Viharsarok népe, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

1953 március 1­. vasárnap Vitatmatok Hépt lit a Sztahanovista oklevélig vannak. Farkas elvtárs a műszak Damjanich­ utca 9. A ház inkább falusi, mint városi tipusu. Jelen­legi tulajdonosának, özv. Baukó­­nénak és elhunyt férjének sokat kellett küzködni, amíg össze tud­ták hozni a házikó árát. Horthyék idejében öt gyereket neveln és családiházat is szerezni, hosszú év­tizedekre volt szükség. De még így is igen kevés dolgozónak sík©-1 h­­tt. Földből, sárból építették a házat. Az ilyen házak lakói sohasem lehettek megbecsült emberek a múltban. Áru volt az ember, az erő, méghozzá nagyon olcsó, özv Bankóné nem is tudta, mikor a negyvenes évek elején meghalt a férje, hogyan is tartja el majd a családot. Szovjet földön abban az időben vívta élethalálharcát a hitleri fasisztákkal a haladó em­beriség reménye, a Szovjet Had­sereg. De hát a dolgozó paraszt­asszonyok keveset tudtak abból ér­teni. A családi gond, meg a főző­kanál, a robotmunka lekötötte min­den idejüket. A dolgozó parasztasz­­szonyokhoz azonban atig-alig jutott el valami a politikából, így Ba­ukóné sem tudta, hogy a Vörös Hadsereg győzelme azt is jelenti, hogy két lánya majd a legmeg­becsültebb emberek közé tudja ma­gát felküzdeni. Hiszen a leány, a nő az még a megalázottnál is megalázottabb volt az úri Magyar­­országon. Félmunkabért meg há­romnegyedet kapott. Üggyel, bajjal, gonddal mégis csak felnevelődtek a fiúk is meg a lányok is. Még­hozzá a két lányból nem is akármilyen ember lett. Szóval az úgy történt, hogy Jutka, a fiatalabb lány is 1948 októberében bekerült dolgozni a békéscsabai,,­r’amatszövő üzembe. Alig múlt el akkor még 15 éves. Fürgén mozgó gyerek lányka volt. Hatheti tanfolyam után négy gé­pen kezdte meg, mint önálló szö­vőnő, a munkát. Bekapcsolódott az üzem ifjúsági szervezetének munkájába is. Itt sokat hallott az­ Szula Imré­­ ról, hogy a többtermelés mennyire hozzájárul a dolgozók életének megjavításához, hazánk megerősí­téséhez, a munkás-paraszt szövet­ség megszilárdításához. De ő ak­kor még csak azt tartotta szem előtt, hogy többet akar keresni. Több pénzt. Szorgalmasan eljárt a pártnapokra, DISZ gyűlésekre. A gyűléseken hallott beszédekből mindjobban felismerte, hogy nem elég csak a pénzért dolgozni. Előre kell látni a jövőbe. Aki csak a pénzért dolgozik, abból nem lesz jó munkás, csak ideig-óráig. De aki előre néz, előre lát, az állan­dóan tudja emelni a termelést. Még jobban megerősödött nála ez a gondolat, amikor bekapcsolódott a népnevelő munkába is. Olvasott, tanult, hogy helyesen meg tudja magyarázni a soron levő feladato­kat. Aiig arra készülődött, hogy másokat neveljen, addig ő maga is nevelődött, látóköre mind szé­lesebbé vált. Pártcsoportokon, DISZ-gyűlése­­ken, termelési értekezleteken, a hallottak alapján, mindjobban fel­ismerte, ha többet akar termelni, műszakilag is tanulni kell. Szor­galmasan tanult. Megismerkedett a szövőgépek alkatrészeivel, meg­tanulta azt is, hogyan kell a "ki­sebb hibákat kijavítani. Mikor ezt felismerte, eljárt a sztahanovista iskolába. A sztahanovista iskola után, új erővel, több tudással fo­gott munkához. Ezután már hat, majd nyolc gépen dolgozott. Emel­kedett a termelési átlag, de a munkaszervezés körül még hibák voltak. Nem tudta saját munká­ját jól megszervezni, kissé magára is volt hagyatva. Az elért ered­ménnyel sohasem volt megelégedve pedig akkoriban már a jó termelők között emlegették nevét az üzem­ben. — Mi az oka, hogy nem tudok többet termelni? — töp­­rengett magában. Fáradtra futkos­ta magát a gépek között mégsem tudta a hiba okát