Viharsarok népe, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

1955 január 1.- szom­bat ViVoisaioU Héjii pártélet E­gy tsz Az elmúlt napokban megye­­szerte összeültek a kommunisták, hogy taggyűléseken értékeljék egy eltelt év munkáját és megbe­széljék az új esztendő, az első hó­napok legközvetlenebb tenniva­lóit. A füzesgyarmati Vörös Csillag tűz-ben is ilyen taggyűlésre jöt­tek össze. A vezetőség beszámo­lóját Nagy elvtárs, az alapszerve­zet helyettes titkára tartotta meg. Többek­ között elmondotta, hogy­ a szövetkezet, ebben a gazdasági év­­ben a párt és a kormány segít­ségét felhasználva, tovább erő­södött. Egyre javul a szövetke­zeti tagok életkörülménye, foko­zódott a kommunisták helytál­lása a termelésben, s az őszi munkák jó elvégzésével már ed­dig is megvetették a jövő évi bő termés alapját. — Az eredmények mellett azonban még sok és súlyos hiá­nyosság van a munkánkban — mondotta Nagy elvtárs. A párttagság egy része nem vé­gez pártmunkát. A legtöbb eset­­­ben csak ígéreteket tesznek, de­­ nem hajtják végre a párt­­megbízásokat sok esetben a vezetőség tagjai sem. A vezetőség hiányos munkája mi­att nem érvényesült megfelelően a pártszervezet irányító és ellen­őrző munkája. A kommunisták gyenge munkája miatt sok eset­ben téves, helytelen irányzatok érvényesültek a szövetkezetben, amit mindig a gazdasági munka sm­­­telt meg. S gyenge volt a párt-és a gazdasági vezetők kap­csolata. Nem érvényesül a szö­­­vetkezetben a szocialista tulajdon védelme. Súlyos hiba van a párttagok tanulását illetően is a Szövöd..e.neien. négy politikai is­ti kólát szerveztek, azonban az el­­múlt oktatáson is csak egy tanro­­h­am­on volt foglalkozás, a többin nem jelentek meg. A beszámoló után a felszólalók kitál­ák a párt- és tsz-vezetőség munkáját. A bírálatok azonban, mint azt Hegedűs elvtárs meg­állapította, felszínesek, általáno­sak voltak, nem bírálta a beszá­moló személy szerint a pártta­gokat. Miért nem volt szó a be­nem nagy gondot fordítot­tak a taggyűlés m­egszerve­ Egyesek azt mondták, hogy en­nél többen nem szoktak sosem megjelenni. Mindig ezeket az ar­cokat látom itt — mondja Bar­kóci elvtárs. — Pedig nem így van. Nem volt ott a taggyűlésen az elnök helyettese. Lovász elv­­társ, de a sok brigádvezetőből egyetlen egy­et: elvtárs­­a sem. Hangzott el­ párttaggyűléséről számolóban arról, hogy az elmúlt napokban ő is visszautasította a pártmegbizatást. És hozzá hason­lóan igen sok elvtan. De nem említette meg Nagy elvtárs név­­szerint azokat sem, akik nem vesznek részt az oktatásban. A további hozzászólások arról adtak számot, hogyan kell a kommu­nistáknak dolgozni és nyitott szemmel járni. Az ellenőrző bi­zottságban dolgozó kommunisták­nak, hogyan kell a többi tagot is titkára és hozzászólásában a párt­tagokkal és az ifjúsággal való fo­kozottabb törődésre hívta fel a figyelmet, és hasznos tanácsot adott a munkák megjavításához, ígéretet tett arra, hogy a járási bizot­tság a jövőben sokkal több közvetlen segítséget ad az alap­szervezetnek. A beszámoló, a hozzászólások és Láda elv­társ útmutatása, a taggyűlés hiányosságai ellenére, összességében megszabta a­zö­nevelni, hogy ne lunnyjon szemet a­­ rftg pál.