Béke és Szocializmus, 1989. január-június (32. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1. szám
A KGST az együttműködés új szakaszának küszöbén ANDREJ LUKANOV, a Bolgár Kommunista Párt KB Politikai Bizottságának póttagja, a KGST Végrehajtó Bizottságának elnöke A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának 40. évfordulója alkalmából szólunk a szervezet mai gondjairól és terveiről. A mostani évforduló jó alkalom arra, hogy objektív elemzésnek vessük alá a KGST eredményeit is, kudarcait is. Még 5-10 évvel ezelőtt is a KGST keretében folyó gazdasági együttműködést általában fenntartás nélkül pozitívan értékelték. Ma viszont a közösség különböző országainak a tudósai és politikusai már nem azonos módon nyilatkoznak a KGST-ben végbemenő folyamatokról. Menynyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket a KGST-t megalapító államok által négy évtizeddel ezelőtt megkezdett gazdasági integráció? -Úgy vélem, kiegyensúlyozottan, józanul fel kell mérni mindazt, ami objektíve helyeslendő, de arról sem szabad hallgatnunk, ami már nem elégít ki bennünket. Ami az általános értékelést illeti, alighanem elégedettek lehetünk: közösségünk országainak, különösen az európaiaknak a társadalmi-gazdasági élete ma el sem képzelhető a KGST nélkül. Fennállása első szakaszaiban a KGST mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy erősödjön a szolidaritás, az internacionalizmus, a kölcsönös segítés szelleme a hidegháború viszonyai között, amikor az imperialista hatalmak gazdasági nyomást gyakoroltak ránk, s ezzel jelentősen előmozdította a szocialista közösség erősödését. Továbbá, az erők egyesítése lehetővé tette a szocialista országoknak, hogy gyorsabban hozzák be lemaradásukat, állítsák helyre a második világháború rombolásait, biztosította a termelési együttműködés dinamikus kibontakozását és ezen az alapon a kölcsönös árucsere gyorsított ütemű növekedését. Ez alkotja egyébként államaink teljes külkereskedelmi forgalmának kétharmad részét. Közösen valósítottunk meg mind mutatóit, mind méreteiket tekintve nagyszabású terveket - például a tüzelőanyag-ipar és az energetika területén. Ne feledjük, hogy a KGST-országok nemzeti jövedelme 1950 és 1987 között csaknem a 10-szeresére, ipari termelésük pedig a 16-szorosára nőtt. Ezzel persze még nem merül ki az eredmények felsorolása. Ám az utóbbi időben a KGST munkájában komoly problémák is jelentkeztek. Felmerül a kérdés, vajon mennyire lehet a KGST a szocialista országokat egyesítő központ, amikor ezek minden irányban tökéletesítik az új társadalmat és elvileg új alapokon alakítják át gazdaságukat? A közösség minden egyes országához hasonlóan a közösség egészének is a fejlődés olyan szakaszába kell lépnie, amely megfelel a tudományos-technikai forradalom színvonalának és perspektíváinak, a gazdaság, a termelés, az árucsere struktúrájában végbemenő globális változásoknak. MI FÉKEZI AZ INTEGRÁCIÓ FEJLŐDÉSÉT? - Nyilván aligha kerülhető el magának a KGST-nek az átalakítása. Véleménye szerint mi áll ennek útjában? - Az együttműködés több ötéves tervidőszakon át alkalmazott modelljének kimerültek a lehetőségei. Ez a modell lebecsüli például az árupénz-viszonyokat, a gazdasági és tudományosműszaki kapcsolatok adminisztratív szemlélete érvényesül, lényegében az állami szervekre, minisztériumokra és főhatóságokra korlátozódik. Véleményem szerint elsősorban éppen ezeknek a fogyatékosságoknak tudható be az, hogy lassult a nemzetközi együttműködés bővülésének az üteme. Ugyanezek az okok gátolják a kialakult mechanizmus radikális átalakítását is. A jelenlegi helyzet egyik leglényegesebb sajátossága az, hogy a közösség országai keresik érdekeik egyeztetésének, kiegyensúlyozásának és 3