Békés Megyei Nap, 1995. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-01 / 178. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NAP Jeruzsálem/Gáza - Izrael kér­ni fogja Musza Abu Marzuk szélsőséges iszlám vezető ki­adatását, a Hamász pedig va­sárnap vezetője azonnali sza­badon bocsátását sürgette. Az AFP jelentése szerint Jichak Rabin miniszterelnök azután döntött a kiadatási kérelem­ről, hogy vasárnap tanácsko­zott Simon Peresz külügymi­niszterrel, David Libai igazság­ügyminiszterrel, Amnon Barak vezérkari főnökkel és a Sin Bet, a belbiztonsági szolgálat főnökével. A belbiztonsági szolgálat értesülései szerint a magas rangú Hamász-vezető személyesen adott utasítást több, Izrael-ellenes merény­letre. A Hamász vasárnap sürgette az Egyesült Államo­kat, hogy azonnal engedje szabadon letartóztatott veze­tőjét, ellenkező esetben újabb erőszakhullám robban ki a Közel-Keleten. Bonn - Augusztus 18-án a berlini tartományi bíróságon megkezdődik az egykori NDK tíz tábornokának pere. Azzal vádolják őket, hogy felelősek azért a tűzparan­­csért, amelynek engedelmes­­kedve a keletnémet állam ha­tárőrei annak­ idején számos menekülőt agyonlőttek. A hírt a Der Spiegel jelentette hétfői számában, de a berlini igazságügyi szervek egyelőre nem erősítették meg. A vád­lottak között van Wolfgang Re­inhold, a keletnémet légierő, Wilhelm Ehm, a flotta és Fritz Peter, a polgári védelem főpa­rancsnoka. Az 571 oldalas vádirat az NDK védelmi mi­nisztériuma úgynevezett kol­légiumának jegyzőkönyveire támaszkodik. Ez volt az a tes­tület, amely minden évben ki­adta a parancsot, hogy a ha­társértőket őrizetbe kell venni vagy meg kell semmisíteni. Mexikóváros - A francia atomfegyver-kísérletek ellen tiltakozó kampánya kereté­ben a Greenpeace környezet­­védő mozgalom vasárnapban Mexikóváros történelmi bel­városának egyik terén „Chi­rac Gondolkodója” címmel szobrot leplezett le. ORSZÁG - VILÁG A LA LIBRE BELGIQUE NÉZETE A Meciar-kormány sebezhetősége Rövid szünet után kiújult a szlovák-magyar nyelvháború - írja hétfői számában a La Libre Belgique című tekintélyes belga napilap. Christine Dupré tudósító rámu­tat: bár a szlovák oktatásügyi miniszter magyar kollégájá­val, Fodor Gáborral folytatott találkozóján beleegyezett, hogy Pozsony - a hivatalos in­doklás szerint a szülők érdek­lődésének hiányában - bi­zonytalan időre felfüggeszti az alternatív oktatás bevezeté­sét. Vladimír Meciar kormány­főnek vannak még eszközök a tarsolyában a magyar kisebb­ség lehetőségeinek megtize­delésére, így például máris jócskán megkurtították a magyar ok­tatási intézmények állami tá­mogatását, és előkészületben van a szlovákot egyetlen nem­zeti nyelvként deklaráló tör­vény tervezete is. A lap beszámol az alterna­tív oktatással kapcsolatos szlo­vákiai fejleményekről. A tu­dósító rámutat: a javaslat al1 százalékos magyarság jobb beilleszkedésének álcája mö­gött az anyanyelvi oktatás le­hetőségeinek csökkentésére és a magyar nyelvű tanárok kirekesztésére törekszik. Nyár elején ez okozta a szlo­vákiai magyar tanárok és szü­lők engedetlenségi akcióját, többek között a bizo­nyítványok átvételének boj­kottját. Dupré úgy véli, a nyugati kormányok hathatós beavat­kozásával sikerült elkerülni, hogy szeptemberben súlyos válsággal kezdődjék az új ta­név. A Meciar-kormányról