Viharsarok népe, 1950. szeptember (6. évfolyam, 203-228. szám)

1950-09-01 / 203. szám

VIHARSAROK NÉPE Ahol megértették , ahol nem az tszcs fejlesztésének jelentőségét .A mezőigazdaság fejlesztésének két útja van: a kapitalista út és a szocialista út. A kapitalista út azt jelenti, hogy a fejlődés a parasztság többségének elszegényedésén keresztül a városi és falusi burzsoázia legfel­sőbb rétegeinek meggazdagodása érdekében megy végbe. A szocialista út ezzel szemben azt jelenti, hogy a fejlődés a parasztság többsége jólétének állandó emelésén keresztül megy végbe. Mind a profetáriátusnak, mind kü­lönösen a parasztság érdeke az, hogy a fejlődés a második uton, a szocia­lista után haladjon.« (Sztálin.) Dolgozó parasztságunk egyre inkább felismeri a két út között a jobbat, a fe­jlettebb, a szocialista utat. A felvilágosító munka, am­it a termelőszövetkezeti csoportaik felfejlesztésével végeztek régi és új belépő kis- és középparasztok, egyre több egyéni gazdálkodó dol­gozó parasztban érleli meg az el­határozást a tszcs-be való belépésre és egyre több egyénileg dolgozó parasztot ejt gondolkodóba, hogy várjon melyik utat válassza. .A kételyek eloszlatására­­, amit részben a kulákhírek, részben a szövetkezet nem ismerése okozta egyes kis- és középparasztoknál,­­ indultak évetekkel ezelőtt h­arcba a tszcs népnevelői, a tszcs új és régi tagjai. Voltak azonban olyan cso­portok , a­hol nem tulajdoní­­tottak nagy jelentőséget a csoport fejlesztésének így például Eleken­­József Attila« tszcs augusztus 16-ig összesen hét tagot szervezett be. Mi volt ennek «.­. oka? Egyik hiba az volt, hogy a csoportban úgy vélekedtek, hogy »elegen vagyunk« és magának az üzemi pártszervezetnek is »aggá­lyai« voltak abban a tekintetben, mi esz, ha felduzzad a csoport? »Így a­lokttívk vagyunk, csak ke­vesen, akik dolgoznak.« Valóban, az eleki ,József Attila’ tszcs-ben a papíron nyilvántartottak lét­száma 330, a dolgozó közülük összesen száz. A többi hol itt, hol ott »cselleng«, 18 funkcioná­rius, 56 asszony van a tagok kö­zött olyan, aki még közelről nem látta a csoportot. Huszonhat pe­dig olyan, aki egyik nap a cso­portban dolgozik, másnap pedig elmegy máshová, nem törődik a csoportjával. A hiba ott van, hogy a csoporton belül sem folyik olyan felvilágosító munka, hogy minden tag tudatában lenne a termelőcső- A gyulavári tszcs a fejlesztés Az efeki »József Attila” cso­port előtt példaként kell, hogy lebegjen a gyulavári »Viharsarok« tszcs népnevelőgárdája, akik fa­radba latinul folytatták a felvilá­­gosító munkát és 46 új tagot, kis- és középparasztot szerveztek be csoportjukba. Az eredmény azt mutatja, hogy a »Viharsarok« tszcs dolgozói megértették a tszcs­fejlesz­tés jelentőségét. Agitációs munkájukban először zökkenő volt, általánosságban agitáltak. De felismerték e hiányosságot és a továbbiakban konkrét eredmények­kort, a nagyüzemi gazdálkodás fontosságának. A pártszervezet nem folytat türelmes felvilágosító nép­nevelő munkát. Elmulasztotta a pártszervezet, a tszcs valamennyi kommunistája, hogy az asszonyo­kat megnyerjék, hogy aktívan ki­vegyék részüket a csoport minden­kori munkájából, így aztán nem csoda, hogy szinte tehernek vették egyesek a csoport fejlesztéséért folyó munkát Nem tudatosították eddigi ered­ményeiket az egyénileg dolgozó parasztok között. Mindezek a hibák hozzájárul­tak ahhoz, hogy Eleken a mai napig mindössze 3­4 dolgozó pa­raszt lépett