Béke és szocializmus, 1965. január-június (8. évfolyam, 1-6. szám)
1965-01-01 / 1. szám
Kijelentettük: a kommunista párt azt akarja, hogy a munkáspárti kormány hatalmon maradjon és segítse elő a nép győzelmét a monopoltőkések és a háztulajdonosok elleni harcban. A párt támogatja a kormány minden haladó intézkedését; minden bírálatunkkal arra fogunk törekedni, hogy megszilárduljanak a kormány pozíciói és a nép egyre nagyobb mértékben támogassa a kormányt. A kormány egyes intézkedéseit aszerint fogjuk megítélni, hogy ezek az intézkedések javára szolgálnak-e a munkásosztálynak és a néptömegeknek és mennyire szorítják háttérbe a konzervatívok és milliomosok érdekeit. Minden attól függ, hogy milyen lesz a politika, és miként alakul a harc körülötte. A kormány olyan mértékben fogja élvezni a néptömegek támogatását, amilyen mértékben harcol a monopoltőkések ellen és radikális politikát folytat. A kommunista párt minden lehetőt megtesz annak érdekében, hogy megvalósuljon a munkásmozgalom baloldali erőinek egysége. Pusztán jelszavakkal persze nem lehet változtatni a helyzeten. A lényeg az, hogy gyorsan reagáljunk minden új szituációra, gyakorlati és radikális politikát dolgozzunk ki és követeléseink köré tömörítsük a népi mozgalmat. A pénzügyi válság • A munkáspárti kormány az angol fizetési mérleg nagy deficitje következtében már fennállásának legelső heteiben súlyos pénzügyi válság harapófogójába került; ez a deficit 1964-ben előreláthatólag 800 millió font sterlingre rúg. A fizetési mérlegnek ez a hatalmas deficitje az angol imperializmus ama mély válságának a következménye, amellyel 1945 óta egyetlen angol kormány sem tudott megbirkózni. Az angol imperializmusnak már régóta nagy import kiadásai vannak a fizetési mérlegben, amelyeket az úgynevezett „láthatatlan” exporttal fedeznek (a City külföldi tőkebefektetéseiből származó jövedelmekkel, a biztosító- és hajóépítési társaságok jövedelmeivel stb.). 1945 után az angol monopoltőke egyszerre több egymással ellentétes célt próbált elérni. Stratégiájának az volt az alapja, hogy igyekezett megőrizni a Cityt mint a finánctőke nemzetközi centrumát, fenntartani a font sterlingnek mint nemzetközi valutának a szilárdságát, folytatni a tőkekivitelt (amely jelenleg 400 millió font sterling), neokolonialista politikát követni és gyarmati háborúkat vívni, valamint teljesíteni az Angliára mint NATO-tagra háruló kötelezettségeket. Ugyanakkor az angol monopoltőke igyekezett atomhatalommá tenni Angliát, fejleszteni az angol ipart, ösztönözni az amerikai tőkebefektetéseket, és kénytelen volt reagálni a tömegek egyre növekvő nyomására, amellyel a társadalombiztosítási rendszer kibővítését követelték.