megtalálni. Egy­szer aztán elmondta Farkas Károly elvtársnak, hogy milyen problémái kezdetével már figyelte, hogyan fog munkához Baukó Judit. Mind­járt látta, hogy itt van a hiba. Az elvtársnő sorra vette a gépe­ket. Egyik helyen az elszakadt szálakat kellett összekötni, a másik helyen az ütőkar­szijon kellett húzni. Ahol feszes volt az anyag a gépen, ott pedig a súlyozást könnyítette meg. Míg ezeket a mű­veleteket végezte, addig azok a gépek is álltak, amelyeknek semmi hibájuk nem volt. — No, látod, — mondta Farkas elvtárs. Ez a mód­szer nagyban gátolja a többterme­lést. Akkor cselekszel helyesen, ha előbb sorra megvizsgálod a gé­peket. Amelyiken nincs igazítani való, azt indítsd meg előbb. Min­dig azt indítsd utoljára, amelyi­ken a legtöbbet kell javítani. Míg a hibákat javítod, addig a rendben levő gépek termeljenek. Ettől az időtől felismerte: -*-­­ erről a pártcsoport értekezleteken is beszélgettek a műszakváltás előtt körülnézni a gépeket és meg­állapítani, hogy melyik gépnek mi a baja, az előző műszakban dolgo­zótól megérdeklődni, melyik gép hogyan dolgozott, milyen hibák akadályozták a zavartalan műkö­dést, s ez a helyes munkamódszer. Most már nem tere-ferével töltötte el a félórákat, meg a há­romnegyed órákat műszak­váltá­sig, mint régente, hanem Ilement a­z üzembe és megbeszélt© a prob­lémákat, figyelemmel kísérte a gé­pek működését. Mikor átvette a műszakot, ak­kor már tisztában volt vele, melyik gép, hogy működik, így sok hibát meg tudott előzni, ami a termelést hosszabb, vagy rövidebb ideig gátolhatta volna. Jó munkájának f eredménye, hogy 1952 tavaszán tagjelöltnek java­solták az egyik taggyűlésen. Fel is vették. Augusztus elsején pe­dig megkapta a sztahanovista ok­levelet. Nővére pedig már régebb idő óta a sztahanovista jelvény boldog tulajdonosa. Szeminárium Február végi este van. Lanyha szél fúj már napok óta s oly­kor-olykor megzörgeti a vésztői házacskák ablakait. A községi ta­nács redőnyös nagy ablakaiból hívogatóan árad ki a világosság s a rádióból vidám muzsikaszó hallatszik ki. A szeminárium hét órakor kez­dődik, de a hallgatók már hat óra után jönnek. Leülnek, csönd­ben olvassák jegyzeteiket, vagy magyarázzák egymásnak az anya­got. Ágoston Károly pedagógus, a DISZ-szervezet szervező tit­kára az előadó. Már fél hét után néhány perccel ő is itt van, nézegeti a jegyzeteket, ha esetleg hibákat talál lejavítja és türelmesen pedagógusi tudásá­val megmagyarázza többször is, hogyan helyes a jegyzetelés. Szerelik a hallgatók a mindig vidám, mosolygós DISZ-titkárt­, mert mindig készségesen segít a tanulásban, de ugyanakkor szigo­rúan megköveteli a szorgalmas tanulást is. Tizenöt hallgatóval megkezdő­dött az oktatás a politikai iskola II. éves évfolyamán , ma már 30 -35 hallgatója van. A hallga­tók túlnyomó többsége dolgozó parasztdalai, DISZ-tagok. Nincs lemorzsolódás, rendszeresen eljár minden hallgató a szemináriu­mokra, olyanok is kevesen van­nak, akiket jegyzetelésre kellene noszogatni. A ma esti anyag: Pártunk pa­rasztpolitikája. Az előadó felte­szi a kérdést: — Hogyan élt a parasztság a múlt rendszerben? Hogyan har­colt a parasztság? Kicsit nehezen indulnak meg a hozzászólások, egyik-másik hall­gató bizonytalankodva néz jegy­zeteire, majd szomszédjára. Las­san azonban leküzdik azt a bizo­nyos fokú ujat, én nem tudok semmit, érzést és néhány perc múlva szépen elkezdődül a sze­minárium. A hallgatók egészen belemelegednek a parasztság har­cának felidézésébe, melyet a múltban vívtak elnyomóik ellen. Legelsőnek a nyugodt, megfon­tolt Bagó Ilona elvtársnő szól hozzá: — Parasztságunk nagy harco­kat vívott