Viharsarok népe, 1953. február (9. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

2 A sasod­alik­i MMé il­ti illiamirigádjainak életéből Hikrkikala as Adria partján írta: N. Kulatov, a Pravda tudósító­ja Albánia, noha minden oldalról ellenséges országok közül, mégis szabad,­­és független ország ma­radt, sőt, eredményesen fejleszti gazdaságát, sikeresen építi új éle­tét. Az albán nép békés építő munkájában a Szovjetunió és a­ baráti népi demokratikus orszá­gok önzetlen segítségére támasz-­ kodik. Az Adriai-tenger partján fek­­vő Durres nagy kikötővé fejlő­dött. Ide érkeznek az albán­­öt­éves terv megvalósításához szük­séges anyagszállítmányok A lengyel hajók Cseh­s­slovákiá­­ban és a Német­­Demokratikus Köztársaság gyáraiban készült gőzgépeket, vagonokat, teher- és személygépkocsikat szállnának a durresi kikötőbe. A bolgár és román hajók ce­mentet, papírt, olajipari tem­é­keket, emelődarukat, villamos­­szerkezeteket, a szovjet hajók traktorokat, kombájnokat, ipari berendezést, nemesített vetőma­got, szögeteket és ékeremszert hoz­tak az albán nép számára-Alká­nia népi kormánya a Szov­jetunió segítségével újjáépítette és átépítette a­ kikötőt, amelyet a Leninről elnevezett vilkinyerőműt lát el árammal. A hajógyár újjá­építette a kisebb hajókat és új hajók építését kezdte meg. Mind­ennek eredményes képent nagy mér­ték­ben növekedett a kikötő áru­forgalma. „Bü­szkék vagyunk rátok és n­álásak vagyunk neklek” I .ÉVEIN,­k MMIEÁBÓL­ ÉS KÍNÁBÓL az a sok élenjáró tapasztalat. Az elcsatt évben koreai és kí­nai parasztküldöttség járt Sztav­­ropolyban. A koreai és a kínai parasztok azóta sűrűn leveleznek a sztavropolyi mezőgazdasági dol­gozókkal. A napokban a dmitrijevi körzet «Bolsevik »-szovhoza kapott leve­let Phenjanból. Hon Don Un, aki annak idején vezetője volt a koreai parasztküldöttségnek, a küldöttség nevében meleg sza­vakkal köszöntötte a szovhozi dolgozóit és beszámolt a közeljö­vőre vonatkozó terveikről. »Példát veszünk rólatok­­— hangzik a levél — és gyors ütem­ben helyreállítjuk az amerikai imperialista rablóhódítók által tönkretett mezőgazdaságu­nkat.­ Nagy segítségüinkre van ebben amelyet a ti szovhazatokban át­vehettünk. « A novo-alekszandr­ovi körzet »Sztálin­­-kolhozának dolgozói a Kínai Népközt­ársaság parasztjai­tól kaptak levelet. Kínai barátaik ezeket írják: »Büszkék «agyunk rátok és há­lásak vagyunk nektek. Igyek­szünk átvenni tapasztalataitokat. Munkátok az egész emberisé­g jó­létét, a világ békéjének megvédé­sét szolgálja. J­ó egészséget kívá­nunk mindannyitótoknak. Jó egészséget kívánunk az emberiség vezérének, a kínai nép legjobb barátjának, a nagy Sztálinnak. Éljen a kínai és a szovjet nép testvéri barátsága!« ViUa%&aibU Higit Éhínség Indiában Stockholm. A. Nemzetközi­ Demo­­krati­­us Nőszövetrág tízkoriga nyilvánosságra hozta a bengálisi. Demokratikus Nőszövetrág beszá­moló­ját . Indiában pusztító éhin­­ségi­ő. Az éhínség 1952 májusa óta ált­talános jetenrág Indiában. A kor­mány olyan magas áron vásárol ga­bonát Amerikától, hogy az elérhe­tetlen a nép széles rétegei számára. A lakosság vásárlóereje nagymér­tékben csökkent és az indiai nép a­ koldusok­­népévé lett, — mutat rá a beszámoló. Raj­bariban az Anbe-nak­­százai éheznek, a fák kérgét rágcsálják. Az anyák eladják gyermekeiket, mert képtelenek táplálni őket. Smid­elhans-ban, amely egykor Bengália kincseskamrája volt, pusz­tító járványok