Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

2 A sasodaliki MMé ilti illiamirigádjainak életéből Hikrkikala as Adria partján írta: N. Kulatov, a Pravda tudósítója Albánia, noha minden oldalról ellenséges országok közül, mégis szabad,és független ország maradt, sőt, eredményesen fejleszti gazdaságát, sikeresen építi új életét. Az albán nép békés építő munkájában a Szovjetunió és a baráti népi demokratikus országok önzetlen segítségére támasz- kodik. Az Adriai-tenger partján fekvő Durres nagy kikötővé fejlődött. Ide érkeznek az albánötéves terv megvalósításához szükséges anyagszállítmányok A lengyel hajók Csehsslovákiában és a NémetDemokratikus Köztársaság gyáraiban készült gőzgépeket, vagonokat, teher- és személygépkocsikat szállnának a durresi kikötőbe. A bolgár és román hajók cementet, papírt, olajipari temékeket, emelődarukat, villamosszerkezeteket, a szovjet hajók traktorokat, kombájnokat, ipari berendezést, nemesített vetőmagot, szögeteket és ékeremszert hoztak az albán nép számára-Alkánia népi kormánya a Szovjetunió segítségével újjáépítette és átépítette a kikötőt, amelyet a Leninről elnevezett vilkinyerőműt lát el árammal. A hajógyár újjáépítette a kisebb hajókat és új hajók építését kezdte meg. Mindennek eredményes képent nagy mértékben növekedett a kikötő áruforgalma. „Büszkék vagyunk rátok és nálásak vagyunk neklek” I .ÉVEIN,k MMIEÁBÓL ÉS KÍNÁBÓL az a sok élenjáró tapasztalat. Az elcsatt évben koreai és kínai parasztküldöttség járt Sztavropolyban. A koreai és a kínai parasztok azóta sűrűn leveleznek a sztavropolyi mezőgazdasági dolgozókkal. A napokban a dmitrijevi körzet «Bolsevik »-szovhoza kapott levelet Phenjanból. Hon Don Un, aki annak idején vezetője volt a koreai parasztküldöttségnek, a küldöttség nevében meleg szavakkal köszöntötte a szovhozi dolgozóit és beszámolt a közeljövőre vonatkozó terveikről. »Példát veszünk rólatok— hangzik a levél — és gyors ütemben helyreállítjuk az amerikai imperialista rablóhódítók által tönkretett mezőgazdaságunkat. Nagy segítségüinkre van ebben amelyet a ti szovhazatokban átvehettünk. « A novo-alekszandrovi körzet »Sztálin-kolhozának dolgozói a Kínai Népköztársaság parasztjaitól kaptak levelet. Kínai barátaik ezeket írják: »Büszkék «agyunk rátok és hálásak vagyunk nektek. Igyekszünk átvenni tapasztalataitokat. Munkátok az egész emberiség jólétét, a világ békéjének megvédését szolgálja. Jó egészséget kívánunk mindannyitótoknak. Jó egészséget kívánunk az emberiség vezérének, a kínai nép legjobb barátjának, a nagy Sztálinnak. Éljen a kínai és a szovjet nép testvéri barátsága!« ViUa%&aibU Higit Éhínség Indiában Stockholm. A. Nemzetközi Demokratius Nőszövetrág tízkoriga nyilvánosságra hozta a bengálisi. Demokratikus Nőszövetrág beszámolóját . Indiában pusztító éhinségiő. Az éhínség 1952 májusa óta álttalános jetenrág Indiában. A kormány olyan magas áron vásárol gabonát Amerikától, hogy az elérhetetlen a nép széles rétegei számára. A lakosság vásárlóereje nagymértékben csökkent és az indiai nép a koldusoknépévé lett, — mutat rá a beszámoló. Rajbariban az Anbe-nakszázai éheznek, a fák kérgét rágcsálják. Az anyák eladják gyermekeiket, mert képtelenek táplálni őket. Smidelhans-ban, amely egykor Bengália kincseskamrája volt, pusztító járványok kaptak lábra. Hasnabacsban