évszázadokon át a bol­dogságunkért, a felszabadításért. Láthattuk ezt a Dózsa-féle felkelésből is és a különböző megmozdulásokat a földért, a ke­nyérért. — Ezekre a megmozdulásokra azonban akasztás, karóba-huza­­tás, később majd korszerűsített formája: csendőr-, rendőrsortűz, gumibot, börtön, kegyetlenkedés várt a dolgozó parasztokra, — egyenlíti ki Pardi Sándor dolgozó parasztfiatal. — Balog Ilona és Détár Erzsébet még hozzáteszi: — Láthattuk, hogy a parasztság egymaga nem tudta kivívni a függetlenségét, mert nem volt kö­vetkezetesen forradalmi osztály. Egy osztály van igazi forradalmi osztály: a munkásosztály. A megélhetésük a múltban ki­mondhatatlanul rossz volt. A ku­­lák teljesen kizsákmányolta őket, robot munkát végeztetett velük. Nem volt földjük, kenyerük, néha napokig nem ettek. Ilyen volt a múlt, melyre keserűen em­lékszik vissza minden dolgozó paraszt. Még igen sok kérdésre válaszol­nak a hallgatók és észre sem veszik, hogy már 9 óra el is múlt. Azonban nem nyugszanak addig, amíg pontos választ nem kapnak kétségeikre, amíg a vi­tás pontok nem tisztázódtak tel­jesen. És amikor vidám, jókedvű be­szélgetés közben hazafelé tarta­nak a szeminárium után, nem­csak érzik, de mondják is. Na­gyon sokat tanultunk újra ma este. Nagyon hasznos és követő dolgokra vezet rá minden sze­minárium. Bereczky Sándor tudósító, Vésztő. 3 A pártbizalmiak jó munkájától is függ a tavaszi munka győzelme Nincs fontosabb feladat falun most, mint a tavaszi munkák meg­kezdése. Az időjárás most kedvező­re fordult. A tetteken van a sor. Erről beszélnek a szeghalmi párt­­bizalmiak is. Szeghalom termelő­szövetkezeti község, ezért fokozot­tabb felelősség hárul a pártbizalmi­­akra, a kommunistákra. A községi pártbizottság igen te­vékenyen részt vett a tavaszi mun­kák előkészítésében. Még január végén összehívta a párt­titkárokat és pártbizalmiakat, együtt meg­beszélték, milyen feladatok várnak a kommunistákra a tavaszi munka előkészítésében. Ez a megbeszélés is feltárta, hogy a jó munka felté­tele: alaposan kell ismerni a párt és a kormány határozatait, fel kell dolgozni azokat a pártcsoportok mű­ködési területére, mert csak így indulhat sikeres harc megvalósu­lásukért, így fogott munkájához Baranya elvtárs pártbizalmi a halaspusztai állami gazdaságban. A növénytermesztésnél dolgozók most, hogy felbontották a területet, megfogadták, jobban dolgoznak, mint tavaly, ehhez nagy segítsé­get ad a pártbizalmi elvtárs. Új módszerek alkalmazásáról beszél a pártcsoportban. Baranya elvtárs az újságból felolvasást tart és meg­tárgyalják, hogy ott az állami gaz­daságban hogyan tudnák azt al­kalmazni. A tavaszi munkák sikerének leg­főbb követelménye az, hogy a párt­­szervezetek valóban a munka ma- A tordai részen hétfőnek. A »Honvédő« tszcs-ban már a mák vetését is megkezdték. A »Viharsa­rok« és az »Új Élet« tszcs-k is hozzáfogtak a simítózáshoz. Az»Új Alkotmány«-ban hétfőn, kedden el­vetik a tavaszibúzát. A korai ve­tés a legjobb agrotechnika a tava­szibúzánál. A pártszervezetek a ta­vaszi munkák előkészítése mellett a munkaerő biztosításáról sem feled­keztek meg, az »Új Barázda« tízes­ben két női gyapotbrigádot ala­kítottak, az »Új Alkot­mány«-nál egy női brigádot alakítottak. Tö­rök Istvánná MNDSZ-tag szerint eddig sem ültek a tükör mellett, de ezután még jobban ki kell venni torsává váljanak. A pártbizalmi­ak adják munkájuk legjavát a cél érdekében! Ne csak kéthetenként, a pártcsoportértekezleten, találkozza­nak a hozzájuk beosztott elvtár­sakkal, hanem a napnak minden órájában beszéljenek arról, nem mindegy az, hogy egy héttel ha­marabb, vagy később vetünk. Az idei