kaptak lábra. Has­­nabacsban mintegy 80 ezer ember éhezik és levelekkel, gyökerekkel táplálkozik. Indiában ma szinte lehetetlenség munkához jutni. Akik dolgoznak is, olyan csekély fizetést kapnak, hogy abból még legelemibb szükségletei­ket nem tudják fedezni. Bengália: lakossági gyűléseken,, tüntetéseken és felhívásokban tilta­kozik a­ kormány politikája, a fe­ketepiac és e­ korrupció ellen. Az éhségtüntetés ellen az anyák gyer­mekeikkel karjukon követelik, hogy a kormány vásároljon gabonát Kí­nától és a Szovjetuniótól. Nyu­­gat-Bengália parasztjai elhatároz­ták, hogy tömegmozgalmat indí­tanak a hűbéri rendszer felszámo­lására. I . ..... .. . n »■»■m—mmmmmmmm ■ .. ......... A sztálingrádi győzelem 10-ik évfordulója Tíz esztendővel ezelőtt, 1943 feainuár 2-án a szovjet csapatok sait Verték a 180.000 fényi német bodastegcsoportotc­látóilegrádittál s ex­ tel heLegoneí­tó a sztáifingrádi csata. — Az eternit tiz év alatt cent fajból teljesen újjáépült Siztálingrén. Képünk a Béke-utca egyik részét ábrázolja. »Aráti ’nevaartük «­ ezt tut utcát Ettó­ratcának, hogy mindig■emlékeztessen bennünket arra, mi a békéért harcolunk” — mondotta Pavel Orosin sztálingrádi vakolóm­unkás. Sztálingrádban 1951-ben 127 ezer négyzetkilométernyi területen építettek új lakóházakat, tavaly pedig 165 X jégyzetküpcsóracnyi la­kótár beépítésére került sor. Ezenkívül még 40 épületet emeltek kü­­lönböző iskolák, intesanények számára és 57 új üzlethelyiséget ren­deztek be. Elviselhetetlen a jugoszláv hadiárvák helyzete Moszkva. A »Za Szocijatiszticsz­ku Jugoszláviju« írja: A titoista Jugoszláviában a ha­­diáárvák tízezrei tengődnek elvi­­sélh©tet5pn körülményeik között. A hadiárvák egy kis része a titoista­­gyermekotthonokban ,­ él. A múlt évben például Boszniában és Her­cegovinában huszonötezer hadi­árva közül mindössze kétezerül­­százat, Szerbiában 31.645 közül csak 1000-at helyeztek otlamiba. Az otthonukban uralkodó ke­gyetlen bánásmódot még a sajtó sem hallgathatja kl. A »Politika« című titoista lap például beis­merte, hogy 1952 december ele­jén, a ljuboskoi gyerme­kotthon­ból tizennégy gyermek szökött meg, akiknek arcán rézfonatú os­tor által ütött sebek voltak. A félig holtra vert gyermekek elt mondották, hogy az otthon veze­tője­ rézhuzatból készült, külön­­ leges ostorral verleIJv^el, Az Angol-Magyar Baráti Társaság Kossuth-emlékü­nnepséget rendezett London. (MTI) Az Angol-Ma­gy­ar­ Baráti Társaság a londoni Daity Színházban Kossuth-emlék­­ünnepséget rendezett, amelyen is­mét előadták Háy Gyula: «Az élet hídja» című ővjárművét. A színházat a zúfolásig megtöltő közönség soraiban ott voltak­ a Ma­gyar Népköztársaság londoni követ­ségének tagjai, továbbá a Szovjet­unió, Lengyelország, Csehszlovákia, Burma és Indonézia nagykövetsé­gének, India londoni főbiztosságá­nak, a bolgár, román, finn és svéd követségek képviselői a haladó an­gol szervezetek és a sajtó több képviselője. Az ünnepségen Max Morris is­mert angol publicista méltatta Em­suth Lajos történelmi nagyságát. 