Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)

1950-10-03 / 230. szám

Helyt akarnak állni a üresnagyitarsállyi népnevelők A békéért harcolni kell! Har­colunk is. Koreában fegyverrel, hősiességgel. Nálunk több terme­­léssel a gyárakban­­és a földeken, a tanácsok választásával. Most pedig a békekölcsön jegyzésével is. Mert harc ez is, de mégis csak könnyebb nekünk, mint a koreaiaknak. Egyre jobban megértik ezt elv­társaink, népnevelőink, dolgozó parasztjaink a békeharc körös­­nagyharsányi frontján is. Tavaly is tudták a körösnagy­harsány­iak, hogy mi a kötelességük, legelsők voltak járásukban a tervkölcsön­­jegyzésben. Népnevelőink, a Párt tagjai és pártonkívüliek egyaránt a béke élharcosai, kik visznek a béke­harcba minden dolgozót. Igaz, őszinte szavakkal kell előbb be­­bizonyítaniok, hogy a béke meg­védhető, hogy Körösnagy­har­sányban Piros Lajos, Tarcali Gyula dolgozó parasztok és so­kan mások is éppen ezért je­­•x~~—^JKckd' ölcsönt. * — Vannak eredmén­yek közsé­nkben, igaz, lemaradtunk egy „.ssc — mondja Máté Sándor­­elv­társnő, a pártszervezet lit­­.u­ra. — Nem volt versenyszel­lem népnevelőink között. Nép­nevelőink egy része csak futóla­gosan látogatta meg a dolgozó parasztokat és ezért nem tudták őket kellőképpen meggyőzni. Eb­ből következett az, hogy egyes esetekben nem igátak ilyen han­gokat leszerelni,­­kevés a fién­­zü­n­k . Vannak azonban olyan népnevelőink is, akik nagyon lel­kesen dolgoznak a békéért, pél­dául Kormány Imre, Máté Gyula ársak és többen mások. Körösnagy­harsány­ban nagy ci­ha­ározások születtek. Máté elv­társnő párttitkár és a többi, elv­társak lelkesedésében nyilvánult meg: »Nem fogunk lemaradni a versenyben a hunyaiaktól«. Elha­tározták, hogy beindítják a nép­nevelők párosversenyét. Hajdú Gyula elvtárs versenyre hívta ki Máté elvtársékat. — Velem tart Nagy Géza is­, öntudatos, dolgozó parasztfiatal. Megmutatjuk, hogy a DISz tag­jai jól dolgozak békéért — mondta Hajdú elvtárs. A többi népnevelőpár is versenyre, kell, vagy kel egymással a békéért. Megcsinálták a népnevelőpárok versenygrafikonját Erről minden népnevelő leolvashatja, hogyan .Klátó Gyula népnevelő maga­­ áll a versenyük. A párthelyisor­­id­ulja el tapasztalatait Van mj hely, ah­ol egy órát, vagy még annál is több időt lőtte­nek el b­eszélgetéssel. Kormány Igmondéknál ők is találkoztak vén véleménnyel. Nincs pén- Kormárnyné még azt is mondta: »Ne nézzétek a ruhám, azt is venni kellene«. — Jó ruha ez még — válaszol­ták a népnevelők —, meg hát csak nem ünneplőben dolgozik?! — Igaz, van nekem megfelelő ünneplőm is a sifonban«. Megvan a kenyerünk is, mindenünk van. Ha a napraforgót eladjuk, abból is telik még egyre-m­ásra — is­merte el büszkén Kormányul"­. Máté elvtárs még hozzáfűzte: »Nem is lehet panasz az élet­színvonalban. Ha vasárnap vé­gignézünk a harsányi utcákon, azt látjuk, hogy mindenki szép ünnepidben jár. Legkiváltkép a dolgozó paraszt fiatalságon látszik meg az életszínvonalemelkedés.A Kormányék először bizony, csak 50 forintot akartak jegyezni. A ben függesztették ki a verseny­­grafikont, továbbá szép nagy be­tűkkel kiírták a legjobb népne­velők neveit. Feléje meg azt: a béke élenjáró hű harcosai. Még határosabb lesz, ha a népneve­lőket buzdító jelszavakat is tesz­nek ki. Most a legjobb népneve­lők között vannak kiírva Tóth Ernő és Szabó Viktor, aztán