mintegy 80 ezer ember éhezik és levelekkel, gyökerekkel táplálkozik. Indiában ma szinte lehetetlenség munkához jutni. Akik dolgoznak is, olyan csekély fizetést kapnak, hogy abból még legelemibb szükségleteiket nem tudják fedezni. Bengália: lakossági gyűléseken,, tüntetéseken és felhívásokban tiltakozik a kormány politikája, a feketepiac és e korrupció ellen. Az éhségtüntetés ellen az anyák gyermekeikkel karjukon követelik, hogy a kormány vásároljon gabonát Kínától és a Szovjetuniótól. Nyugat-Bengália parasztjai elhatározták, hogy tömegmozgalmat indítanak a hűbéri rendszer felszámolására. I . ..... .. . n »■»■m—mmmmmmmm ■ .. ......... A sztálingrádi győzelem 10-ik évfordulója Tíz esztendővel ezelőtt, 1943 feainuár 2-án a szovjet csapatok sait Verték a 180.000 fényi német bodastegcsoportotclátóilegrádittál s ex tel heLegoneító a sztáifingrádi csata. — Az eternit tiz év alatt cent fajból teljesen újjáépült Siztálingrén. Képünk a Béke-utca egyik részét ábrázolja. »Aráti ’nevaartük « ezt tut utcát Ettóratcának, hogy mindig■emlékeztessen bennünket arra, mi a békéért harcolunk” — mondotta Pavel Orosin sztálingrádi vakolómunkás. Sztálingrádban 1951-ben 127 ezer négyzetkilométernyi területen építettek új lakóházakat, tavaly pedig 165 X jégyzetküpcsóracnyi lakótár beépítésére került sor. Ezenkívül még 40 épületet emeltek különböző iskolák, intesanények számára és 57 új üzlethelyiséget rendeztek be. Elviselhetetlen a jugoszláv hadiárvák helyzete Moszkva. A »Za Szocijatiszticszku Jugoszláviju« írja: A titoista Jugoszláviában a hadiáárvák tízezrei tengődnek elvisélh©tet5pn körülményeik között. A hadiárvák egy kis része a titoistagyermekotthonokban , él. A múlt évben például Boszniában és Hercegovinában huszonötezer hadiárva közül mindössze kétezerülszázat, Szerbiában 31.645 közül csak 1000-at helyeztek otlamiba. Az otthonukban uralkodó kegyetlen bánásmódot még a sajtó sem hallgathatja kl. A »Politika« című titoista lap például beismerte, hogy 1952 december elején, a ljuboskoi gyermekotthonból tizennégy gyermek szökött meg, akiknek arcán rézfonatú ostor által ütött sebek voltak. A félig holtra vert gyermekek elt mondották, hogy az otthon vezetője rézhuzatból készült, külön leges ostorral verleIJv^el, Az Angol-Magyar Baráti Társaság Kossuth-emlékünnepséget rendezett London. (MTI) Az Angol-Magyar Baráti Társaság a londoni Daity Színházban Kossuth-emlékünnepséget rendezett, amelyen ismét előadták Háy Gyula: «Az élet hídja» című ővjárművét. A színházat a zúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak a Magyar Népköztársaság londoni követségének tagjai, továbbá a Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Burma és Indonézia nagykövetségének, India londoni főbiztosságának, a bolgár, román, finn és svéd követségek képviselői a haladó angol szervezetek és a sajtó több képviselője. Az ünnepségen Max Morris ismert angol publicista méltatta Emsuth Lajos történelmi nagyságát. 