Béke és Szabadság, 1956. július-október (6. évfolyam, 27-42. szám)
1956-07-04 / 27. szám
xQ^tt^n (Ae&z&CgeJneJl AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSRÓL — Ugye Eisenhower fog győzni az amerikai elnökválasztáson? — kérdezte a mérnök, ciki felkereste újságíró barátját a szerkesztőségben. — Ma még tenyérjóslás lenne, ha erre válaszolnék, hiszen a kérdés egyrészt nagyon bonyolult, másrészt ma még csak a választási hadjárat első szakaszánál tartunk. — Hogy, hogy az első szakasznál? — Úgy, hogy az amerikai elnökválasztásnak bonyolult gépezete van s az egész gyakorlatilag négy szakaszra oszlik. Az első szakasz augusztus 20-ig, illetve 13-ig tart, a republikánus párt és a demokrata párt küldöttei ezekben a napokban tartják meg az elnökjelölt-választó konvenciókat, itt dől el, hogy ki lesz a két párt elnökjelöltje. Ekkor kezdődik az igazi választási hadjárat, amely november 6-ig tart. November 6-án járul az Egyesült Államok lakossága az urnák elé és a negyedik, a már formális szakasz az elektorok decemberi szavazása. Ez a szavazás mindössze megerősíti a novemberi választások eredményeit. — Nézd, engem nem anynyira a választási mechanizmus, hanem inkább az érdekel, hogy milyen erők állnak az egyes jelöltek mögött, kik , a fő esélyesek. Mi a helyzet Eisenhowerral? — Eisenhower a republikánusok fő reménysége, mert maga az elnök sokkalta népszerűbb, mint az a párt, amelyet képvisel. Noha a választásokon súlyosan latba eső nagy hirdető vállalatok s közvéleménykutatók, úgyszólván egytől egyig a republikánusok kezén vannak, Eisenhower nélkül alig volna reményük a győzelemre. — És mi ennek az oka? — A republikánus párt bel- és külpolitikájának súlyos bűneit — elegendő talán Dulles katasztrófapolitika elméletét említeni — csak Eisenhower rendkívüli népszerűsége ellensúlyozza. Az Egyesült Államokban sok millió ember az elnök mosolygó arcát a genfi értekezlettel, a nemzetközi feszültség enyhülésének folyamatával azonosítja. — Úgy tudom, hogy Eisenhower súlyos beteg. Mennyiben változtat ez a republikánus párt esélyein? — A republikánus gépezet vezetői mindenáron Eisenhowerral az élen akarják kierőszakolni a választási győzelmet, még akkor is, ha ez az elnök életébe kerül. Amikor Eisenhower június 8-án összeesett és vékonybél-szakadással a kórházba vitték, a New York-i tőzsdén négymilliárd dollárral zuhantak az árak. Az elnököt gyorsan megoperálták, majd kivitték egy golfmérkőzésre, csakhogy bebizonyítsák: Eisenhower nincs ágyhoz kötve és részt vehet a választásokon. Sőt, mi több, a republikánus párt sajtóértekezletet hívott össze Washingtonban s azon az értekezleten, amelyet egyébként a televízió is közvetített, az operáló orvos krétával felrajzolta egy fekete táblára az elnök belső szerveit: minden rendben van, az operáció remekül sikerült, Eisenhower indulhat a választáson, stb. stb. Ma már világos, hogy a republikánus gépezet akár Eisenhower holttestén keresztül is Nixont, a jelenlegi alelnököt akarja az elnöki székbe juttatni. — És Nixon nem pályázhat külön, vagy Eisenhower helyett? — Feltétlenül megbukna. Az 1954-es kongresszusi választáson Nixon vezette a republikánus párt hadjáratát és a párt veresége nem utolsósorban az ő féktelenül szélsőséges beszédei, valamint MacCarthy-val fenntartott barátsága miatt következett be. Nem túlzás azt állítani, hogy a republikánusok választási esélyei nagymértékben attól függnek, hogy Eisenhower elnök hőmérőjén emelkedik vagy leszáll-e a higanyszál — És mi a helyzet a demokratákkal? — A demokraták nagyon nehéz helyzetben vannak. Egyrészt távolról sincs olyan népszerű vezetőjük, mint Eisenhower, másrészt a párt mögött rendkívül ellentmondásos erők állnak. Roosevelt emléke még erősen él az amerikai tömegekben, és így a demokrata párt számíthat a munkások, a kispolgárok