(Tagjai száznál: 1 Din...t­o Jutera o.om . . . * D.J........ hibák felett. Pusztai elv­társ sem ielelves uras a jövőt illetően. Az a mondta meg nyíltan, hogy Pauk legfontosabb most már, hogy elvtárs sem kommunista módon­­ viselkedett a nyáron. Mint az­ ellenőrző bizottság elnöke, a meg­engedettnél is több szénét levá­í­tott, s rossz példáját követték a többi tagok is. Sok hasznos szó hangzott el ezen a csonka taggyűlésen. Cson­ka volt azért, mert a párttagság­nak csak 50 százaléka volt jelen. Ami azt mutatja, hogy és dolgozzanak. Hajtsák végre a párt­megbízatásokat , fejlessszék politikai tudásukat és sok türe­lemmel növeljék a pártszerve­zettől kissé távol álló tagokat. A fejlettebb elv­társak segítsenek a gyengébbeknek, s törekedjen a vezetőség arra, hogy­ minden kommunista képességeinek meg­felelően kapjon munkát a kommunisták a szervezeti szabályzat szellemében élje­­ nek »)f yyf» yyf» *** V»?» a TaHoxsis nélkül A kapu zárva. Várjon, hol le­hetnek a ház lakói? Egy idősebb nénike jön a járda túlsó végén. Kezében vizeskannát cipel. Oda­­értő, félénken néz ránk, majd megkérdezi: — Kit keresnek, lelkem? — Bondár Imre egyénileg dol­gozó parasztot — válaszolunk. — Az itt lakik, én vagyok a felesége. Tessék beljebb jönni. — Már nyitja is a kaput a köté­nye zsebéből elővett kulccsal. Közben beszél — Az uram most nincs itthon, a szövetkezetbe ment. De miért keresik? Benn a konyhában hellyel kí­nál a nénike, leülünk és el­mondjuk, miért keressük férjét. De már meg is érkezett a gaz­da. Kerékpárjai a kérdéshez tá­masztja, leveri csizmájáról a nagyja sarat és belép a konyhá­ba. Beszélgetünk. Bondár bácsi elmondja, hogy disznóvágás volt náluk december 27-én. Most a beadási zsírt vitte a földműves­­szövetkezetbe. — Nem szeretek én tartozni semmivel — mondja és pödörd egyet a bajuszán. — A beadással sem vagyok én hátralékba, sem­mi cikkből. Nyolc és fél hold földemen úgy gazdálkodom, hogy A jö­vőbeli^ a vezetőség és a^,tagság­a legyen a családnak is minden- i i- L­­ikoi az államnak is könnyen Személyre való tekintet nélkül bí­rálja, vagy dicsérje a végzett­ munkát. Ha így cselekszenek, jó­munkájuk nyomán siker és gaz­dagabb élet fakad a termelő­­szövetkezetben. Deák: be tudjam adni, ami jár. Tíz mázsa ötven kiló búzát, két má­zsa 36 kiló árpát, két mázsa nap­ból a cikkekből ennyivel tartoz­tam . Azután júniusra meghízlal­­atni a beadni való disznót is, így kedvezményben részesültem, mert két mázsa hatvan kiló ku­koricát (májusi morzsolt) enged­tek el a beadásomból. Bondár Imre békési dolgozó pa­raszt idős ember már, 61­ éves. Ezért államunk szociá­lis kedvezményben részesíti. Há­rom hold föld után nem kell beadnia semmit. Büszkén adja ide beadási könyvét. Lapozgat­juk: 10 kiló baromfi, ugyanennyi tojás, 576 liter tej tisztázva. Szó­val valóban nem tartozik semmi­vel. Kétezerhatszáztizenhat forint adóját már hónapokkal ezelőtt kifizette. — Az újesztendőt adósság nél­kül kezdem. — Így szoktam én mindig — mondja a gazda sze­rényen. — Tudom, mi a köteles­ségem, mivel tartozom a pártnak, államunknak a kedvezményekért, melyben részesítenek. A bizalom­mal én nem élek vissza és be­csülettel teljesítem beadásomat két fiam katona, az egyik tiszt Azoknak is jut abból, amit én beadok, órájuk is, meg a városok munkásaira is gondolok, amikor a begyűjtő helyre viszem állami tartozásom. Bondár bácsi tiszta lel­ki­isme­rettel kezdi az új esztendőt. Nem tartozik senkinek. A Szilveszter­­estét családja körében tölti, vár­vaforgat mindjárt a cséplés után I­ja haza katonaijait, elvittem a begyűjtő helyre. Ezek- Medve Mária ohan javaslat is, hogy ki kell Mikor élvezhetjük a televízió adásait? az több eset- t zárni azokat, akik már több eset­ben nem jelentek meg. — Nem lehet azoktól várni semmit sem — mondja Kovács elvtárs —, ő is a kizárás mellett kardosko­dott, noha az ő felesége is rit­kán­­látogatja el, utóbbi időben a taggyűléseket és kevésbé segíti a pártszervezet munkáját. * , , . . 