Béke és Szocializmus, 1983. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)

1983-07-01 / 7. szám

tése a munkásmozgalommal. Hogy ezt a feladatot sikerült megoldani, ez első­sorban annak a roppant elméleti és gyakorlati tevékenységnek köszönhető, amelyet Lenin, a zseniális gondolkodó, Marx és Engels ügyének követője és folytatója fejtett ki. Lenin a megváltozott történelmi feltételekhez alkalmazva továbbfejlesztette Marx és Engels tanítását, és olyan új tételekkel, következ­tetésekkel gazdagította, amelyek a munka felszabadításáért, a társadalom szo­cialista átalakításáért vívott harcban a munkásosztály győzelmes stratégiájá­nak és taktikájának az alapjává váltak. A szovjet kommunisták a marxizmus—leninizmus eszmei zászlaja alatt nem könnyű, de nagyszerű és dicsőséges utat tettek meg azoknak az első meg­mozdulásoknak a szervezésétől, amelyekkel az oroszországi proletariátus szem­beszállt a cári önkényuralommal, a fejlett szocializmus társadalmának veze­téséig. Ezen az úton lépten-nyomon meggyőződtünk arról, hogy a munkásosz­tály életbe vágó érdekeit csak olyan párt tudja kifejezni és védelmezni, amely fel van vértezve forradalmi elmélettel, amely szigorúan követi a marxista- leninista ideológia elveit. A politikában pártunk irányvonalát mindig is a munkásosztály történelmi küldetése határozta meg, amelyet a társadalmi fejlődés objektív törvényei ru­háztak a munkásosztályra, és amely abban áll, hogy véget kell vetnie a tőke uralmának, hogy fel kell építenie a szocializmust, a kommunizmust. A Lenin vezette bolsevik párt hamarosan Oroszország forradalmi proletariátusának el­ismert vezérévé vált. Határozottan és magabiztosan vezette a munkástömege­­ket a hatalom meghódítása felé, s ennek során nagy hozzáértéssel alkalmazta a politikai cselekvés legkülönbözőbb formáit, a forradalmi harc különféle mód­szereit. A lenini párt politikai irányvonalának igazi diadala az Októberi For­radalom győzelme volt, amely a munkásosztályt az állam élére állította. Az új társadalom építése során országunkban megnőtt és megszilárdult a munkásosztály szerepe, amelyet a szocialista termelés fő társadalmi erejeként tölt be. Mindig is a munkásosztály legkvalifikáltabb osztagainak a munkájától függött és ma is ettől függ előbbrejutásunk az anyagi-technikai haladás leg­döntőbb szakaszain. A munkásosztály a szocialista társadalmi viszonyok ter­mészetes hordozója és szilárd szociális támasza. Nézeteit, humanista erkölcsi normáit elfogadja és követi minden szovjet ember. Egyszóval a szocialista társadalom életében a munkásosztály vezető szerepet tölt be. Ennek a szerepnek a további erősítése pártunk egész belpolitikájának legfontosabb és elengedhe­tetlen eleme. Ami az SZKP nemzetközi tevékenységét illeti, ebben különleges, kiemelke­dő helyet kapott és kap a testvéri szocialista országokkal való barátság meg­szilárdítása, a velük való együttműködés fejlesztése. Szoros kötelékek fűzik pártunkat a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz. Azt is tudja az egész világ, hogy a szovjet kommunisták mindig tevőleges szolidaritást vál­laltak a forradalmi, felszabadító, antiimperialista erőkkel. Ily módon pártunk osztálytermészete ugyanolyan kifejező formában tárul elénk külpolitikájában is, mint belpolitikájában. A munkásosztály pártjának forradalmi harca és alkotó munkája szempont­jából igen nagy jelentőségűek a párt szervezeti felépítésének elvei. Arról, hogy milyenek is legyenek ezek az elvek, az OSZDMP II. kongresszusán heves vita bontakozott ki. Lenin és a leninisták erélyesen szembefordultak az opportunista szervezeti elmosódottsággal, és ragaszkodtak ahhoz, hogy a párt felépítésében következetesen érvényesítsék a centralizmust, hogy a párt összes szervezeteit rendeljék alá a felsőbb szerveknek, hogy a kommunisták egységes program, egységes szervezeti szabályzat alapján, és mindenkire nézve egyformán köte­lező fegyelmet tartva dolgozzanak, a legszorosabban összekapcsolva ezt a párton .

Next