Viharsarok népe, 1953. november (9. évfolyam, 257-280. szám)

1953-11-01 / 257. szám

2 l/YuusawU Hifit A minisztertanács határozatai A minisztertanács legutóbbi ülésén határozatot hozott a csa­ládi pótlékról szóló rendelet egyes rendelkezései és a betegségi biztosításra vonatkozó jogszabályok módosításáról, *A miniszter­­taács és a DISZ vörösvándorzászlaja« alapításáról, »IT»­ Miklós« építészeti díj alapításáról. A minisztertanács a családos dolgozók helyzetének további ja­vítása érdekében módosította a dolgozók családi pótlékra való jogosultságának több szabályát, így a határozat kimondja, hogy a munkaviszony megszakításától függetlenül megilleti a dolgozót a családi pótlék arra a naptári hónapra, amelyben legalább hu­szonegy napot — ha mezőgazda­­sági munkás, legalább tizennyolc napot — dolgozott. A miniszter­­tanács határozata több szempont­ból módosította és kedvezőbbé tette a termelőszövetkezeti tagok családi pótlékra való jogosultsá­gát is. Í­gy például a jogosult­sághoz megkívánt munkaegysé­gekbe, fél munkaegységben kell számításba venni minden olyan munkanapot, amelyet a tag ál­lami vagy társadalmi szerveit egésznapos iskoláin, tanfolya­main vagy katonai szolgálatban töltött el. Jelenleg az iparban, vagy egyéb területen alkalmazás­ban lévő dolgozó termelőszövet­kezetbe való belépését könnyíti meg az a rendelkezés, amely szerint annak a termelőszövetke­zeti tagnak, aki belépése előtt közvetlenül h­at hónapig családi pótlékban részesült és az év utol­só négy hónapjában lépett be a szövetkezetbe, a következő évben az előírt munkaegység teljesíté­sének igazolása nélkül is jár csa­ládi pótlék — az egyéb feltételek fennállása esetén. A határozat alapján a dolgozó nőknél — akik­nek férjük nincsen vagy meg­halt — a gyermekeik után járó családi pótlék az árvaellátás ösz­­szegébe ezentúl nem számítható be, azt ezen felül kapják. A minisztertanács — eleget téve a dolgozók jogos kívánságának — módosította a betegségi biztosí­tási jogszabályok egyes rendel­kezéseit. A határozat a betegségi biztosítás szolgáltatásait kiter­jeszti a biztosított által eltar­­­tott nevelt gyermekekre, az ed­digi hét nappal szemben, 30 nap­ban állapítja meg azt a munka­megszakítást, amely mellett a munkaviszonyt a betegségi bizto­sítás szempontjából folyamatos­nak kell tekinteni, biztosítja, hogy a vasárnap is működő üzemekben dolgozó betegség esetén ezentúl vasárnapra is kapjanak táppénzt, a kórházban vagy szülőotthon­ban­ ápolt dolgozó nők terhességi és gyermekágyi segélyét a je­lenlegi ötven százalékról nyolc­van százalékra emeli, meghosz­­szabbítja a gyermekkori rheumás szívbetegségben szenvedő gyer­mekek kórházi ápolási idejét, ki­mondja, hogy a temetési segély­ből semilyen címen, táppénzből pedig csak a tartásdíjat, a gyer­­mektelenségi adót és a társada­lombiztosításnak okozott kárt le­het levonni és azt is csak meg­állapított mértékben. A rendelet egyúttal kiküszöböl a biztosítás terén még fellelhető több bü­rokratikus intézkedést..­­ •­ A minisztertanács — a DISZ javaslatára — a szocialista ver­senyben legjobb eredményt el­ért vas-, építő- és bányaipari tanulóintézetek jutalmazására »A minisztertanács és a DISZ vörös vándorzászlaja« elnevezésű­­ ván-­ dorzászlót alapított. Az első he­lyezést elért intézetek a vándor­zászlón kívül a minisztertanács és a DISZ oklevelét is tíz-tíz­­ezer­ forint pénzjutalmat, a máso­dik és harmadik helyezettek ok­levelet és öt-ötezer illetve három­­háromezer forint jutalmat kap­nak. A jutalmakat a DISZ, a SZOT és­ az MT­I képviselőiből álló bizottság javaslata alapján évenként két alkalommal, április­­ 4-én és a tanév végén adják át a szocialista versenyben kitűnt­­ intézeteknek.