1' 1' 1 I SZUEGTACU 11« A párttagok távolmaradásának. ..... ... . . , oka a gyenge szervezési munka, födhessünk egy-egy színdarab. Papp János elvtárs már idős em- s film- vagy nemzetközi sportmér­­ber, de ő és a pártcsoport tag-­ közös adásában. Mikor? Hogyan­­­jai — kettő kivételével — ott ! Mennyiért? Csak úgy záporoznak voltak. Eljönne a többi is, csak­­ a kérdések Natonek ezekk­omér­­foglalkozni kell a tagokkal rend- nőkhöz, aki az Orion Rádió és sikeresebben. Villamossági Vállalat osztályvezető mind-mind olyan eredmény, a­­mely a legnagyobb elismerési ér­(Szikora András budapesti lu- i a televíziós készülék prototípusa-­ demli. Még három műszerre van dósnóniktól.) Ezer és ezer kor-­­ nak­ elkészítését mondja Nabo-­ szükségünk, aztán­ megindulhat a kor arról számolunk be, hogy a­­ kísérletezés után elkészült a tv­; meggyártása fejezte be bőszé magy­ar gyártmányú televízió mi­kor kezdi meg működését. Mi­kor vásárolhatunk televíziós ké­­­szüléket, hogy bitbon gyönyör leviziós rádió mintapéldánya. Ez del Natonek elvtárs komoly eredmény, de korántsem elég ahhoz, hogy megkezdhessük a sorozatgyártást. A tömeggyár­táshoz szükséges és nélkülözhe­tetlen mérőműszerek egyes pél­dányaival még nem rendelke­zünk. A mérőműszerek közül már néhányat elkészítettünk. A tele­víziós antennák bemérésére szol­gáló műszer, vagy pedig a te­levíziós és az akusztikai mag-Teh­át a­­mikori kérdésre úgy felelhetünk: már az 1955-ös év második felében bárki vásárol­hat az üzletekben televíziós rá­diókészüléket. Natonek elvtársik­nak az a céljuk, hogy a legol­csóbban tudják előállítani Köszönet Natonek elvtársi­nak, és munkatársainak, hogy leküzd­ve az akadályokat, elkészítik ré-A taggyűlésen felszólalt Láda tere.­járási bizottság első — Az év elején kezdtük meg I neses térerősség-mérő elkészítése t­szünkre a televíziós rádiót AZ IFJÚ PÁR V­ezerőfényes napsütés. Az ifjú pár most lépett ki a tanács­­ház­ kapuján. A vén öreg nap is mintha melegebben sütne, szinte ma­gához öleli az új házasokat, amikor egymásba karolva, elindulnak az új élet felé. Milyen is az élet! Tegnap még leány volt Bujdosó Marika, ma asszony, jövőre talán már anya lesz. Ki tudja? Most, az esküvő napján mindez eszébe sem jut. Boldog, gond­talan, szerelmes. Hát kell ennél több? Az első hetek tervezgetéssel telnek el. Meghányják-vetik, hogyan készí­tenek tervet egy évre, később egy egész életre. Hej, de nagy sora volt annak, amíg eddig jutottak... * Marika a Vörös Csillag termelőszö­vetkezetben munkacsapatvezető. Jól dolgozik, szereti mindenki. Csinos, sudár termetén sokszor rajtafelejtet­te szemét Barna Pista, a kocsis. Ti­tokban járt utána, szerette volna, ha a lány a felesége lenne.