Béke és Szocializmus, 1987. július-december (30. évfolyam, 7-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

szocialista néphatalomnak a szocializmus érdekében való teljesebb és hatékonyabb felhasználása. Az átalakításnak az a célja, hangsúlyozta Mihail Gorbacsov az SZKP KB 1987. januári ülésén, hogy a szocializmust felruházzuk a társadalmi szervezet legkorszerűbb formáival, a legteljesebben kibontakoztassuk rendünk humanista jellegét minden döntő területen - gazdasági, társadalmi-politikai és morális téren. A szóban forgó átalakítások forradalmi jellegének megértéséhez a kulcsot a társa­dalmi folyamatok elemzésének marxista-leninista módszere adja a kezünkbe. Először. Az átalakítás gazdasági tartalma a termelési viszonyok összhangba hozása a termelőerők új színvonalával. Ez az átalakítás forradalmi vonása. Természetesen nem a társadalmi termelés két oldalának antagonisztikus konfliktusáról van szó, amely társadalmi forradalom során oldódik fel, hanem minőségi változásokról, amelyek a szocializmuson belül, a szocializmus saját alapján mennek végbe. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a termelési viszonyokat radikálisan megszabadít­juk minden olyasmitől, ami fékezi a termelőerők fejlődését, és viszont, olyan „önmoz­gást” indukálunk ennek a fejlődésnek, amely lehetővé teszi a szocializmus konstruktív potenciáljának legteljesebb érvényesülését. Ez a feladat vár most teljes nagyságában a szovjet társadalomra. A Szovjetunió a szocialista építés útján a szó szoros értelmében történelmi jelentősé­gű sikereket ért el. Eredményeink óriásiak és vitathatatlanok. Szilárd alapot nyújtanak mostani terveink, a jövőre vonatkozó elképzeléseink megvalósításához. De egy bizonyos szakaszban az ország veszíteni kezdett a rá jellemző dinamizmusból, s a szocializmustól idegen folyamatok indultak el. Melyek ennek legmélyebb okai? Ezekről teljes nyíltsággal és politikai bátorsággal beszéltünk az SZKP XXVII. kongresszusán, az SZKP KB 1987. januári ülésén. Az ország korábbi vezetősége nem állt a napirenden levő feladatok magaslatán, gyakran kitért az akut gazdasági és politikai problémák megoldása elől, amikor pedig születtek is nagy fontosságú határozatok, ezeket nem hajtották következetesen végre. Nagymértékben elmaradt az elméleti kutatás. Az utóbbi évtizedek folyamán a szocializmusról alkotott elképzeléseink sok vonatkozásban megcsontosodott, változat­lan formában maradtak. Ezek a tekintélyelv alapján szentesített elképzelések megkérdő­jelezhetetlen „abszolút” igazságokká váltak, amelyeket csak kommentálni lehetett. A társadalom szociális-gazdasági szerkezetét idealizálták, aminek az lett a következmé­nye, hogy nem tárták fel és nem oldották fel idejében a társadalom belső ellentmondásait. Ha pedig születtek is aktuális elméleti kutatási eredmények, ezeket nem ültették át széles körben a gyakorlatba, gyakorlati kipróbálásuk pedig más ,társadalmi-gazdasági intézke­dések komplexumától elszakítva folyt, és nem volt eléggé eredményes. Ennek következtében a gazdaság irányításában tovább éltek az elavult módszerek, és viszont, egyes hatékony gazdálkodási formákat indokolatlanul elutasítottak. Az áru- és pénzviszonyok szerepével és az értéktörvény hatásával szemben táplált előítélet az árképzésben szubjektivizmusra, a munka szerinti díjazás szocialista elvének megsértésé­re, az elosztásban egyenlősdire vezetett. Különösen súlyos következményekkel járt az, hogy korlátozták a vállalatok és az egyesülések önálló elszámolási jogait. A termelési viszonyok már nem ösztönöztek a tudományos-műszaki haladásra, a legkorszerűbb technológiák gyors adaptálására és alkalmazására, a termelés hatékonysá­gának fokozására, kiváló minőségű termékek előállítására. Kialakult a progresszív átalakítások fékezésének sajátos társadalmi-gazdasági mechanizmusa. A párt ezért az átalakítást úgy határozza meg, mint a pangás folyamatainak erélyes leküzdését, a fékezés mechanizmusának szétzúzását és egy olyan megbízható, hatékony mechanizmusnak a megteremtését, amely elősegíti a szovjet társadalom társadalmi-gazdasági fejlődésének a meggyorsítását a tudományos-műszaki haladásnak, az emberi tényező aktivizálódásá­nak az alapján. Halaszthatatlan feladatunknak tekintjük, hogy létrehozzuk a termelési viszonyok .

Next