* A kiemelkedő szocialista-realis­ta építészeti és városépítészeti al­kotások tervezőinek, valamint az ilyen tárgyú tudományos munkák szerzőinek kitüntetésére és az al­kotó kedv serkentésére a minisz­tertanács­i Ybl Miklós díj­ elne­vezéssel építőművészeti díjat ala­­í­pított. A kiváló építészeti teljes­­­sít­­ények jutalmazására éven-­­­ként 6 darab I. fokozatú, egyen­ként 7000 forintos és 6 darab­­ II. fokozatú, egyenként 5000 fo­rintos díj kerül kiosztásra. A díj odaítéléséről — a Magyar Építő-­­művészek szövetségének meg­hallgatásával — a minisztertanács j dönt. A minisztertanács határozata a helyi ipar munkájának megjavítására A minisztertanács legutóbbi ülésén foglalkozott a helyi ipar helyzetével és megállapította, hogy bár a helyi állami és szö­vetkezeti ipar az utóbbi két esz­tendőben jelentősen fejlődött és termelése 570 százalékkal emel­kedett, az eredmények ellenére a lakosság helyi szükségleteinek maradéktalan kielégítését jelenleg még biztosítani nem tudja. A lakosság ellátásának további javítása érdekében a miniszterta­nács határozata kimondja, hogy a tanácsoknak az állami helyi ipar fejlesztése mellett, fokozniok kell munkájukat a kisipari szö­vetkezetek állami támogatása, ter­melő munkájuk tervszerűségének segítése terén és ugyanakkor biz­­tosítaniuk kell a magánkisipar munkájának fellendítését is. Fel kell számolni azt a helytelen gya­korlatot, hogy a helyi ipar dön­tően a közületek rendeléseit elé­gíti ki. A helyi iparnak — kiegé­szítve az országos ipar termelé­sét — elsősorban a lakosság szük­ségleteire kell dolgozni. Tovább kell fejleszteni a helyi értékesítés kialakult formáit. Lehetővé kell tenni, hogy a kisipari szövetkeze­tek árucikkeiket közvetlenül, bolti hálózat útján, piacokon és vásárokon, forgalmas helyeken lé­tesítendő áruházakban hozhassák forgalomba. A helyi ipar javító és szolgál­tató tevékenységét elsősorban az iparjogosítványok kiadásával kell megjavítani. Különösen vonatko­­zik ez az olyan szakmákra, ame­lyeknél a lakossággal való köz­vetlen kapcsolatnak, a kiterjedt hálózatnak nagy jelentősége van , csak így biztosítható a lakosság gyors és olcsó kiszolgálása. A minisztertanács határozata kiterjed az ipari szövetkezetek politikai, gazdasági és pénzügyi megerősítésére is. A határozat ér­telmében a többi között a kis­ipari szövetkezeteknél 1954. ja­nuár 1-től rendezni kell az álló és forgó alapokat és a forgóala­pok feltöltésére százmillió forint középlejáratú hitelt kell biztosí­tani, mintegy tíz százalékkal csök­kenteni kell azoknak a kisipari szövetkeze­tek­nek a jövedelem­­adóját, amelyek döntően a lakos­ság részére dolgoznak. Egyes szakmákban — például cipőjaví­­tás — a forgalmi adót már ez év­ben csökkenteni kell. Azokat az állami ingatlanokat, amelyeket a kisipari szövetkeze­tek használnak, részükre térítés ellenében át lehet adni. A térí­tés évi összege a korábbi bérleti díjat általában nem haladhatja meg. A magánkisipar munkájának megélénkítése érdekében a mi­nisztertanács határozatot hozott az új ipar­jogosítványok elbírálá­sának meggyorsítására és a kis­­iparosoki­ munkához szükséges anyagellátásának biztosítására. A határozat továbbá lehetővé teszi, hogy egy­es szakmákban — ahol ezt a szakma jellege megköve­teli — a magánkisiparosok ipari tanulót tarthassan­ak. A magán­­kisiparosokat — a kisipari szö­vetkezeti kölcsönös biztosító in­tézet útján — az önkéntesség elve alapján be lehet vonni a kölcsö­nös biztosítás intézményébe. A határozat értelmében a me­zőgazdasági ingatlannal