Győri Imre és Makra János nép­nevelőpárok. ők jegyeztették ed­dig a legtöbb­el, jó politikai munka végzésével. Kitüntetés az, akiknek a nevét így kiírják. Kü­lönösen akkor, amikor a legjobb népnevelők saját békekölcsön­jegyzésüket pótjegyzéssel feleme­lik, azért, hogy még jobban élen­járva ezzel is elősegítsék a többi dolgozó paraszt jegyzését. A jó tapasztalatokat Köteles elv­társ összegyűjti, amikor a népneve­lők az eredményeket behozzák s közben át is adja más népneve­lőknek. Hogy ez nagyon szüksé­ges, abból is látták pl.: Gs. Bittó József tízholdas dolgozó paraszt 200 forintnál több békekölcsönt jegyez, ha a népnevelők elma­gyarázzák neki, hogy az ötször kisebb földű­ Kormány Zsigmond száz forintot jegyzett. * • Akik a dolgozók közül a leg­többet jegyeztek, azoknak a ne­vét­ a községházán és az ártézi kutaknál táblákra fűzve szép pla­kátokon, nagy betűkkel kiírják. Föléje írják még azt is: »Haza­fiak és testekkel álltak ki mind­nyájunk békéje mellé.« Az úttö­rők meg szép dalokkal és beszéd­népnevelők tovább azzal érvel­tek, hogy töb­bet is megér ne­kik a béke. Meg is értették és száz forintot jegyeztek, pedig csak két hold földjük van. Máté elvtárs, népnevelő, na­gyon fontosnak tartja a jó poli­tikai munkát. Azt mondja, hogy szeretik is a dolgozó parasztok, ha megmagyarázzák nekik a bé­ke megvédésének kérdését. Pél­dának említette meg, hogy Tar­cali Gyuláéinál végül egész kis­­gyűrlés jött össze, amikor ott voltak. Piros Lajos dolgozó pa­raszt — bár ő nem jegyzett bé­kekölcsönt, mert nem érte­tte még meg jelentőségét —, Tarcaliék­­hoz is elment meghallgatni a népnevelőket. Máté Gyula és Kormány Imre elvtársak, népnevelők vállalták, hogy ők újra elmennek oda nép­­nevelőmunkát végezni, ahol még nem értették meg a békekölcsön jelentőségét. I del fel­köszön­tik a la­kókölcsön­­jegyzőket, így történt ez Kor­mány Zsigmondékkal is. A tisz­telet most a dolgozó embereknek jár, a múltban az ötven­ hetven holdas kulákok követelték ki ma­guknál­. A harsány fák a békebizottság tagjait is munkába hívták. Szá­mítanak arra is az egész faluban, hogy a református lelkész, mint a békebizottság tagja, jó mun­kát végez a békéért. Lelkesen láttak hozzá a népne­­velőmunka megjavításához, —­­helyt akarnak állni, s ez már maga is félsiker. Körösnagyhar­­sányi népnevelők, most tiétek a szó, a tett, — az egész községé, népünké a győzelem! (S. g.) fi békéscsabai Baromfiérték­esítő NY gyakorlott liba­kopa­csiókat azonnal felvesz VILLAKLAKOSI KÉPE Lent áradást okát be kell hoznotok! Békéscsaba Békevédelmi Bizottságának levele Orosházához Hatodik napja, hogy hatalmas lelkesedéssel és lendülettel meg­indult országszerte a békekölcsönök jegyzése. A mi megyénk dol­gozói is — városokban, községekben egyaránt — ezren és ezren ad­ták forintjaikat hazánk, népünk további erősödésére, fejlődésére, a békeharc magyarországi frontszakaszának megszilárdítására, a békés építőmunka biztosítására. Megyénkben a városok, községek dolgozói Gyula felhívására egymással versenyben jegyzik a békekölcsönt. E nagyszerű versenyhez ti is, Orosháza város Békevédelmi Bizott­sága is csatlakoztatok, úgy, mint ahogy mi is tettük. Versenyben állunk egymással. Ebben a gyönyörű küzdelemben, a békés épü­et­­munkát biztosító, békénket megszilárdító harcban, a békekölcsön­­jegyzésében lemaradtatok. Jegyzéstek tegnap déli 12 