a szövetkezeti gazdál­kodás útjára, tagjai megértették jelentőségét­ ket, kézzelfogható bizonyítékkal folytatták a népnevelő munkát. így győzte meg például Illés Imre d­etárs Kserták Károly nyolcholdas dolgozó parasztot, aki a felvilá­gosítás nyomán belépett a tszcs­­be. De a »Viharsarok a tszcs vala­mennyi dolgozója fáradhatatlanul végzi a felvilágosító munkát, ne­hogy legyen Gyulaváriban egyetlen dolgozó paraszt is, aki azért, mert nem ismeri a szövetkezeti életet, elszalassza a tszcs-be való belépést, a szövetkezeti gazdálkodással járó előnyöket. Bocskoi 8T'---------------­| A hiályos felvilágosító munka miatt véül eredménytelenné a nagybánhegyesi előkészítő bizottság működése Nagybánhegyesen körülbelül hárm­ héttel ezelőtt alakult meg a tszes elők­íszítő bizottság. Tag­jai: Csicsel­y György, Balázs Já­nos, Huszár Mártonné, Csicsely Sámuel néhány holdas dolgozó parasztok voltak, az elnök, Stre­­kács Pál volt, a község Zalka Egym­ás után keresték fel az egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztokat a határrészeken, lakó­helyeiken. Hosszan elbeszélgettek a közös, nagyüzemi gazdálkodás­ról. Megtárgyalták a Zalka Máté tszcs eddigi eredményeit, mun­káját. A felvilágosító munka ered­ményeként csakhamar tizenket­tőre emelkedett az új csoportot alakítók száma. Már a nevét is meghatározták: »Szikra« — ez lesz a neve az új csoportnak. Szervezőmunkájuk harmadik hetében aztán megállt minden. A­­tizenkét család száma sem­m­i­­kép nem akart emelkedni. Az előkészítő bizottság tagjai vár­tak. — Majd csak lesz valahogy. Persze, sehtogysem lett, mert leállt, csökkent a népnevelőmun­ka üteme, máig nem volt olyan lendületes, mint kezdetben volt Elmúlt egy-két nap, aztán Csi­csely György, az előkészítő bi­zottság egyik tagja, javaslatot tett a Zalka Máté­ tszcs vezetősé­gének, vagyis hát Csiki József elvtársnak a csoport üzemi párt­szervezete titkárának. — Csiki elvtárs, — mondta — nem megy ez a Csoport szervezés­e sehogysem. A dolgozó parasztok Inkább ti hozzátok, csoportba mennek, minthogy újat kezdene­Máté termelőcsoportján­ak egyik tagja. Nagy lendülettel indultak munkába, céljuk az volt, hogy új csoportot alakítanak, új, bol­dogabb életet kezdenek összefog­va, közösen... A »Zalka Máté« népnevelőinek támogatásával nem. Azt javaslom: fuzionál­junk... Csiki elvtárs nem válaszolt azonnal, fontolóra vette a dol­got — Nem lehetne-e valamit csi­nálni? — Hiába, nem megy a szer­vezés, — így Csicsely. — Hát akkor fuzionáljunk... És fuzionáljak." A meglevő ti­zenkét családból hét azonnal alá­írta a belépési nyila­tkozatot a Zalka Máté­ba. — Vagyis: — Mind az előkészítő bizottság, — elvtársak mindannyian, — mind a Zalka Máté Iszcs vezetősége a könnyebb ellenállás vonalát választották Nem áll­tak ki harcosan az új Iszcs alakítása mellett Pedig nem úgy van az, hogy — »Hiába, nem megy a szervezés.« — De igenis, ment volna, ha... 1 Ha a népnevelő-felvilágosító munkát jobban megszervezik, ha a helyi (község!) pártszervezet több segítséget nyújt az előkészítő bi­zottságnak, ha a »Zalka Máté ö tszes átadja a saját szervezési ta­pasztaltait és ugyancsak több se­gítséget ad az alakuló csoportnak. És mivel mindez nem történt meg, az előkészítő bizottság úgyszólván elszigetelődött, munkájáról csak kis körben tudtak. Az elvtársak nem elég harcosan vették fel a küzdelmet a kulákagitációval. Egy kicsit elfeledkeztek arról, hogy a néhányezer lakosú