rendel­kező ipari szövetkezeti tagok és magánkisiparosok — ha a föl­det maguk, vagy családjuk mű­veli — földjük után úgy adóz­nak, mint a dolgozó parasztok. A minisztertanács határozata amellett, hogy növeli az ipari szövetkezeti tagok és magánkis­iparosok jövedelmét, további je­lentős lépést jelent a lakosság mindennapi szükségleteinek fo­kozott kielégítése, a fogyasztási cikkek mennyiségének és válasz- s tékának növelése terén. Nevesm­ier fé­re beszedni a gyapotot Százöten sze­dik a gyapotot a két­­egyházi állami gaz­daságban. Eleinte nem a legjobban ha­ladt ez a munka. Ke­vés volt a kovadt gyapot és a fizetés körül is hibák mu­tatkoztak. Ugyanis 75 fillért le akartak von­ni kilónként a dolgo­zók keresetéből. Ez a probléma most már megszűnt, az igazga­tó elvtárs elintézte a panaszt. Azóta nóta­­szótól hangos a gya­­potföld. Persze, nem­csak ez jellemzi a gyapotszedők mun­káját. Egész verseny alakult ki, mindenki többet és többet akar szedni. Például An­­dó Jánosné elvtársnő és Vozár Jánosné elv­­társnő párosverseny­ben vannak. Mind a két elvtársnőnek a neve állandóan kint van a dicsérő táblán. Mint párttagok itt a gyapotszedési mun­kában is megállják a helyüket és példát mutatnak a többi dolgozónak. Egyre jobban kezd kibon­takozni a verseny. Elemző Józsefné 36 kilót Gesztesi Mária 35 kg-ot tud leszedni naponta.­­ Persze ilyenek vannak még többen is. De nem­csak a párttagok mutatnak példát, ha­nem a DISZ-fiatalok is. Bojtos Anna 31, Jámbor Piroska 31 kg-ot is leszed na­ponta. Az élenjáró gyapotszedők és a többi dolgozó is úgy igyekszik, hogy be­tartsák kormányunk határozatát és no­vember 10-re leszed­jék a gy­apa­to­t Bar­ha Sándor, Bánkút, kétegyházi állami gazdaság. 1953 november­­t , vasárnap" Tanuljunk a Szovjetunió Kommunista Pártjától A­ károsz pártbzottság előadói csoporja AZ ELŐADÓI propaganda a­­ párt ideológiai munkájának fon­tos része. A marxista-leninista is­meretek terjesztésében nagy sze­repük van a pártbizottságok elő­adói csoportjainak. Az utóbbi időben a grodnói városi pártbizottság jelentősen megjavította munkáját. A városi pártbizottság előadói az 1952— 53. oktatási évben 981 előadást tartottak az SZKP történetéről, politikai, gazdaságtani, filozófiai kérdésekről, az SZKP XIX. kon­gresszusának anyagáról. J. V. Sztálin: «A szocializmus közgaz­dasági problémái a Szovjetunió­ban» című művéről, a nemzetközi helyzetről, stb. Az előadó csoport 30 főből áll. A városi pártbizottság állomá­nyon kívüli lektorai között a társadalmi tudományok hat kan­didátusát találjuk. Huszonhat elő­adó főiskolai képzettséggel ren­delkezik. Az előadói csoport nagy segít­séget nyújt a propagandistáknak. Előadásokat tart számukra a sport történetével, elméletével kapcso­latos kérdésekről, politikai gaz­daságtani problémákról, a nem­zetközi helyzetről, módszertani kérdésekről. Az előadásokat ma­gas eszmei-elméleti színvonal jel­lemzi. Az elméleti tételeket az előadók szorosan összekapcsolják a kommunizmus építésének kon­krét feladataival. Az előadói csoportban nagy al­kotó munka folyik. Barkutov elv­társ például három előadást dol­gozott ki. A többi előadó is te­vékenyen részt vesz az előadások kidolgozásában. MINDEN­­ előadó másfél-két hónapot kap az előadás elkészíté­sére. Az előadás szövegét ezután megvitatják az előadó csoport ülésén. A csoport arra törekszik, hogy az előadások magas színvo­nalúak legyenek s ezért kétszer­­háromszor is megtárgyal egy-egy előadás-tervezetet. A városi pártbizottság gondos­kodik az előadók eszmei, politi­kai színvonalának növeléséről és továbbképzéséről is. Szamovszk­a­­ja