Béke és szocializmus, 1968. január-június (11. évfolyam, 1-6. szám)

1968-01-01 / 1. szám

HELENE BERG, JOHN BOYD, MOHAMMED HARMEL Harcban az egység megszilárdításáért Van egy probléma, amely ma mindennél jobban foglalkoztatja az összes kommunistákat, az összes béke- és igazságszerető embereket, mégpedig az, ho­gyan szilárdítsuk meg az összes haladó erők egységét, hogyan fokozzuk az im­perializmus, a reakció és a háború elleni közös akciók hatékonyságát. Ezért keltett világszerte olyan nagy érdeklődést és élénk visszhangot az a közlemény, amely szerint Argentína, Ausztrália, Brazília, Bulgária, Csehszlovákia, az Egyesült Államok, Finnország, Franciaország, India, Lengyelország, Magyaror­szág, Mongólia, Nagy-Britannia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Né­met Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Szíria és a Szovjetunió kommunista pártjának javaslatára összehívják a kommunista és munkáspártok konzultatív találkozóját. A 18 testvérpárt kezdeményezésének gyors és kedvező visszhangja, a ha­ladó világsajtó kommentárjai, vitái és prognózisai a konzultatív találkozó cél­jait és jellegét illetően — mindez azt mutatja, hogy mind a kommunisták, mind pedig barátaik nagy nemzetközi jelentőségű eseménynek tekintik az 1968 februári budapesti találkozót. Eddig számos kommunista és munkáspárt jelentette be, hogy támogatja a 18 párt javaslatát. Kétségtelen tehát, hogy a 18 párt kezdeményezése helyes­lésre talált, és a nemzetközi kommunista mozgalom számottevő többségének kívánságát fejezte ki. A kommunista és munkáspártok tanácskozásának gondolata teljes össz­hangban áll a testvérpártok közti kapcsolatok kialakult és a gyakorlatban be­vált normáival. Az 1957-es és az 1960-as moszkvai értekezletnek a dokumen­tumai külön kiemelték a kapcsolatok és konzultációk e formájának nagy jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalom egységének és összefogásá­nak erősítése szempontjából. Az 1960. évi nyilatkozat megállapítja, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásai „a vélemények és ta­pasztalatok kölcsönös kicserélésének, a marxista-leninista elmélet kollektív erőfeszítésekkel való gazdagításának és a közös célért folytatott harcban az egységes állásfoglalások kidolgozásának hatékony formáját alkotják”. Az 1965 márciusában Moszkvában megrendezett konzultatív találkozó résztvevői a kiadott közös közleményben újból hangsúlyozták, hogy „az ilyen tanácsko­zások, amelyeket minden egyes párt teljes egyenjogúságának és függetlenségé­nek elve alapján tartanak, jól szolgálhatják a nézeteltérések kiküszöbölését és a kommunista mozgalomnak a marxizmus—leninizmus alapján, a proletár in­ternacionalizmus alapján való tömörítését”. Az európai kommunista és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezlete

Next