Nagybánhegye­­sen negyvenhárom kulákcsalád van — mint például Szita Imre, Fa­zekas Bálint, Csepregi Ferenc, Jankó Antal főkolomposok, meg a többiek —, akik egyáltalán »nem örülnek« annak, hogy a község néhány dolgozó parasztja az éle­tet, — szebbet, jobbat, boldogab­bat, — akar kezdeni, mint ami­lyen eddig volt. »Nem örülnek«, aljas rémhírekkel, rémisztgetéssel akarják eltávolítani a dolgozó pa­rasztokat az uj élet útjáról. — Nem lehet az igaz, hogy a Bodza» határmenti tizennyolc ujgazda kö­zül csak egy lett volna tagja az új csoportnak, ha felszámolták volna az osztályellenség támadását, a »Szikra« megalakulása ellen. Tény azonban az is, hogy a nagybánhegyesi dolgozó parasztok között számosan vannak olyanok, akik még nem látják azt, hogy amíg a nagyüzemi gazdálkodást folytatók hétmérföldes csizmákban hasalnak a fejlődés útján előre, addig ők gyerekcipőben tipegnek, nincs olyan esetük, mint a cső-s­párttagoknak. Éppen ezek a hibák bizonyít­ják, hogy a hiányos, formális nép­nevelőmunka következménye­it, hogy nem alakult új csoport a községben. Az elkövetett hibákból tanulnok kell s a népn­evelő mun­­ka megjavításával kell a hibákat korrigálni. (df) megindították a felvyágosító munkát ! 3 Kiértékelték „a megye legjobb dolgozója" címért folyó verseny első szakaszát állami gazdaságainkban Állami gazdaságaink dolgozói még a tavasz folyamán versenyre hívták ki egymást a megye legjobb brigádvezetője, traktorosa, te­henisze, stb. cím elnyeréséért. A verseny legelső kiért­ldése után a bék­ésm­gyei központ 2—300 forinttal jutalmazta meg a legjobb dolgozókat. A versenyben «a legjobb versenyfelelős» címet Varga Mihály, a dombegyházi AG felel­ős, nyerte el. «A legjobb brigád vehető» Aranyos Sándor zsadá­­i dolgozo­t­tt. A raktorosok közül első helyre Bódé István kárályderéki traktoros került, aki a leg­több üzemanyagot takarította meg a munkák folyamán. «A me­gye legjobb tehenésze» címet Lénárt György, a kereki ál­om gazdaság dolgozója, «a legjobb ellető kanásza» H­é­vízi János, a bukási álami gazdaság dolgozója, «a legjobb hizlaló kanásza Koncz József, a hala pusztai állami gazdaság dolgozója lett. A kocsisok közt Gurguly Mihály te­szín­ornász, a g­rérek kö­­zt Er­dős István akasztó pusztai dolgozó került az első helyre. Az állami gazdaságok szellemi dolgozói között a vésztői ál­lami gazdaságból Mált Ferenc, a meg­ei központból pedig Gál Er­zsébet kaptak jutalmat. Közel 50 ezer forint prémiumot osztottak ki állami gazdaságaink dolgozói között Állami gazdaságaink dolgozói a felszabadulás ünnepére készülve vállalták, hogy a gazdaságok tervei­ben előirányzott termelési eredmé­nyeket túlszárnyalják. A nyári munkák befejezése után az állami gazdaságok megyei központja kiér­tékelte a brigádok eredményeit. A kiértékelés szerint a legjobb ered­ményt a zsadányi állami gazdaság »Dózsa«-brigádja érte el, melynek dolgozói szat, holdanként 17 mázsa búzát termeltek a brigád földterü­letén. A brigádot, mely a megyében a legjobb eredményt érte el, felter­jesztették a Munkaérde­mend III. fokozatára s emellett pénzjutalom­ban részesült a brigád minden tagja. A zsadányi állami gazdaság dol­gozóin kívül számosan részesültek még jutalomban, akik terven felüli terméseredményeket értek el. A jutalmazásoknál a megye ál­lami gazda­ágainak közel 600 dol­gozója részesült kisebb-nagyobb pénzjutalomban, összesen mintegy ötvenezer , forint került kiosztásra. A jutalmazásoknál