a huzavona során bebizonyoso­dott, hogy nem sebezhetet­­len, a nyugati nyomás előtt meg kellett hajolnia. A kabinetet ugyanakkor odahaza is súlyos kritikák érik - mutat rá a cikk. Az ellenzék egyes képviselői a teljes szlo­vákiai oktatás elleni hadmű­velet kezdetének, a tantestü­letek terrorizálására tett kí­sérletnek minősítették a szél­sőjobboldali Szlovák Nemzeti Párthoz tartozó oktatási mi­niszter, Eva Slavkovska tör­vénytervezetét. Egyes képvi­selők úgy vélték, Meciar az et­nikai viszonyok kérdéskörét is hatalma növelésére kívánja felhasználni, éppúgy, mint a Michal Kovác elnök lemonda­­tására tett kísérleteit vagy az ellenzéki képviselők mandá­tumának megkérdőjelezését. A kormány mindazonáltal belülről is repedezni látszik - ítéli meg Dupré. Könnyen le­het, hogy a szlovák-magyar alapszerződés őszre tervezett megerősítésével tarthatatlan­ná válik a szélsőjobboldali és a szélsőbaloldali pártnak a Me­­ciar-féle Demokratikus Szlo­vákiáért Mozgalommal (HZDS) alkotott, eleve inga­tag és törékeny koalíciója - vonja le a következtetést a La Libre Belgique. MÁR A VATRA IS KÉSZÜLŐDIK Felhívás Magyarországnak A Vatra Romaneasca nevű szélsőséges romániai kulturális szervezet felkérte a magyar hatóságokat, hogy vessenek gá­tat „a Magyarországon folyó románellenes megnyilvánu­lásoknak”. Ez volt az egyik következtetése annak az orszá­gos igazgatótanácsi ülésnek, amelyre a múlt hét végén ke­rült sor Marosvásárhelyen, a szervezet székvárosában. Az értekezletet azután tartot­ták, hogy Ion Iliescu román el­nök fogadta a Vatra vezetősé­gének küldöttségét, amely megosztotta vele a román­magyar alapszerződéssel kap­csolatos aggályait. A vita so­rán a Vatra 7 pontos nyilatko­zatot fogadott el, amelyben felhívta a román állam figyel­mét az RMDSZ tevékenységé­nek „törvénytelen” jellegére, a „Romániaellenes magyar sovinizmusra”. Ilyen értelem­ben hangzott el az a felhívás is, amelyben a Vatra kinyilvá­nította: jó néven venné, ha a magyar hatóságok fellépné­nek minden, a Magyar Köz­társaság területén zajló ro­mánellenes­ megnyilvánulás­sal szemben. A román-magyar alapszer­ződéssel kapcsolatban a Vatra álláspontja az, hogy figyelem­be kell vennie a legfontosabb román érdekeket, a lehető legvilágosabb megfogalmazá­sokat használja, hogy ne ad­hasson lehetőséget utólagos vitatott értelmezésre. A Vatra vezető tanácsa ag­godalommal kíséri az RMDSZ által kilátásba helyezett, az oktatási törvény elleni fellé­péseket, s arra szólítja fel a ro­mán illetékeseket, intézkedje­nek, nehogy ezen akciók so­rán a román tanárokat és diá­kokat „elzavarják” bizonyos iskolákból 1995 szeptemberé­től. UJJASZÜLETES Finnugor népek kongresszusa Hétfőn megkezdődött a finn­ugor népek második kong­resszusa. A Komi-Permjackij autonóm terület székhelyén, Kudimkar városban össze­gyűlt küldöttek azzal a köve­teléssel fordultak Oroszor­szág alanyaihoz, hogy a nem­zetközi normákkal összhang­ban azonnal fogadják el a né­pek jogait és az emberi jogok tiszteletben tartását biztosító törvényeket. A tanácskozás elé terjesztett nyilatkozatter­vezet felhívja a figyelmet, hogy a szövetségi nyelvtör­vény ellenére számos terüle­ten késleltetik a hasonló tar­talmú jogszabály elfogadását. A tervek szerint a kongres­­­szus határozatot fogad el, amely kimondja az ősi népek jogát elődjeik földjére és kár­térítést követel az ipari terme­lés okozta környezetszennye­zésért. 