•Igen á­m, de Marika szíve Varga Gyuri felé hú­zott. Ismerték sokan­­ Varga Gyurit is, mert a falu egyik legjobb egyéni gazdájának a fia. Szerették egymást. De ezt nem nézték jó szemmel a szö­vetkezetiek. Mindig mondogatták a lánynak: — Hallod-e te, Marika! Nem ta­lálsz magadhoz való legényt a szö­vetkezetben? Hagyj fel azzal a Var­ga Gyurkával, csak nem mész hozzá egy egyéni paraszt fiához? Nem lép­sz be sohasem te érted a termelőszö­vetkezetbe. A lány tűrte mindezt, nem szólt egy szót sem. Úgy sem tudta volna meggyőzni a tagokat. „De majd meglássák, ha a felesége leszek, hogy nem választottam rosszul“ — gondol­ta magában még munka közben is. Ki is tartott Gyuri mellett. Nem so­kat törődött a szóbeszéddel, az asz­­szonyok pletykálkodásával. Dolgozott reggeltől estig. Jó munkájáért prémi­umot is kapott és 350 munkaegységet teljesített, így aztán meg tudja vásá­rolni a kelengyét, meg a szobabútort. S egy szép napon házasságot kötött Varga Gyurival... A kis szobában félhomály van. Kint már erősen esteledik. Az ifjú pár a Szilveszter-estét otthon tölti. Egymás kezét fogva, beszélgetnek, jólesik a csendes estén pillantást vet­ni a jövőbe. — Mi is búcsúzunk az ó­ évtől, hogy a jövő esztendő még boldogabb, gaz­dagabb legyen. Ha szorgalmasak le­szünk, meg tudjuk venni a szép kony­habútort, sertést is hizlalhatunk. Jö­vőre már nem 350 munkaegységet teljesítünk, hanem legalább 800-at. Ugye, mi... M­it beszélsz? Hogy én a szövet­kezetben dolgozzak? Én, a Varga Gyuri? No, abból ugyan nem lesz semmi — elhúzta kezét az asz­­szonyétól. — Jó, hogy felemlítetted a szövetkezetet, úgyis beszélni kell erről. Nekem az a tervem, hogy ki­lépsz a szövetkezetből és ott dolgozol, ahol én. — Hogy ne legyek tagja a szövet­kezetnek? Azt már nem! öt éve dol­gozom a Vörös Csillagban, s most a te kedvedért hagyjam ott? — sírt fel Marika. — Ezt sose tenném meg. Úgy szeretem a szövetkezetemet mint a családomat, s nem tudnék tőle meg­válni. Gyere te is oda, dolgozzunk együtt. — Nem, értsd meg, hogy nem me­gyek! Eddig is dolgoztam, megéltem, ezután is lesz mit ennem, de szövet­kezeti tag nem leszek. Különben is csinálj, amit akarsz! — Ha igazán szeretsz, akkor velem tartasz. Ugye, megteszed? — könyör­­gött a fiatalasszony. 11 guri nem szólt egy szót sem, " mérgében eltolta magától az asszonyt, felállt, vette a kabátját és elment hazulról. Amióta megesküd­tek, ez volt az első eset, hogy fele­ségét egyedül hagyta. Gondterhelten ment, ment a kivilágított falu ut­cáin, hallotta a vidám nótázást, mi­közben egyre csak gondolkozott. Hi­ányzott neki Marika. Hát még, hogy hiányozna akkor, ha emiatt a vesze­kedés miatt örökre elhagyná — ju­­tott eszébe. Ennek nem szabad meg­történnie. Visszafordult, meggyorsí­totta lépteit... * A kályha mellett ott ült felesége, s amikor meglátta a gondterhelt ar­cát, úgy érezte, hogy a világ minden kincséért sem tudná elhagyni Mari­kát, akit szíve minden melegével sze­ret.­­• Visszajöttem, Marika! Ne ha­ragudj rám! Mégis csak az lesz a leg­jobb, amit te mondtál. Belépek én is a Vörös Csillagba. Marika felugrott ültéből. — Komolyan gondolod? Ezzel nem lehet ám játszani. Tényleg ott akarsz dolgozni, ahol én? — Igen, ott — volt a határozott válasz. — Ó, ez a legszebb ajándék, amit tőled kaptam az újév első órájában. A bánat elszállt mindkettőjük arcáról, s újra boldogok vol­tak. — Most már még jobban tervez­gethetünk. Ketten dolgozunk a ter­melőszövetkezetben és ha 700—800 munkaegységet teljesítünk, akkor 1955-ben nem bútort veszünk hanem egy kis családi házat. Gondolni kell a gyerekekre is... Kovács Erzsébet

Next