Béke és Szocializmus, 1980. július-december (23. évfolyam, 7-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
pésekre, amelyek az európai kontinensen a politikai és a katonai enyhülés folyamatának továbbfejlesztésére irányulnak, hatékony intézkedéseket irányoztak elő a fegyverkezési hajsza megfékezése, az egész nemzetközi politikai légkör egészségesebbé tétele céljából. A nyilatkozatban utaltak arra, hogy az államok vezetőinek, a kormányoknak, a parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a saját és a világ népeivel szembeni felelősségük tudatában erőfeszítéseiket mindenekelőtt az alábbi irányokba kell összpontosítaniuk. Először. A jóakarat közös megnyilvánulásaként állapodjanak meg abban, hogy egy meghatározott, egyeztetett időponttól kezdve Európában egyetlen állam, egyetlen államcsoport sem növeli fegyveres erőinek létszámát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában meghatározott térségben. Másodszor. Hiánytalanul betartják a záróokmány valamennyi rendelkezését. Ez mindenekelőtt azokra az elvekre vonatkozik, amelyek megtartására az összeurópai értekezleten részt vevő államok kapcsolataikban kötelezettséget vállaltak. Harmadszor: Az 1980-as esztendő végére tervezett madridi találkozó sikeres megtartása érdekében tegyék intenzívebbé és mélyítsék el az eszmecseréket két- és többoldalú alapon, hogy még a találkozó előtt alapvetően közös egyetértés alakuljon ki azokban a kérdésekben, amelyekben a találkozón megállapodásra lehet jutni a záróokmány még teljesebb megvalósításához vezető gyakorlati lépésekről. Negyedszer. Meg kell gyorsítani az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívásának előkészítését, erősíteni kell a kétoldalú véleménycserét az előkészítés konkrét kérdéseiről. A konferencián részt vevő államok képviselői tartsanak sokoldalú előkészítő konzultációkat azzal a céllal, hogy a madridi találkozón gyakorlati döntések szülessenek a konferencia feladatairól, idejéről, helyéről, munkarendjéről, úgy, hogy annak munkája a bizalomerősítő intézkedésekre összpontosuljon. Ötödször: Erőfeszítéseket kell tenni abból a célból, hogy a fegyverkezési verseny korlátozásának és megszüntetésének különböző kérdéseiről folyó tárgyalásokon mielőbb megállapodások szülessenek. Haladéktalanul fel kell újítani azokat a tárgyalásokat, amelyeket szüneteltetnek vagy megszakítottak. A fegyverkezési hajsza megszüntetését szolgáló gyakorlati intézkedések terén a legközvetlenebb feladatnak kell tekinteni a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés, a SALTO II életbe léptetése mellett azt, hogy mielőbb sikeresen befejeződjenek a tárgyalások a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról; a sugárfegyverek betiltásáról; a vegyi fegyverek betiltásáról és készleteik megsemmisítéséről; arról, hogy nem alkalmaznak nukleáris fegyvert a nukleáris fegyverrel nem rendelkező és azt területükön nem tároló államok ellen és nem helyeznek el nukleáris fegyvert olyan államok területén, ahol jelenleg nincs. Hatodszor. Haladéktalanul érdemi tárgyalásokat kell kezdeni a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a háború veszélyének kiküszöbölését szolgáló olyan időszerű intézkedésekről, amelyekért szüntelenül síkraszállnak a szocialista országok és amelyek mellett az Egyesült Nemzetek Szervezete is állást foglalt, de róluk eddig nem kezdtek tárgyalásokat: egyetemes szerződés megkötése az erőszakról történő lemondásról, a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetéséről és a nukleáris fegyverkészletek fokozatos csökkentéséről, egészen teljes megsemmisítésükig; az új tömegpusztító fegyverfajták és rendszerek létrehozásának megtiltásáról; a katonai költségvetések csökkentéséről, mindenekelőtt a nagyhatalmak esetében.