és a négerek zömére. De ugyanakkor a demokrata pártban nagy befolyása van a hírhedt dixtokratáknak. — Kik ezek? — A rabszolgatartó nagybirtokosok hagyományait őrző szélsőségesen reakciós déli ültetvényesek. Most szembeszegültek a legfelső bíróság határozatával, mely szerint az iskolákban megszüntetik a faji elkülönítést. Ha tehát a demokraták a négerek oldalára állnak, akkor a dixtokraták a republikánusok karjai közé futnak és ellenkezőleg, ha felkarolják a dixtokraták négerellenes hadjáratát, akkor viszont elvesztik szavazóiknagy részét. — S kik a demokraták esélyesei? — Hárman állnak az előtérben: Stevenson, a demokrata párt 1952. évi elnökjelöltje, Kefalever, Tennessee állam szenátora és Harriman, New York állam kormányzója. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a demokrata párt gépezetének két vezetője, Truman és Sam Rayburn állásfoglalásától is igen sok függ. — És kinek van a három közül a legtöbb esélye? — Erre nehéz a válasz. Egyelőre Stevenson van az előtérben, de szorosan mögötte áll Kefauer, akit viszont a republikánusok közvetett úton támogatnak, hogy éket verjenek a demokrata pártba. Felvetődött egy olyan lehetőség is, hogy Kefauer Harrimannal és Trumannal szövetkezve buktatja ki Stevensont. Kefauer számára azért fontos Truman és a demokrata gépezet támogatása, mert a dixtokraták árulónak tekintik. Kefauer ugyanis déli származású, de »ennek ellenére« tiltakozott egy Emmett Till nevű fiatal néger meglincselése ellen. Azt hiszem, a demokrata elnökjelölt személyének kérdése csak július végén fog eldőlni. — És mi a helyzet a kül- és belpolitika kérdéseivel? Mennyire kerülnek előtérbe a választási hadjárat során? — Most még csak az első szakaszban vagyunk, a harc ma lényegében a pártokon belül folyik. Ugyanakkor kétségtelen, hogy egyre inkább előtérbe tolulnak az amerikai népet közvetlenül érintő kérdések. A Gallup-féle közvéleménykutató intézet jelentése alapján a külpolitikai kérdések játsszák majd a választási harcban a főszerepeket. A demokrata pártnak azonban mindmáig nincsen konkrét külpolitikai programja. Igaz, hogy támadja a Dulles-féle külpolitikát, de ebből nem vonja le a természetes következtetést, vagyis azt, hogy választani kell a Dulles-féle katasztrófapolitika és a békés egymás mellett élés politikája között. Ameddig a demokrata párt nem tud pozitív külpolitikai programmal fellépni, addig nem fenyegetheti komolyan a republikánus párt pozícióit. — És milyen belpolitikai kérdések kerülnek előtérbe? — Előreláthatóan a farmerkérdés, vagyis a mezőgazdasági árak esése és a négerkérdés. Az utóbbi azonban — mint már említettem — súlyos dilemma elé állítja a demokrata pártot. — Az amerikai munkások hogyan foglalnak állást a választási hadjáratban? — A tizenhatmillió munkást tömörítő egyesült szakszervezeti központ egyelőre semmilyen külön programmalnem lépett fel, nem foglalt pozitívan állást a külpolitika nagy kérdéseiben. "Valószínű, hogy a munkások zöme a demokratákra szavaz. — Ezek szerint mégis nekem van igazam és Eisenhower győz majd a választásokon. " 7. •— Ez nagyon is kétséges. Még négy hónap van hátra a választásig s e négy hónap alatt sok minden történhet. A bemelegítő gyakorlat alapján nem lehet a nagy mérkőzés esélyeit találgatni. Majd augusztusban folytatjuk. Makai György A demokrata jelkép, az elefánt a munkásság szavazatait jelképező nővel kacérkodik. Eisenhower 1952-ben elnyerte a szervezett munkásság szavazatainak 39 százalékát. (A Newsweek című amerikai hetilap karikatúrája) . Az operáció után: Leonard D. Heaton orvostábornok a fekete táblán megmutatja a televízió hallgatóinak, hogy Eisenhower elnök egészségi állapota kielégítő, indulhat a választásokon A demokraták triója: Kefauver, Stevenson és Harrimatt A republikánus párt jóreménysége: Eisenhower elnök