1995. AUGUSZTUS 1., KEDD FINNORSZÁG TÁMOGATJA TAGSÁGUNKAT Horn—Ahtisaari találkozó A finnországi hivatalos látogatáson tartózkodó Horn Gyu­la miniszterelnök hétfőn délben majd félórás megbeszé­lést folytatott Martti Ahtisaari finn államfővel. A köztársasági elnök gratulált a kormányfőnek az EBESZ el­nökét adó Magyarországnak az európai biztonság érdeké­ben kifejtett tevékenységé­hez. Ahtisaari fontos mérföld­kőnek nevezte az EBESZ köz­vetítésével formálódó cse­­csenföldi rendezést. A két politikus ismertette egymással országaiknak az Eu­rópai Unióhoz történő csatla­kozással kapcsolatos elképzelé­seit, várakozásait. Martti Ahti­saari megerősítette, hogy a ja­nuár elsejétől Európai Unió­tag Finnország felajánlja Ma­gyarországnak a csatlakozás­hoz segítségét és támogatását. Horn Gyula és a finn el­nök szót váltott a délszláv vál­ságról is, amelynek megoldá­sát illetően egyikük sem volt derűlátó, amit a helyzet isme­retében indokoltnak is tarta­nak. ALKU A STATUS SAJÁTOSSÁGAIRÓL Mihajlov véleménye A katonai megállapodás aláírása a kezdetet jelenti Orosz­ország egységének megteremtésében - jelentette ki Vja­­cseszlav Mihajlov nemzetiségügyi miniszter, a csecsenföl­­di rendezésről tárgyaló orosz küldöttség vezetője Moszk­vában adott nyilatkozatában. Mihajlov szerint komoly elő­relépés történt abba az irányba, hogy egy ország lakóinak érezzék magukat a felek. Véleménye szerint azonban az ál­lamiság kérdésének megvitatása több évig is eltarthat. A miniszter hangsúlyozta, hogy már negyven nappal ezelőtt, a tárgyalások első for­dulójának kezdetén is világos volt a cél, amelyet a háború megállításában jelölt meg. Ezt sikerült elérni, de Mihajlov szerint nem kizárt, hogy bizo­nyos erők megpróbálják meg­akadályozni a megállapodás­ban foglaltak megvalósítását. A politikai kérdésekről szólva leszögezte, hogy még hosszú vita várható. Nyoma­tékosan rámutatott, hogy a politikai, a gazdasági és egyéb kérdések egyeztetése előtt is nyitva áll az út. Arkagyij Volszkij, az orosz küldöttség tagja nagy siker­ként könyvelte el a katonai megállapodás aláírását. Moszkvában adott nyilatkoza­tában kijelentette, hogy a po­litikai­ és a katonai kérdések összefüggnek ugyan, de nem olyan nagy mértékben, mint azt sokan feltételezik. Ezt az­zal indokolta, hogy Csecsen­­földnek jelenleg nincs tör­vényes kormánya. Vjacseszlav Mihajlov nemzetiségügyi miniszter A MAGYAR KÜLPOLITIKA JÁTÉKTERÉRŐL Tárgyalni - de kivel, miről és miként? A debreceni tiltakozás és a térség diplomáciájának meg­nyilatkozásai diszharmóniába kerültek. Kommentárunk az útkeresés nehézségeit tekinti át. TOM Ami Debrecenben elhangzott, még ha stílusában nem is tet­szett osztatlanul mindenki­nek, vitathatatlanul indokolt aggodalmakat fogalmazott meg. A legérintettebbek mondták el, és nem lehet ki­térni előle. Merre keressen utat a magyar külpolitika? A debreceni beszédekkel egy időben adták tudtul a hírügy­nökségek, hogy a Bukarestbe látogató Meciar óvta Vacaront olyasféle „tisztázatlan” alap­­szerződés megkötésétől, mint a pozsonyi, s egyetértőleg és kategorikusan kijelentették: nem fogadható el részükről olyan alapszerződés, amely bármilyen formában is tartal­mazná a kisebbségek kollek­tív, valamiféle