Béke és szocializmus, 1977. július-december (20. évfolyam, 7-12. szám)
1977-07-01 / 7. szám
Hat évtizedes küzdelem a békéért és az emberiség boldogságáért ERICH HONECKER, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke : Béke és boldogság. Ezek az eszmények ősidők óta lelkesítik az emberiséget, de a történelem viszonylag nem sok békés esztendővel ajándékozta meg. Kiváltképpen pusztító volt a két világháború, melyeket századunkban robbantottak ki az imperialisták. Egyre nyilvánvalóbbá vált az a tény, hogy a háború és a béke, e probléma megoldásának útja a legszorosabban összefügg az osztályok létezésével, érdekeivel és harcával. Új szakaszt nyitott a békéért vívott harcban — akárcsak az emberiség egész történelmében — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ez vált „az első győzelemmé a háború megszüntetéséért folytatott harcban” (Lenin öszszes Művei, 44. köt. KossuthKönyvkiadó 1975. 148. old.). Azáltal, hogy megdöntötték a burzsoá földbirtokos rendszert és a földkerekség egyhatodán megteremtették a szovjethatalmat, Oroszország munkásai és parasztjai ütötték az első hatalmas rést az imperialista világrendszeren. Október hazája megmutatta a népeknek, hogyan lehet véget vetni az imperialista háborúnak. Ezt a munkásosztály marxista-leninista pártjának vezetésével harcba szálló tömegek forradalmi küzdelme vívhatja ki. A Vörös Október és a szocializmus megerősödése nyomán hatalmas arányú társadalmi párviadal bontakozott ki földünkön, s olyan gyökeres változások kezdődtek, melyek arról tanúskodnak, hogy a népek egyre magabiztosabban veszik kezükbe a történelem kormánykerekét. Az imperializmus végérvényesen elveszítette vezető szerepét a világon, bár ma is jelentős potenciállal rendelkezik, s ezt arra használja fel, hogy szembeszegüljön a haladással. A szocializmus megerősödése, a népek nemzeti és társadalmi szabadságmozgalmának föllendülése pedig a nemzetközi helyzet további módosulásához vezet. Kiváltképpen megmutatkozik ez a béke erőinek növekedésében és ered-ményeiben. Az emberek sohasem fogják elfelejteni, hogy a szovjet állam fennállásának első napjától fogva a béke biztosítását tekintette és tekinti legfőbb külpolitikai feladatának. E politika tántoríthatatlanul követi az utat, mely a szovjethatalom első törvényhozói aktusától — a lenini békedekrétumtól — a békéért, a biztonságért és az együttműködésért vívandó küzdelemnek az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusán elfogadott átfogó programjaiig vezet. A békedekrétum az emberiség történetében először tette az állami politika talpkövévé a tartós, demokratikus béke megteremtését. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének szükségességét Lenin már akkor bebizonyította, amikor a szovjet állam az imperialista intervenció ellen küzdött. Lenin mindenkor síkraszállt az egyedüli helyes, a szó- O