a gazdaságok dolgozói ígéretet tettek arra, hogy továbbra is jó munkával építik az országot. A gazdaságok dolgozói között a verseny kiértékelése után sem csök­kent a versenylendület, hanem egyre jobban fokozódik. Az elmúlt héten a soron lévő gazda­ági­­mun­kákban a lőkösházi ál­a­m­ gazdaság dolgozóinak átlagos teljesítménye 319 százalék volt. A rózsási, halas­­pusztai, szarvas, mezőb­erényi ál­lami galla­gok dől az­­ ak­­­tatok teljesítménye 228, illetve 200 szá­­zalék. A munkacsap­atok a kenderszedés­ben értek el jó erd­ményeket. Az első helyre a munkacsapatok között a lőküsházi gazda­ág »Dán« munka­­csapata került, amely 3-16 százalé­­kot ért el. De nem marad­ta sok­ban mögötte a rózsad­azdaságban dolgozó »Magyar« munka alat­em, amely ugyanebben a munkában 323 százalékot telje­stett. A rizsas­étáé­ban Kiszely Mihályné munkacsa­pata ért el szép eredményt. 292 százalékra teljesítették a normák Nyomukban jár Dina István mun­kacsap­ata is, amely 252 százalk­nál tart. Az egyéni versenyzők között a rizsaratási aa a legjobb eredményt a rózsási állami gazdaság dolgozója, Antal György érte el, 331 száza­lékkal. Ugyancsak ebből a gazda­ságból került ki a legjobb kender­­vágó is, Csapó Mária, aki 379 sá­­­zalékra teljesíti a normát. Búsával etette sértéseit Molnár Károly orosházi kupec-kulák A lepel félrebillent és tiszta kép tárult a dolgozók elé. Kupé­tok, csalók és gazemberek tábo­rát takarta ez a lepel. Molnár Károly, Orosháza Szent István­ út 12 szám alatti kupec-kulák lakását. Itt volt Orosháza és környéke ku­­peceinek­ találkozó helye, ahonnan a csalások egész ármádiáját indí­tották a becsülétt» dolgozók felé. Itt dolgozták ki a «haditervet» Molnár Károly főkupecvezérrel, Kunos János, Kovács Imre és Ko­vács János volt gádorosi ku­pec ma­g­ntulajdonosokkal és Szlopónzki József kupeccel együtt. Kormányzatunk a kupacoktól több mint egy éve megvonta a kereskedési engedélyt, hogy meg- sZabadn­lnak a dolgozó p­i­szlok a vásárokban hemzsegő csaló ku­ponok­tól. De kutyából nem lesz EZalonna. Molnár Károlyból sem, aki személyesen a kupeckodást csak idegenbe folytatta, mert a környéken a sok csalása miatt meggyűlölték. De még ebben az évben is voltak olyan eretek, ami­kor tíz-tizenöt darab lovat he­lyezett el a gádorosi Kovács ku­pacoknál és társaiknál: Kunosnál és Szlopóczkinál Ezekkel a lovakkal aztán egy­másután tették sze­rencsés lenné a dolgozó parasztokat, köztük Dé­nes Ferencet, alányi a megvi­t ló rövid időn belül elpusztult. Így járt Muladi István, meg egy ha­raszti-pusztai dolgozó f­a­uszt is, akikre aljas módon ráérő, zukolták a használ­hat­at­an lovakat. A lovak eladását hamis néven, hamis tár­­latokkal bonyolították le. A be­csapott parasztok a feljelentések százait tették meg ellenük. De Molnár Károly kupé­ nem­csak a lóval kereskedett, hanem sertésekkel is. A sertéseit pedig nem árpával, vagy kukoricával etette, mint más ember szokta. A héten például Váczi György gyel aki nála, mint gazdasági alkal­mazott dolgozik évek óta, egy mázsa búzát hozatott le a pad­lásról, azt összekevertette árpával s Csizmadia Ferenc orosházi ma­lomtulajdonossal megörülteti. Csizmadia Ferenc malomtulajdo­nos a késő éjszakai órákban a leg­nagyobb készséggel darálta a búját a kupacoknak, hogy azt azok a disznóikkal megetessék. A két kupacot a rendőrség letartóztatta. HIRDESSEN LAPUNKBAN! Hirdetések felvétele Békéscsabán minden nap 1 óráig

Next