óráig 3 millió 88 ezer forint volt. Ezzel szemben mi, ugyanazon időpontig 7 millió 329 ezer forintot jegyeztünk. Lemaradástokat be kell hoznotok! A vé­rostokban folyó népnevelő-, felvilágosí­tómunkát fokozni kell. A népnevelők tegyék még szervezettebbé, tervszerűbbé munkájukat. A nemes versenyben, ami köztünk folyik a békekölcsön teljes sike­réért csak így érhettek el jó eredményt, csak így tudtak előre­haladni a versenyben. Állítsátok példaképül a dolgozók elé Rácz elvtársat, az orosházi Békevédelmi Bizottság titkárát, aki 4 ezer forint békekölcsönt jegyzett. A népnevelőkön keresztül tudatosítsá­tok a dolgozókkal, hogy a békekölcsön jelenti ötéves tervünk sikerét, hazánk felvirágoztatását, népünk szebb életét, békés boldogságát. Békéscsaba város Békevédelmi Bizottsága. ••Örömmel adom... Hálából jegyeztem A mezőhegyesi Cukorgyárban nagy lendülettel folytatódik a bé­kekölcsönjegyzés. Totka Erzsébet ifjúmunkás, aki 350 forintos fize­tése mellett 400 forintot jegy­zett­. Balogh Lajos géplakatos-idő­­felíró fizetése 100 százalékát, 500 forintot jegyzett a békekölcsönre. »Örömmel adom, mert a demokrá­cia tette lehetővé számomra, hogy dolgozhatok és ma már munkám mellett tanulhatok is. Az ipari gim­názium, első osztályát sikerrel vé­geztem el, most beiratkoztam a másodikra. Tanulni akarok, béké­ben dolgozni, ezért jegyeztem."’. Gedeon István szintén a cukor­gyár dolgozója 600 forintos fizetése mellett 700 forintot jegyezett. Ő is arról beszél, hogy a demo­krácia, a párt tette lehetővé szá­­mára, hogy­ tanulhat,­­ Vegyészmér­nök leszek — mondja Gedeon Ist­ván. — Mindig az akartam lenni, de a­­múltban­­nem tudtam tanulni, nem volt rá módom. Most minden megváltozott, megvalósulhat min­den vágyam, amit régen elképzel­tem magamban. Egész biztos, hogy vegyészmérnök leszek, mert t­in­den segítséget megkapok a Párt­tól, kormányunktól. Habiból je­gyeztem 700 forintot, tudom, hogy ennek az összegnek kamat,ez a béke. Forintjaik összeadásával harcolnak most Méhkeréken is a békéért A hosszú, kacskaringós utca kö­zepet­áj­án alacsony, fehérre meszelt ház előtt idős bácsika áll, integet az arra jövő két embernek. Messziről megismerte őket, az egyik Szu­­csigán Tivadar, a másik meg a szomszédja. — Oszt meddig, — kérdi az idős bácsi — csak nem hozzám? — De pontosan Jani bátyámhoz. Hogy mivégből jöttünk, azt ta­lán majd bent. Ahogy bement a két népnevelő, hatan fogadták, az asszony és az öt család. Sokáig beszélgettek így együtt. — Értem, értem — bólogatott idős Ro­su J­ános, a­uptán Pontru Pácien— (küzdünk a békéért) — szólalt meg és előkereste takarga­tott kis pénzét. — Vagyonom nincs, ezt a takar­gatott 100 forintomat én is a bé­kére adom. — Apám, nekem is­ van még 100 forintom, tegyük mellé mondja a legidősebb fiú, — hi­ fi béke mindannyiunk sszá­mára a legdrágább kincs örült az egész család, tudták, hogy ez a kétszáz forint, amit jegyeztek, szól az épülő napközi­­otthonra, az épülő munkáslakások­­nak­, a falu kultúrházának, minden­nek, ami szép és jó, ami megvál­toztatja az ő falujuknak is a ké­pét. Sokáig szorongatták egymás ke­zét, úgy búcsúzott az idős bácsi: Most még csak enny­it tudtam adni a lékére, de ezt azért adom, hogy ne legyen háború, hogy majd nekem is több legyen. A szomszédok kíváncsian lestek, amikor a népnevelők kijöttek, hogy ugyan jegyzett-e az öreg Rosu, hiszen a falu úgy tudja, hogy» nagyon vallásos ember és nem­foglalkozik »politikával«. .. . És az öreg h­osu jegyzett. Nemcsak ő egyedül, hanem a fa­luban valamennyien igyekeztek az elsők közé kerülni.