1053 letoiíri.. wasar»*p Időjárásjelentés Várhatóidőjárás ma estig: féletbázs berült idő. Holnap többfelé, főkép azország északi felében eső, a hegyekenhavazás, helyenként köd. Megélénkülő délnyugati, nyugati, későbbi északnyuggati szél. A hőmérséklet átmeneti emelkedésután holnap ismét süllyed. A LEVELEK Balogh Margit d'társnő b Kihagyárseteránovi útájft. A múlt év méreiusától levelez a Biharearoly Népével. Hosszú ideig a levelezés miatt nem is történt különösebb. Novemberben, decemberijein aztán minden megváltozott."A gyárben egyesek azt is mondották, hogy «szelmyien levelekket» folytat, «úgy néznek rám, mint a lepráéra ... úgy érzem, megnyugvás lenne részemre, ha eljöhetnék az üzemből ... Csak úgy mondanak szaktársaim valamit, ha előbb megígérem, hogy nem árulom el őket. E «meg ne mondd»-ok közé tartozik pártcsoportbizalmunk is» — írta december 3-i levelében. A végkövetkeztetés perig: «aligha írok többet», lts mégis másképp lett. Egy idő múlva, december 31-én Balogh elvtársnőtől újra levél érkezett a szerkesztőségbe: «E levelem magirésához nagyban segített az a kis brosúra, amelyet a szerkeztőség küldött... Az ebben lévő tenini-sztálini tanítások fegyverré válhatnak, azok számára, akik élnek vele...» Majd így folytatja: «Termelésünk egyre hanyatlik. Szombaton akár a zászlót is elvitték varrodánkból. Az idegesség hulláma fut végig... egyik ember a másikat okolja. A megoldás még mindig nem született meg. Magam sem tudom megtalálni a helyes utat. Saenetika, ha az elvtársak segítenének ebben nekünk, levelükben rámutatva az okokra.) SEGÍTENEK S a szerkesztőség válasza nem, kélett, he úgy véljük, megtaláljuk a hibák fő okát. Ehhez azt javasoljuk, akár munka előtt, munka után, vagy ebéd közben, amikor lehetőség nyílik rá, igyekezzen az elvtársnő megismerni a dolgozók véleményét: miben látják ők a termelés csökkenésének okát? A termelést emberek végzik, innen kell ráindulnunk. Ha az elvtársnő megírja, ki, hogyan vetekedik,el tudunk indulni a termelés emelésének útján. Egyúttal pedig azon az úton is haladunk, hogy a dolgozók is segítségnek veszik majd a sajtóval való fevezést, a levelezőt pedig nem szidni, hanem szeretni fogják. Nehézségűk persze lesznek a vélemények megismerésénél. Ha gondolataik megismerésekor az elvtársnő — egyes támadó megjegyzások ellenére is — olyan hangot, magatartást tud mindvégig tanúsítani, amelyből érzik a segítőkészéért, előbb, vagy utóbb megnyílnak a szívük, a dolgozók elmondják minden problémáikat. Ekkor tudjuk legjobban megállapítani: mit kell tenni.» Január 11-én már ezt írta Balogh elvtársnő: «Varrodánkban most ugyanaz az eset is fönn, mint ami tavaly márciusban volt. Nyolcvanszázalékot teljesítünk. Most éppúgy, mint akkori. Idalakulna nálunk egy teszán állapot, ha a sapi'feesztőség nem küldi azt « 'kis brosúrát, melyben nagy «»»vítséget nyújt az egyik km szöveg, hogy a hiányosságokat úgy kezeljük, hogy azoka mi nebeink én nem szabad sót hinteni reá. Ugyanja « levelet ismertettem Helyréttek, hogy a BMvrkstavH.ewjgwjk nmngiitam a szalag sorsát. A HrosSkait is odaadtam, tót varroda három műszakját bejárta. A szalag stelgozóival ismertettem: véleményükre azért van szükség, mert meg akarom írni a szerkesztőségbe, hogy ott összesítve, azok alapján megmondják: mit kell teánillik a tervteljesítés érdekében. Néhányat megírok a vélemények közül: Susánszkiné elmondja, hogy nap mint nap nem megfelelő állapotban kapja a mintadarabokat és avisszaadás zavart tatt a folyamatos munkában. Nagy Mária véleménye: »Miért nem segít a teremmester, ha nem megfelelő a szalagvezető fs »A ■szalag-vezető miért nem néz be néha a szalagba, hogy a gyártás a műszaki