önigazgatást - autonómiát - is tartalmazó jo­gainak elismerését. Érvelé­sükben éppen úgy európai normákra hivatkoznak, mint a debreceni nagygyűlés levél­írói, akik az Európa Tanács­hoz címezték a magyar pa­naszt. Napnyugat felől nézve — honnan mindig diplomatikus óvatossággal fogalmazzák meg a választ egy-egy élesebb riporteri kérdésre -, igencsak nagy taktikai küzdelemnek tűnik ez az egész. Az emberi jogok - ha csak az egyéni jo­gokat tesszük vizsgálat tár­gyává voltaképpen nem tűrik meg az erőszakos asszimiláci­ót, és lehetővé tennék az anyanyelvi oktatás intézmé­nyeinek meglétét is. Arra azonban már nem utasítanak egyetlen posztszocialista, s még a mienknél is újraelosz­tóbb rendszerű költségvetés­sel bíró államot sem, hogy mindezt finanszírozza. A ha­zai többség kormányt választ, az költségvetést csinál, ebben a beszedett adókat újra eloszt­ják. Az adókat a kisebbségtől is beszedik, és Európa nem ír­ja elő, hogy nekik vissza kell kapniuk a maguk intézmé­nyeinek fenntartásához azt, ami nemzetként - egy de­mokráciában - megilletné őket. A kormányzás techniká­ja már nem része a vizsgált kritériumoknak, ellenőrizni csupán a választások korrekt­ségét szokták. A forgatókönyv ilyenkor mindig megfelel a demokrácia érvényesül a többségi akarat. Pro forma - nem nyomnak el senkit. Sőt: esélyegyenlőséget hirdetnek, amely - így érvelnek - a több­ség nyelvének ismeretében csak teljesebb lesz. Hogy eközben generációk lesznek képtelenek anyanyelvükön művelni szakmájukat, hivatá­sukat, hogy egy sajátos kultú­ra elszürkül, kipusztul - az a többséget nem érdekli, sőt ab­ban ellenérdekelt. A szlovák és a román mi­niszterelnök kisantant-effek­­tust idéző (érveik is hasonló­ak, mint azidőtájt) egyetér­tése csak egyik oka a jogos ag­godalomnak. A délszláv vál­ság új határhoz érkezett: ha a fegyverembargót feloldják, minden megváltozik. És ami még fontosabb, a változások sebessége, a jóvátehetetlen el­határozások kivitelezése gyor­sul fel. Agónia, pusztulás - ez eddig is kísérte a jugoszláv utódállamok történelmét. De a szerbeknek, akik nem akar­nak belenyugodni a térség­ben hegemón, vezető szere­pük elvesztésébe, támadniuk kell, minél több eredményt elérni - amiből majd enged­hetnek az osztozkodásnál. Meg kell előzniük Boszniában a lélekszámban őket felülmú­ló, de kevésbé felszerelt bos­­nyákok felfegyverzését és ki­képzését. Mert akkorra meg­változnak az eddigi erőviszo­nyok. Az előretörő, egyesülni akaró szerbekre oda kell üt­nie a NATO-nak, mert ezt ul­timátumában beígérte. Ha ki akarja vonni az ENSZ-kéksi­­sakosokat, az egész légitáma­dásokra alapozott erőfölény­­teremtés sürgőssé válik, mert a kivonást az évszakok válto­zása is befolyásolja. Ha nem sikerül idejében kivinni a ka­tonákat, sok lesz az áldozat, akikkel otthon majd el kell számolniuk a választók előtt azoknak, akik döntöttek. Ezért nem akartak hosszú ideig dönteni. Most sem a nyugat-európaiak szánták el magukat, hanem a még kor­mányon sem lévő, de máris többséget szerzett amerikai republikánusok. S éppen ők azok, akik a leginkább sajnál­nák a maguk „élőerejét”, szá­razföldi csapatait bevetni... Ha Horvátország és a szerb-montenegrói államszö­vetség is belesodródik a har­cokba, az már Magyarorszá­got is közvetlenül érinti. A menekültek eddig is jöttek, s