­­Szucsigán Ti­vadar, aki 645 százalékban telje­sítette annak idején a gabonafeladá­­sát- elsőként jegyzett a faluban 400 forintot és utána elment, hogy agi­­tációs munkával is segítse a bé­két. — Román nemzetiségű vagyok — mondta —de éppen úgy meg­becsülnek, mint minden dolgozót elessen az országban. A mi gyerme­künk ott játszik a napköziotthon­ban és mi azt fel akarjuk nevelni, ehhez pedig béke kell, románnak, magyarnak egyaránt. Méhkeréken a kölcsön­jegyzés második napján a 470 ház dolgozói közül már hatvanheten leszavaz­tak a békére és 17.200 forintot gyűjtöttek össze. És fokozódó harci lendülettel folytatják a békeköl­­csönjegyzést, hogy forintjaikkal se­gítsék az új, épülő iskolát, a mo­zit, az orvoslakást, az új ártézi ku­tat, a járdát és mindazt, amit szá­mukra az ötéves terv hozott és hoz, ami örökre eltörli a múlt átkát és nem lesz különbség falu és vá­ros között. Ehhez azonban béke kell, amiért most a méhkerékiek ie forintjaik összeadásával har­colnak. Amikor jegyeztem, a Pártr­a, Rákosi elvtársra gondoltam... Az imperialisták újabb háború kirobbantásár­a készülnek, lángba akarják borítani a világot. Nekik a háború nem más, mint jól­­fizető üzlet­. A Szovjetunió vezette béke­­tábor azonban megdönthetetlen erő és mi is valamennyien, a békefront ránk eső szakaszán készek vagyunk megvédeni békénket, eddigi ered­ményeinket. Áldozatot kell hoz­nunk a béke megvédése érdekéb­en, ez minden becsületes dolgozó kö­telessége. Amikor kormányz­atunk­­felhívott bennünket dolgozókat, hogy je­gyezzünk békekölcsönt, boldogan álltam a jegyzők közé és 500­0 fo­rintot adtam­. Hogy miért? Azért, mert látom azt, hogy munt a Párt ígér, az mindig beteljesedik, így volt az a tervkölcsönjegy­zésnél is. Azért is jegyeztem, mert nekem is sokat jelent az, hogy békében dolgozhassak t­ovább, hálából is le­jegyeztem, mert nagyon sokat kö­szönhetek a Pártnak. A Párt adott lehetőséget arra­, hogy tanulhassak. Amikor jegyeztem, a Pártra és Rákosi elvtársia, gondoltam és örültem annak, hogy 500 forintos békekölcsönömmel valami keveset én is adtam cserjébe a Pártnak az­ért, amit eddig kaptam. Köti Erzsébet, a Vöröskereszt dolgozója. igazi harcosai akarunk lenni a békének Mi, a békéscsabai I. számú ál­lami általános iskola »Zója« út­törő leánycsapata érezzük azt a nagy lüktető örömet, mely ma egész országunkat betölti. Érez­zük és tudjuk, hogy a békeköl­csön jegyzés© a mi szép, boldog, vidám életünk biztosítéka. Ebből a megmozdulásból mi is kivesszük a részünket. Fegyelmünk, iskolai többletmunkánk s ezeken a napokon harcos kiállás volt a béketábor mellett." Ezzel azonban nem elé­gedhetünk meg. A mi néhány, de igaz­­szívből felajánlott fon­átjain­­kat összeraktuk és a leánycseppet egy­ 100 forintos békekölcsön-köt­vényt jegyzett. Igaz harcosai aka­runk jönni a békének, mi nem aká­rmik háborút, hanem boldog, vi­dám életet akarunk. ígérjük, hogy mi jó tanulásunkkal, jó úttörő­­munkánkkal és fegyelmezességün­k­­­kel növeljük a béketábor erejét. Most a tanulással h­ar’colunk a ba­­kéért.. de ha kall életünk árán is megvédj­ük szabadságunkat­. Előre! Bányai Erzsébet csaput tanácsclook Hafkóte­aVlv

Next