vetésünk nemcsak nyári ter­mésünket teszi függővé, hanem a jövő évi beadást is. Ahol a párt­bizalmi elvtársak foglalkoztak a ve­tés megkezdésével, ott már vannak eredmények. Idén megkezdik a vetést a részüket a munkából. Most kell előkészíteni a be aratást. A pártbizalmi elvtársakra vár az a feladat, hogy behozzák azt a mulasztást, amit a tanács elkö­vetett. A tanács eddig úgy beszélt hogy »valószínű, lesz vetőmag«, így tápot ártott az ellenségnek, és nem készítették elő a vetőmagot ide­jében a községben és ebből adódik az, hogy nincs száz százalékban biztosítva a község vetőmagszük­séglete. Legyenek ezen a téren is példamutatók a kommunisták éa bizonyítsák be, hogy van vetőmag, Szeghalmon is, csak fel kell tárni. ( Csepkó.) A „Bolsevik Párt útja“ kiállításról Nemrégiben egy szakmai tanfolyamon vettem részt, ahonnan szabadidőmben elmentem a Bolsevik Párt útja kiállításra, a régi »Magyar Királyi Kúria« volt épületébe. Először önkénytelenül az jutott az eszünkbe, hogy mennyi szenny-mocsok és bűn történt a »jog !-nak ebben a hatalmas fellegvárában. Az épület nem ép­pen biztató külsejű, de belülről ma már igen szép. Kellemes, friss, üde levegő árad benne. Ragyogó tisztaság. A teremben a a nagy Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának a kiállítása van. Sokan nézik meg a legnagyobb párt útjának kiállítását Ahogy teremről-teremre jártunk, néztük a képeket, szobrokat, grafikonokat, olvastuk egy-egy kép alatt a magyarázó szöveg­et, elénk tárult a párt minden harca. A kezdeti, még szervezetlen, de harcos idők évei, napjai, a sok névtelen, kevésbbé ismert munkás­­körök, pártkörök, amelyek a nép ügyéért kiálltak, szenvedtek és harcoltak, tagjai közül sokan életüket áldozták a pártért Szinte átéltük az egész párt történelmét. Vannak egészen megható részei a kiállításnak, a nagyobbik rész m­aga a megtestesült, helytállás és elvhűség. A kiállításon megelevenednek a Nagy Honvédő Háború hosszú napjai, amikor a szovjet népben magasra csapott a hazaszeretet és az igaz ügyben való rendít­hetetlen hit lángja. A szovjet nép hazaszeretete, pél­dás önfeláldozása — mind, mind egy-egy része a kiállításnak. Ezek olyan élethű ábrázolások, annyira elevenek, annyira em­beriek, hogy megértetik mindenkivel: mindenütt ott a párt, min­denütt ott van Sztálin, mindenütt a nép egységes akarata, így ér véget a háború. A háború utáni rész külön fejezete a kiállításnak. A háborút a komor, de őszinte számok mutatják, de a következőkben mind derűsebben szemlél az ember, a számok az eredmények tükörképei, egy nép békéért folyó hősies harcát tükrözik. A háború utáni helyreállítás megtörtént épülnek az új gyárait, az új üzemek, szemünk elé tárul a nagyszerű gigászi munka terve, a Davidov­­féle természet­átalakító terv, a hatalmas erőműveit, öntöző csator­náit, erdősávok, minden, ami a békés fejlődéshez, a szovjet nép boldog életéhez szükséges. Az utolsó termekben vannak a szovjet nép ma élő nagyjai­nak képei, azoké a szovjet embereké, akik már eddig is naggyá és legyőzhetetlenné tették a szovjet embereket, akik sokmillió testvérüket áldozták más népek szabadságáért Én így értékelem ezt az igen szép, tartalmas kiállítást. Min­den kép, minden szöveg egy-egy része a párt és a szovjet nép harcának. Ezt minden embernek látni kellene, hogy értse meg végre, mit kapott a szovjet néptől és azt, hogy lássa, mibe ke­rült az, hogy a szovjet nép azzá lehetett, amivé lett is. Aki ezt a kiállítást megnézi, annak könnyebb megérteni azt, amit sokan nem tudnak még megérteni. Szép volt, jó volt köszönet érte pártunknak és kormányza­tunknak. Patakfalvi István, Orosháza.

Next