1053 letoiír­i.. w­asar»*p Időjárásjelentés Várh­ató­­időjárás ma estig: féletbázs berült idő. Holnap többfelé, főkép az­­ország északi felében eső, a hegyeken­­havazás, helyenként köd. Megélénkülő délnyugati, nyugati, később­i északnyug­­­gati szél. A hőmérséklet átmeneti emel­kedés­­után­ holnap ismét süllyed. A LEVELEK Balogh Margit d­'társnő b Ki­hagyárseteránovi útájft. A­ múlt év méreiusától levelez a Bihar­­earoly Népével. Hosszú ideig a le­­velezés miatt nem is történt kü­lönösebb. Novemberben, december­ijein aztán minden megváltozott."A gyárben egyesek azt is mondották, hogy «szelmyien levelekket» folytat, «úgy néznek rám, mint a lepráé­ra ... úgy érzem, megnyugvás len­ne részemre, ha eljöhetnék az üzem­ből ... Csak úgy mondanak szak­társaim valamit, ha előbb megígé­rem, hogy nem árulom el őket. E «meg ne mondd»-ok közé tartozik pártcsoportbizalmunk is» — írta de­cember 3-i levelében. A végkövet­keztetés per­ig: «aligha írok töb­bet», lts mégis másképp lett. Egy idő múlva, december 31-én Balogh elvtársnőtől újra levél ér­kezett a szerkesztőségbe: «E leve­lem­ magirésához nagyban segített az a kis brosúra, amelyet a szer­­ke­ztőség küldött... Az ebben lévő tenini-sztálini tanítások fegyverré válhatnak, azok számára, akik élnek vele...» Majd így folytatja: «Ter­­melésünk egyre hanyatlik. Szomba­ton akár a zászlót is elvitték varro­dánkból. Az idegesség hulláma fu­t végig... egyik­ ember a másikat okolja. A megoldás még­ mindig nem született meg. Magam sem tu­dom megtalálni a helyes utat. Sae­­netika, ha az elvtársak segítené­­nek ebben nekünk, levelükben rá­­mutatva az okokra.) SEGÍTENEK S a szerkesztőség válasza nem­, kélett, he úgy véljük, megta­láljuk a hibák fő okát. Ehhez azt javasoljuk, aká­r munka előtt, mun­ka után, vagy ebéd közben, ami­kor lehetőség nyílik rá, igyekezzen az elvtársnő megismerni a dolgo­zók véleményét: miben látják ők a termelés csök­kenésének okát? A ter­melést emberek végzik, innen kell ráindulnunk. Ha az elvtársnő meg­írja, ki, hogyan vetekedik,­­el tu­dunk indulni a termelés emelésé­nek útján. Egyúttal pedig azon az úton is haladunk, hogy a dol­gozók is segítségnek veszik majd a sajtóval való fevezést, a levelezőt pedig nem szidni, hanem szeretni fogják. Nehézségűk persze lesznek a vélemények megismerésénél. Ha gondolataik megismerésekor az elv­­társnő — egyes támadó m­egjegyzá­­sok ellené­re is — olyan hangot, magatartást tud mindvégig tanúsí­tani, amelyből érzik a segítőkész­éért, előbb, vagy utóbb megnyíl­nak a szívük, a dolgozók elmond­ják minden problémáikat. Ekkor tudjuk legjobban megállapítani­: mit kell tenni.» Január 11-én már ezt írta Ba­logh elvtársnő: «Varrodánk­ban most ugyanaz az eset is fönn, mint ami tavaly már­­ciusban volt. Nyolcvan­­százalékot teljesítünk. Most éppúgy, mint ak­kori. Idalakulna nálunk egy teszán állapot, ha a sapi'feesztőség nem­ küldi azt « 'kis brosúrát, melyben nagy «»»vítséget nyújt az egyik km szöveg, hogy a hiányosságokat úgy kezeljük, hogy azok­­a mi nebeink én nem­ szabad sót hinteni reá. Ugyanja « levelet ismertettem Helyréttek, hogy a BMvrkstavH­.ewjg­­wjk nmngii­tam a szalag sorsát. A HrosSk­ait is odaadtam, tót varroda három műszakját bejárta. A szalag stelgozóival ismertettem: vélemé­ny­ükre azért van szükség, mert meg akarom írni a szerkesztőségbe, hogy ott összesítve, azok alapján meg­mondják: mit kell teán­illik a terv­­teljesítés érdekében. Néhányat megírok a vé­lemények közül: Susánszkiné el­mondja, hogy­­ nap mint nap nem megfelelő állapotban kap­ja a mintadar­abokat és a­­vissza­adás zavart tatt a folyamatos mun­kában. Nagy Mária véleménye: »Miért nem segít a teremmester, ha nem megfelelő a szalagvezető f­s »A ■szalag-vezető miért nem néz be néha a szalagba, hogy a gyártás a műszaki