Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
2 ViVaisaiók Hépe Jó a gazdasági vezetés, de hiányzik a felvilágosító szó Nehéz eldönteni, hogy hol megy jobban a munka a végegyházi Szabadság TSZ-ben: a növénytermesztésben-e, vagy éppen az állattenyésztésben ? Talán úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy mind a két helyen. Az ez külön kis birodalmán amerre a szem ellát, mindenütt a szépen fejlődő gyommentes kukorica, napraforgó és cukorrépa tábla terül el. Szinte örül az ember, amikor a derékon felül érd kalászozd szép búzatáblát nézi, önkéntelenül is arra gondol, hogy mennyivel több termést aratnánk, s ha minden búzatábla ilyen dúsan kalászolna. Az álattenyésztésben meg éppen azon folyik a vita, hogy melyik tehenet, sertést, vagy lovat vigyék a mezőgazdasági kiállításra, mert a szépek közöl nehéz a legszebbet kiválasztani, hiszen minet se tetnék bemutatni, hadd gyönyörködjön bennük más is, lássa meg mindenki, hogy mennyivel másabb a közös. Nem hiába országoshírű ez a szövetkezet. A végegyházi szövetkezet tagjai munkájukkal már nem egyszer kiérdemelték meglőlük, sőt országuk elismerését is. Ebben a közismert termelőszövetkezetben mégis, nincs valami rendjén. A tsz tagok 50 százaléka párttag Joggal azt gondolhatja bárki, hogy itt nincs is hiba a politikai munkában. Pedig nem így van, csak egy kicsit kell mélyebben megnézni a párttagok munkáját és máris egy csomó kivetni való van a pártéletükből. A fejétől bűzlik a halat szokták mondani. Talán itt is a hibák a pártvezetőségnél kezdődnek. Bálint elvtárs párttit-kár nem idős, de nem is fiatalember, a legalkalmasabb arra, hogy a párttagok bizalmának meg tudjon felelni. Mégis... — A mi elvtársaink csak dolgozni eleretnek a tanulást, poliálást hagyják azoknak, akik jobban ráérnek. — Hitelesség kedvéért még azt is elmondja, hogy ő sem szeret tanulni. A tsz párttitkároknak idézett 3 hetes i korára sem akart elmenni. Csak azért mentem el, mert muszály volt — mondja. — Nem szeretem én azt, ha idejönnek, érdeklődnek, mert mindig hibát találnak, semmi sem jó, ahogy van. Nem is szokott engem sem a járási, sem a megyei pártbizottság kiküldötte megtalálni, ha megtudom, hogy engem keres. Maga sem talált volna itt, ha hamarabb megmondja, hogy velem is akar beszélni. — Mit se mondjak a mi párt életünkről ? Hogyha azt mondjuk, hogy holnap közgyűlés lesz, minden tag megjelenik, senki sem hiányzik. Ha arról van szó, hogy taggyűlés lesz, egy hétig minden nap mondani kell és még akkor is csak 60—70 százalékban jelennek meg, pedig mindenki közel lakik. Az asszonyok meg különösen nem jönnek el, de nem is bánom, mert azokkal különösen sok a baj. Nem is szeretek még foglalkozni sem velük. — Az MNDSZ-nek miben segítséget ad a pártszervezet? — Nálunk nincs MNDSZ, pedig sok asszony van, de a pártbizottság ne is bízzon meg annak alakításával, mert én nem foglalkozom velük, az biztos. — A pártvezetőségi üléseken hogyan vitatják meg a legfontosabb problémákat? — Itt egy van, mindenki elmondja a mi legfontosabb és azon vitatkozunk. Napirend annyi van, amennyit elmondanak. Külön nem szoktuk megjelölni azt, hogy a legközelebbi vezetőségi ülésen mit tárgyalunk. — Az aratásra való készülődéssel hogyan foglalkoztak a párt vezetőségi ülésen? — Az nevetséges elvtársi Hiszen erre még nagyon ráérünk, egy hónap van hátra az aratásig, majd az aratás előtti héten, akkor legalább nem felejtjük el. — Kik a legjobb párttagok, kiknél vannak hiányosságok a pártmunkában, vagy éppen ott, ahol dolgozik? — Van itt jól dolgozó ie, meg van aki kevésbbé dolgozik jól, de én a nevét egynek sem mondom meg, mert azután meglesz a harag. A taggyűlésen sem szoktam azt mondani, hogy ezt Nagy Péter, vagy Kiss Pál csinálta, mégis tudja, hogy róla van szó. Fel is szólal utána. — Felvilágosító, népnevelőmunka van-e a tsz-ben? — Népnevelőkről nem lehet beszélni, mert még a pártbizalmiak sem jönnek össze, a népnevelők még úgy sem. A népnevelők felvilágosító szavára pedig szükség van a tsz-ben, azt egy pár példa is bizonyítja. Az elmúlt napokban az egyik tsz-tag arról beszélt, hogy jócskán marad kukorica, amit még nem etetnek fel az árpa éréséig, s ezt a feleslegnek látszó kukoricát osszák ki a tagok között. Ezt a végtelenül téves felfogást nem verte vissza senki, sőt, voltak még olyan párttagok is, akik támogatták. Nem gondoltak arra, hogy amit osztani