Béke és Szocializmus, 1979. július-december (22. évfolyam, 7-12. szám)
1979-07-01 / 7. szám
kés egymás mellett élés elsősorban azt jelenti, hogy a szocialista és a tőkésországok közötti antagonisztikus ellentét, a saját osztályálláspontját védelmező két rendszer szembenállása, korántsem teszi elkerülhetetlenné háborús összeütközésüket. A békés egymás mellett élés kizárja azt, hogy ezeket az ellentéteket katonai erővel vagy ezzel való fenyegetéssel oldják meg, kizárja a más államok belügyeibe való beavatkozást, területi integritásuk és szuverenitásuk megsértését. Feltételezi minden nép jogát arra, hogy bármiféle korlátozás nélkül maga döntsön saját sorsáról, maga határozza meg politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedésének formáját. A békés egymás mellett élés politikája megteremti a feltételeket a fegyverkezési hajsza korlátozásához, az általános és teljes leszerelés felé vezető lépésekhez, aláássa a militarizmus és a vele kapcsolatban levő legagresszívabb imperialista erők politikai, gazdasági és ideológiai pozícióit. Ezzel nemcsak a szocialista országoknak biztosít kedvező külső feltételeket a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, hanem elősegíti a tőkésországok munkásosztályának és összes dolgozóinak a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért vívott harcát is. Egyszersmind a szocialista és a tőkésállamok békés egymás mellett élése azáltal, hogy kizárja a fegyveres erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokból, akadályozza a kolonializmus és a neokolonializmus megnyilvánulásait. A kubai és a vietnami nép győzelme, a fasizmus összeomlása Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban, a forradalmi és felszabadító mozgalmak győzelme Angolában, Mozambikban, Bissau-Guineában, Etiópiában, Afganisztánban, Laoszban, Kambodzsában, Iránban és más országokban meggyőzően bizonyította, hogy a békés egymás mellett élés és az enyhülés körülményei között kedvezőbbé válnak a nemzetközi feltételek a népeknek a szabadságért, a gazdasági és politikai függetlenségért, szuverén jogaik tiszteletben tartásáért folyó harcához. A békés egymás mellett élés fő vonásai nem egyszerre alakultak ki. Közismert, hogy kialakításukban döntő jelentőségű volt a szovjet állam tevékenysége, amely fennállásának első napjától kezdve külpolitikája egyik legfontosabb alapjának tekintette az igazságos, demokratikus békéért való következetes harcot. De a vezető tőkés országokban sokáig nem talált kedvező visszhangra, hogy a szocializmus lemondott korunk alapvető ellentmondásának háborúk révén való megoldásáról. Csak a nemzetközi erőviszonyokban a szocializmus javára történt gyökeres változás és egy új történelmi helyzet létrejötte tette lehetővé az áttérést a békés egymás mellett élés politikájára, amely a mai nemzetközi kapcsolatok fő elvévé vált. És bár megmarad korunk fő ellentmondása, megoldása más formákat ölt, mint a fegyveres küzdelem. Előtérbe kerül a két rendszer békés gazdasági versengése, a kölcsönösen előnyös együttműködés megszervezése különböző területeken a szocialista és a tőkés államok között. Meghatározott dialektikus összefüggés van a békés egymás mellett élés és a békés együttműködés között. A békés együttműködés a nemzetközi munkamegosztás körülményei között úgy jelenik meg, mint a békés egymás mellett élés megnyilvánulási formája, szerves alkotórésze. Emellett minél következetesebben valósulnak meg a békés egymás mellett élés fő elvei, annál mélyebbé és sokoldalúbbá válik az együttműködés. A békés együttműködés viszont gyorsítja a békés egymás mellett élés normáinak és elveinek érvényesülését, elősegíti a hidegháborúról az enyhülésre való áttérést. A nemzetközi munkamegosztás fejlődése objektív realitás. Aki bármilyen .