Béke és Szocializmus, 1983. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
tése a munkásmozgalommal. Hogy ezt a feladatot sikerült megoldani, ez elsősorban annak a roppant elméleti és gyakorlati tevékenységnek köszönhető, amelyet Lenin, a zseniális gondolkodó, Marx és Engels ügyének követője és folytatója fejtett ki. Lenin a megváltozott történelmi feltételekhez alkalmazva továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását, és olyan új tételekkel, következtetésekkel gazdagította, amelyek a munka felszabadításáért, a társadalom szocialista átalakításáért vívott harcban a munkásosztály győzelmes stratégiájának és taktikájának az alapjává váltak. A szovjet kommunisták a marxizmus—leninizmus eszmei zászlaja alatt nem könnyű, de nagyszerű és dicsőséges utat tettek meg azoknak az első megmozdulásoknak a szervezésétől, amelyekkel az oroszországi proletariátus szembeszállt a cári önkényuralommal, a fejlett szocializmus társadalmának vezetéséig. Ezen az úton lépten-nyomon meggyőződtünk arról, hogy a munkásosztály életbe vágó érdekeit csak olyan párt tudja kifejezni és védelmezni, amely fel van vértezve forradalmi elmélettel, amely szigorúan követi a marxista- leninista ideológia elveit. A politikában pártunk irányvonalát mindig is a munkásosztály történelmi küldetése határozta meg, amelyet a társadalmi fejlődés objektív törvényei ruháztak a munkásosztályra, és amely abban áll, hogy véget kell vetnie a tőke uralmának, hogy fel kell építenie a szocializmust, a kommunizmust. A Lenin vezette bolsevik párt hamarosan Oroszország forradalmi proletariátusának elismert vezérévé vált. Határozottan és magabiztosan vezette a munkástömegeket a hatalom meghódítása felé, s ennek során nagy hozzáértéssel alkalmazta a politikai cselekvés legkülönbözőbb formáit, a forradalmi harc különféle módszereit. A lenini párt politikai irányvonalának igazi diadala az Októberi Forradalom győzelme volt, amely a munkásosztályt az állam élére állította. Az új társadalom építése során országunkban megnőtt és megszilárdult a munkásosztály szerepe, amelyet a szocialista termelés fő társadalmi erejeként tölt be. Mindig is a munkásosztály legkvalifikáltabb osztagainak a munkájától függött és ma is ettől függ előbbrejutásunk az anyagi-technikai haladás legdöntőbb szakaszain. A munkásosztály a szocialista társadalmi viszonyok természetes hordozója és szilárd szociális támasza. Nézeteit, humanista erkölcsi normáit elfogadja és követi minden szovjet ember. Egyszóval a szocialista társadalom életében a munkásosztály vezető szerepet tölt be. Ennek a szerepnek a további erősítése pártunk egész belpolitikájának legfontosabb és elengedhetetlen eleme. Ami az SZKP nemzetközi tevékenységét illeti, ebben különleges, kiemelkedő helyet kapott és kap a testvéri szocialista országokkal való barátság megszilárdítása, a velük való együttműködés fejlesztése. Szoros kötelékek fűzik pártunkat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz. Azt is tudja az egész világ, hogy a szovjet kommunisták mindig tevőleges szolidaritást vállaltak a forradalmi, felszabadító, antiimperialista erőkkel. Ily módon pártunk osztálytermészete ugyanolyan kifejező formában tárul elénk külpolitikájában is, mint belpolitikájában. A munkásosztály pártjának forradalmi harca és alkotó munkája szempontjából igen nagy jelentőségűek a párt szervezeti felépítésének elvei. Arról, hogy milyenek is legyenek ezek az elvek, az OSZDMP II. kongresszusán heves vita bontakozott ki. Lenin és a leninisták erélyesen szembefordultak az opportunista szervezeti elmosódottsággal, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a párt felépítésében következetesen érvényesítsék a centralizmust, hogy a párt összes szervezeteit rendeljék alá a felsőbb szerveknek, hogy a kommunisták egységes program, egységes szervezeti szabályzat alapján, és mindenkire nézve egyformán kötelező fegyelmet tartva dolgozzanak, a legszorosabban összekapcsolva ezt a párton .