganzem Herzen und aus inniger Freundschaft wünsche ich Ihnen, Genosse Wilhelm Pieck, alles, alles Gute und lange Gesundheit. Dem werktätigen deutschen Volk, an dessen Spitze im Kampf um Frieden, Einheit und Sozialismus Sie stehen, wünsche ich große Er­folge. Wir wollen Sie, den guten Freund unseres Ge­nossen Mátyás Rákosi, durch unsere Arbeitsleistungen nie enttäuschen. Albert Lakatos 1 1 ‘ .............,

Next