előírásnak megfelelően történjék« — mondja Laurigyecz Ilona. Legyint a kezével és hoz­záteszi: »Már unalmassá vált, hogy bíráljunk és bíráljuk a hibákat. Én már elfáradtam és nem törődöm semmivel« (Itt megemlítem, hogy többen is használják ezt a han­got. Néha, mikor igen kilátástalan a kibontakozás, magam is így vé­tekszem. Ilyenkor aztán mindig megszégyenülünk, amikor olvassuk, hogy sokkal nehezebb körülmények között hogyan állták és állják meg ma is a helyükét a dolgozók az or­szág különböző részein a párt vio­­netésével). A »meo­s«, Prisztovok néni tiltakozik az ellen, hogy egyik másik szaktárs segítsek­ a gyön­gébbeknek. Ebben t­ámogatja a te­lem roastet is, feátámasztva a­zossz ■nrá­őséggel és azzal, hogy úgy sem győzi bevizsgálni a termelt mennyiséget. U­nyatinszki gyártás­vezető minden alkalommal meg­kérdezi: »Mi a hiba a szalagon?« És végül hozzáteszi: »Bírálni kell, de nem itt, hanem a taggyűlésen«. Szalagunkban sok a párton kévüli, így a­ taggyűlésen nem bírálhat­­uak, így néz ki nálunk a köz­vélemény. Itt nehéz bírálatoscat mondani, mert nemcsak a mű­szakiak­ hibáznak, hanem mi, a munkások te. S feltehető, ha jobb minőséggel dolgoznánk, több ideje lenne , ezalagyoastőnek a sm­­a­­laggal törődni, ha ezt akarná is, vagy értené. A teremmiasibar a nagy visszaesést azzal magyarázza, hogy megszorították a minőséget. Ezt azonban megcáfolja maga az a tény, hogy Pluhár Jánosné veze­­tése alatt a mi szalagunkon in­dult el elsőként a Csud­dh-mozga­­lom az üzemben és ez lett az első sztahanovista szalag. Biztos vagyok benne, hogy a szerkesztő­ség seigítségével­­ fogjuk épí­teni szalagunkban az együttmű­ködést. Amiban segít majd párt­­titkárunk is az al elnökkel együtt és a rejtett tartalék ismét fel­­színre kerül termelésünk­ben. Sztá­lin elvtárs mondotta: meg kell találni azt­­a láncszemet, mely a fejlődés kulcsa. Mi ezt a lánc­szemet a szerkesztőségtől várjuk a vélemények ismertetése után.« A H-es varroda 9-ik *­,a­la­f (H január 13-i értekezletén az­tán komoly bírálatok és javasla­tok hangzottak el A szerkesztőség­­i bírálat és önbírálat helyes hasz­­n­álatárak a kommunisték példamu­tatására, összefogásukra és az egy­más segítésének fontosságára hívta fel a dolgozók figyelmét. Az el­ért -eredményekről Balogh «m­­­ásm­­­ő január 17-i tevéjében «nemmel számolt be a szerkesztőségnek. »Egyik­ válaszában azt írta a szerkesztőség: ...ha látják a leve­lezőijein, a segítő kénet, elől­, vagy utóbb megnyitnak a szivek és .. .« Akkor még nem igen hittem, hogy ez hamarosan bekövetkezik. ha mégis így lett. Megnyílt a toreai­­mesterünk szíva is és «imondta, hogy nem ér az ő munkája sem­mit» ha nem segítjük elő. Ugyan­így mi is rá vagyunk utalva az ő segítségére. Most újra megértjük ■egymást, mint jó elvtársak és mű­szakilag ez meg is látszik.. A hibás szabványokat rendbeh­ozzák, a tor­lódásokat drendezik. Egyszóval vállalásaikat teljesítik és érezve a segítséget, nagyobb kedvvel idöl­­goszik a szalag, így aztán az én levelezési problémáim te nxt-oldód­­tok. Egy ember van még, aki nem szívlel levelezésem miatt, de igyekszem őt is megnyerni. Még meg kell említenem, hogy párton kívüli szalagvezetőnk egyenként kö­szönte meg a bírálatot a­­szaktár­­saknak és kérte, hogy minden esete­ben mondják meg hibáit, hogy ki­javíthassa azokat.« A Ruhagyár Ll vs varroda 8. «sza­lagjában azóta új és új eredi kör­nyékét értek el. Tóth Géza.

Next