Béke és szocializmus, 1966. július-december (9. évfolyam, 7-12. szám)
1966-07-01 / 7. szám
ták, alakult meg egy évtizeddel később az SA és az SS. A Reichswehrből, amely 1923-ban tüzérséggel és gépfegyverekkel megdöntötte Szászország és Türingia választott munkáskormányát, később Hitler Wehrmachtja nőtt ki. A Karl Liebknechttel és Rosa Luxemburggal való leszámolást Ernst Thälmann meggyilkolása követte, a kommunista és baloldali szocialista munkásoknak a novemberi forradalom utáni mészárlását pedig a hitlerista koncentrációs táborok barbársága, amely már nemcsak Németországot, hanem szinte egész Európát sújtotta, s amelynek elsősorban a nagy szovjet hadseregnek a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével vívott, temérdek áldozattal járó, hősies harca vetett véget. 150 ezer kommunistát, vagyis pártunk 1932. évi taglétszámának a felét a hitleri diktatúra idején börtönbe és fegyházba vetették, koncentrációs táborba zárták vagy bírósági ítélet alapján, de sokszor anélkül is elpusztították. Immár tíz esztendeje a Német Szövetségi Köztársaságban a kommunistáknak és más haladó erőknek ismét üldöztetés az osztályrészük: letartóztatás, elítélés, börtön, elbocsátás a munkából, rendőrségi felügyelet alá helyezés! Hitler egykori cinkosai pedig — az SA és az SS hóhérai — az NSZK-ban magukhoz ragadták a rendőrség, az ügyészség és a bíróság vezető posztjait, államtitkári és miniszteri tisztségeket töltenek be, „keresztényeknek” és „demokratáknak” nevezve magukat, tisztekként és tábornokokként működnek! Ám az élet megmutatta, hogy sem a német, sem a nemzetközi imperializmus nem állíthatta meg a történelem kerekét és nem tudta megakadályozni azt, hogy Németország egyik részében a kommunista párt és a szociáldemokrata párt egyesüljön, hogy megteremtsék a munkásosztály egységét, gyökerestül kiirtsák az imperializmust és militarizmust, létrehozzák a nép államhatalmát, megalakítsák a német történelem első munkás-paraszt államát, a Német Demokratikus Köztársaságot. Karl Liebknecht és Ernst Thälmann eszméi németföldön — a Német Demokratikus Köztársaságban — győzelmet arattak már, és semmiféle üldözés, semmiféle elnyomás nem fogja megakadályozni azt, hogy a nép Nyugat-Németországban is valóra váltsa akaratát: a békét, ademokráciát és a társadalmi haladást. A barnainges zsarnokok utódai semmiképpen sem tudják majd ennek útját állni. Tíz évvel az NKP betiltása után Bonn rendőrminisztere, Lücke szövetségi belügyminiszter kénytelen volt hivatalos jelentésében bevallani, hogy a Német Kommunista Párt létezik és egyre nagyobb befolyásra tesz szert. Az NSZK-ban fiatalok ezrei, az igazi demokráciához, a német kérdés békés megoldásához vezető utakat keresve, illegalitásban harcoló pártunkhoz csatlakoznak. A nagy társadalmi szervezetek, például a szakszervezetek és az ifjúsági szövetségek, valamint tekintélyes személyiségek, például egyetemi tanárok, művészek és más értelmiségiek követeléseiben és határozataiban egyre világosabban kifejezésre jut, hogy egyetértenek illegalitásban harcoló pártunk javaslataival és jelszavaival.