előírásnak megfelelően történjék« — mondja Laurigyecz Ilona. Legyint a kezével és hozzáteszi: »Már unalmassá vált, hogy bíráljunk és bíráljuk a hibákat. Én már elfáradtam és nem törődöm semmivel« (Itt megemlítem, hogy többen is használják ezt a hangot. Néha, mikor igen kilátástalan a kibontakozás, magam is így vétekszem. Ilyenkor aztán mindig megszégyenülünk, amikor olvassuk, hogy sokkal nehezebb körülmények között hogyan állták és állják meg ma is a helyükét a dolgozók az ország különböző részein a párt vionetésével). A »meos«, Prisztovok néni tiltakozik az ellen, hogy egyik másik szaktárs segítsek a gyöngébbeknek. Ebben támogatja a telem roastet is, feátámasztva azossz ■nráőséggel és azzal, hogy úgy sem győzi bevizsgálni a termelt mennyiséget. Unyatinszki gyártásvezető minden alkalommal megkérdezi: »Mi a hiba a szalagon?« És végül hozzáteszi: »Bírálni kell, de nem itt, hanem a taggyűlésen«. Szalagunkban sok a párton kévüli, így a taggyűlésen nem bírálhatuak, így néz ki nálunk a közvélemény. Itt nehéz bírálatoscat mondani, mert nemcsak a műszakiak hibáznak, hanem mi, a munkások te. S feltehető, ha jobb minőséggel dolgoznánk, több ideje lenne , ezalagyoastőnek a smalaggal törődni, ha ezt akarná is, vagy értené. A teremmiasibar a nagy visszaesést azzal magyarázza, hogy megszorították a minőséget. Ezt azonban megcáfolja maga az a tény, hogy Pluhár Jánosné vezetése alatt a mi szalagunkon indult el elsőként a Csuddh-mozgalom az üzemben és ez lett az első sztahanovista szalag. Biztos vagyok benne, hogy a szerkesztőség seigítségével fogjuk építeni szalagunkban az együttműködést. Amiban segít majd párttitkárunk is az al elnökkel együtt és a rejtett tartalék ismét felszínre kerül termelésünkben. Sztálin elvtárs mondotta: meg kell találni azta láncszemet, mely a fejlődés kulcsa. Mi ezt a láncszemet a szerkesztőségtől várjuk a vélemények ismertetése után.« A H-es varroda 9-ik *,alaf (H január 13-i értekezletén aztán komoly bírálatok és javaslatok hangzottak el A szerkesztőségi bírálat és önbírálat helyes használatárak a kommunisték példamutatására, összefogásukra és az egymás segítésének fontosságára hívta fel a dolgozók figyelmét. Az elért -eredményekről Balogh «másmő január 17-i tevéjében «nemmel számolt be a szerkesztőségnek. »Egyik válaszában azt írta a szerkesztőség: ...ha látják a levelezőijein, a segítő kénet, elől, vagy utóbb megnyitnak a szivek és .. .« Akkor még nem igen hittem, hogy ez hamarosan bekövetkezik. ha mégis így lett. Megnyílt a toreaimesterünk szíva is és «imondta, hogy nem ér az ő munkája semmit» ha nem segítjük elő. Ugyanígy mi is rá vagyunk utalva az ő segítségére. Most újra megértjük ■egymást, mint jó elvtársak és műszakilag ez meg is látszik.. A hibás szabványokat rendbehozzák, a torlódásokat drendezik. Egyszóval vállalásaikat teljesítik és érezve a segítséget, nagyobb kedvvel idölgoszik a szalag, így aztán az én levelezési problémáim te nxt-oldódtok. Egy ember van még, aki nem szívlel levelezésem miatt, de igyekszem őt is megnyerni. Még meg kell említenem, hogy párton kívüli szalagvezetőnk egyenként köszönte meg a bírálatot aszaktársaknak és kérte, hogy minden eseteben mondják meg hibáit, hogy kijavíthassa azokat.« A Ruhagyár Ll vs varroda 8. «szalagjában azóta új és új eredi környékét értek el. Tóth Géza.