innen akarják megkísérelni a lehetetlent: nyugatra távozni. De ha a katonai egyensúly fel­bomlása okán a NATO inten­zív légicsapásokba kezd, ab­ból aligha maradhatunk ki. A kivont ENSZ-erőknek is el kell hagyniuk a térséget vala­hol. Ha Szerbia éléskamrájá­ból - a Vajdaságból - elüldö­zik az őslakos magyarságot, itt nő meg a feszültség... Szent- Iványi István külügyminiszté­­riumi államtitkár azt mondta: addig van remény, amíg a kéksisakosok ott vannak. Csakhogy Tudjman felfegy­verkezése után a kéksisako­sokat - és közös akarattal - ki­vonják (hiszen már ma is min­denki fedezéknek és túsznak használja őket), merőben más, új helyzet áll elő. Még egy sötét ló van a táb­lán: Oroszország. Az egyértel­mű, hogy melyik felet támo­gatja. De ma arra kell gondol­ni: ha Moszkva ellenkezése el­lenére, s a légicsapások nyo­mán másokat megelőzve be­kerülünk a NATO-ba, az az első pillantásra előnyös hely­zet később új következmé­nyekkel járhat. A bomlás egyik első jele volt az Amerika Hangja egy jelentéktelen hí­re, amely arról szólt, hogy egy orosz ügyészség „finn-ugor szeparatista összeesküvést” vizsgál, s hogy abban - észt és finn résztvevők mellett - ma­gyar üzleti köröket is megje­lölt részesként. Mindezt ma­gyarázza a csecsen háború, amely azért is folyik, mert minden stratégiai fontosságú olajvezeték átmegy azon a te­rületen, amely a föderációból ki akar válni, vagy olyan auto­nómiát akar magának, ami felér egy önálló államisággal. A magyar diplomáciának ed­dig dédelgetett helyzetértéke­lése volt az arra való hivatko­zás, hogy Közép-Európa leg­nagyobb kisebbsége a határo­kon túli magyarság­­, míg lét­számában még ennél is na­gyobb az Oroszország által féltékeny szemmel figyelt, az utódállamokban maradt oroszság létszáma. A diszkrimináció megelő­zésének igénye közös érde­keltséget teremtett Moszkva és Budapest között. Ha Ma­gyarország belép a NATO-ba, nincs olyan moszkvai vezetés, amely tovább ápolná ezt a szá­lat. Érdekünk az lenne, hogy Moszkva új konszenzusokat lásson megvalósíthatónak­­ ahelyett, hogy Meciarnak bi­zonytalan működtetésű atom­erőművet adományozna a mi határunk mellett, s ahelyett, hogy Bukarest ölelő karjaiba hajszolná Moldovát. Amikor megvonja az energiahordozó­kat, a flottát és Szevasztopolt megosztani vonakodó Kijev­­től, akkor ott is az orosz füg­gés orientációját erősíti fel,­­ és ezzel azt a nosztalgiát, amely a szovjet korszakra mu­tat vissza. Mi legyen hát a magyar külpolitika? Előbb az európai válasznak kellene - kínkeser­vesen is - megszületnie. Diffe­renciálni kellene: nem sza­badna „működő demokráciá­kat” látnia, feltételeznie ott, ahol csupán „korrekt válasz­tások” voltak­­ egy-egy olyan alkotmány alapján, amely amúgy is átmeneti, olyan in­duló pártokkal, amelyek ne­vükben ott viselik a demokrá­cia megjelölését jelzőként, de valóságos politikai szándékuk éppenséggel retrográd. Ame­lyek privatizációt hirdetnek, de a kivitelezésre adott meg­oldásuk állami korrupciót te­remt. S rá kellene mutatniuk ar­ra is: ha egyszer az európai integráció folyamata a szuve­renitás bizonyos fokú feladá­sát kívánja meg a legfejletteb­bektől is, akkor a belépni kí­­vánkozók nem érvelhetnek —­ az őket ért bírálatok vissza­utasításaként - korlátlan, nemzetállami szuverenitásuk újabb és újabb kinyilvánításá­val.

Next