elvtársnő az idén mint leve­lező hallgató elvégezte az SZKP Központi Bizottsága mellett mű­ködő pártfőiskolát, Barkurtov elv­társ a kandidátusi miniimumvizs­­gára készül. Csubenko elv­társ, mint levelező hallgató pártfőis­kolán tanul, Markiroszov és Nyi­­kolajev elvtársak disszertáriáju­kon dolgoznak. Az előadói csoport munkájá­ban olykor hibák is előfordulnak. Egyes előadók nem ragaszkodnak­­ az előadói csoport ülésén jóváh­a­­­­gyott szöveghez és előadásterv -­­ hez s ez lerontja az előadás el­méleti színvonalát. A VÁVOSZ pártbizottság az ú­j oktatási évre készülődve mindent megtett az előadói csoport jobb munkája, az előadói propaganda megerősítése érdekében. Az előadói propaganda meg­javítása érdekében célszerű szak­­­­osztályokra bontani a csoportot. Ez lehetővé teszi az előadók­­­­nak, hogy az elmélet egy meg­határozott ágával foglalkozzanak , s emeljék előadásaik színvona­­­­lát. Az előadók továbbképzésé­ben komoly szerepet töltenek be ; a területi pártbizottságok­ mellett­­ működő állandó szemináriumoké KERESZTREJTVÉNY Bürokrácia ez, vagy lelkiismeretlenség? Nagyon nehéz ezt a rejtvényt megfejteni.­­Leczki Istvánné legalábbis nem tudja, pedig már csaknem egy éve töpreng rajta. Próbálta már megfejteni az orosházi­ járási tanács és a megyei tanács egészségügyi osztályainak illetékes előadóival is. Annyit volt náluk, hogy elkopott bele a cipője talpa. De a mai napig is talány előtte, hogy ezév január elsején miért minő­sítették őt takarítónőnek az orosházi nemigondozó intézetben, mikor azelőtt két évig mint kinevezett asszisztensnő dolgozott ugyanott. Mi több, a visszaminősítés óta is aszisztez­snői teendőket végez. Nemcsak bent a gondozóban, hanem a gondozóhoz tartozó 27 községben is. Az illetékes egészségügyi osztályoknak ez ellen nincs is semmi kifogásuk, hiszen Leczkiné jól ellátja feladatát. Az ellen sem til­takoznak, hogy Leczki Istvánné gyakran reggel 6 órától este 10, sőt 12 óráig is dolgozik, illetve vidéki kiszálláson van. Fő az, hogy a rendelet mindig tükörtisztán tart , hiszen az egészsé­­­gyi szer­vek őt takarítónőnek minősítették, tehát kötelessége a takarítás. S ebben a minőségben csak havi 400 forint fizetést engedé­lyez számára a keret. Hiába végzi Leczkiné két személy felada­tát, hiába túlórázik, még csak túlóradíjat sem kapott egyetlen fil­lért sem egész éven át, nemhogy a korábbi 666 forintos aszisz­­tensnői fizetését megkapná, hiszen p­apíron mint takarítónő szere­­pel. S az illetékes egészségügyiek mélységesen tiszteletben tartják a papírt még a dolgozók rovására is. Hogy m­ért? Ez is talány. A talányt Leczki Istvánná előtt még bonyolultabbá tette a já­rási tanácselnök, akihez tanácsot kérni ment. Azt mondta a ta­nácsot és intézkedést kérő Leczki Istvánnénak a tanácselnök: „Ha nem tudnám, hogy milyen kevés az a 400 forint havi fizetés, azt mondanám, hogy várjon nyugodtan a jövő év január 1-ig, hátha akkor sikerül visszahelyezni a régi státusba.« Mindez csupa feltételes bizonytalanság,­­ha tudnám , azt mondanám ..., hát­ha sikerült. Ilyesmit már nagyon sokat hallott egy év óta Leczki Istvánná. És még, hogy várjon nyugodtan, mikor havonta két óra­­bér helyett dolgozik és nemhogy többet keresne, hanem elhúz­nak tőle 266 forintot, ami egész évben 3192 forintot tesz ki. Egy szép konyhaberendezés árát. Várjon mit szólnának a járási és megyei egészségügyi osztályvezetők és a járási tanácselnök, ha történetesen egy évig két beosztást kellene elvégezniük rengeteg túlórával, lényegesebben kevesebb fizetésért? Gondolkozzanak el ezen és sürgősen orvosolják Leczki Istvánné jogos par­aszát. "

Next