lehetett, azt ősszel kiosztották és a többi a közös gazdaságé, még akkor is, ha megmarad, hiszen az idei termésben eshet még kár is és jövőre is akár jószágot tartani a tsz. Volt olyan eset is a szénakaszáláskor, hogy a tanuló fiatal kaszálók nem vágták teljesen a rendet és a rendek között ott ágaskodott a kaszálatlan lucerna. Sok kárt jelent, külön időt vesz el az újbóli kaszálás, vagy ha nem vágják le, tönkremegy a legközelebbi kaszálásig. Ezt a helytelen munkát látták azok a párttagok is, akik ott kaszáltak a sorokban és mégsem vettek annyi fáradtságot, hogy megmutassák, vagy figyelmeztessék a fiatalokat erre. Szemet hunytak a hibák felett. A politikai munka hiányossága ott is megmutatkozott, hogy hossszú ideig — különösen a télen és a kora tavaszi időben — arról be-szélgettek a tsz-tagok — köztük a párttagok is —, hogy több tagot nem vesznek fel, előbb a végrehajtók „neveljék“ meg az egyénieket, s azután, ha nem lesz hova menni és a jó szívük megengedi, majd maguk közé fogadják őket. Ennek a helytelenségét csak hosszabb vita után tudta megértetni a járási pártbizottság is. A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben a jó gazdasági vezetés, a tagok kitartó munkakedve legyőzött minden eddigi akadályt. De mi arra a biztosíték, hogy ez a továbbakban is meglesz? A gazdasági vezetés állandóan erősödő, szívós politikai munka nélkül csak ideig-óráig tart. Tartós eredményre politikai felvilágosító munka nélkül a Szabadság TSZ sem számíthat. Most van a legfőbb ideje, hogy sürgősen változtasson a pártvezetőség, adjon ehhez a munkához segítséget a járási pártbizottság is. Cs. E. Rijekába utazott a szovjet kormányküldöttség Brioni (TASZSZ). A szovjet kormányküldöttség Brioni-szigeti tartózkodásának második napján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány képviselőivel. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin és Joszip Broz Tito a Podgorica nevű gyorsjáratú motornaszádon hajókat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pilla és Kovinj kikötőjébe. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A. Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarjev, L. E. Iljicsov, E. P. Bisztrov és V. E. Molocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói résztvettek a Joszip Broz Tito elnök által adott villásreggelin. Jugo- Idorovics, továbbá l. Vidics Jugoszláv részről a villásreggelin ott Iszlávia moszkvai nagykövete, vavoltak: E. Kardelj, A. Hankovics,amint V. Vlahovics és Jo. Popp- Sz. Vukmanovics Tempo, K. Povics a jugoszláv küldöttség tapovics, V. Micsurnovics, M. Ta-nácsadói. „Az amerikai nép gyűlöli a háborút” — írja egy amerikai püspök New York (TASZSZ). A Saint Louisban megjelenő Post Dispatch című lap Sherrill püspöknek, az amerikai protestáns egyház vezetőjének cikkét közli: »Egyetlen józaneszű ember sem kíván háborút — írja többek között Sherrill. — Az amerikai nép széles tömegei gyűlölik a háborút, nem akarják, mégis, a háborúval szemben megnyilvánuló általános gyűlölet ellenére, napról-napra halljuk, hogy erről beszélnek.« A püspök hangsúlyozza, hogy el kell ismerni olyan nemzetközi események óriási jelentőségét, mint a Kínában létrejött »nagy fordulat.« A püspök az alábbi programot javasolja az amerikai népnek, azért, hogy megszűnjék a háború felé való sodródás: 1. Őszintén fel kell tárni az igazságot a nemzetközi helyzetről. 2. Meg kell ismerni a többi népeket és tiszteletben kell tartani más népek szempontjait. 3. Az amerikaiaknak késznek kell lenniök a tárgyalásokra azokkal, akiknek véleménye különbözik az övékétől. 1955 június 1., szerda DISZ:élet Jelentjük a kongresszusnak Az Endrődi Általános Iskola tanulói a kongresszusi versenyben takarékossággal vesznek részt. Eddig 22.000 forintot takarítottak meg. A megtakarításból 1 tanulóra 100 forint jut. Nyári kirándulásra, nyaralásra készülnek. A békéscsabai üzemekben a fiatalok a DISZ is. kongresszusa tiszteletére vállaltak, az üzemek takarítását, dekorálását. E vállalás mellett azonban megfogadták terveik teljesítését és túlteljesítését is. A kongresszusi munkaversenyben résztvevő fiataloknak kongresszusi emléklapot ad a városi DISZ-bizottság. ♦♦ A Békéscsabai Kötöttárugyár versenyfelhívásához egymásután csatlakoznak a Békés megyei üzemek diszistái. Eddig 10 üzem fiataljai jelentették be, hogy elfogadják a Kötöttárugyár diszistáinak versenyfeltételeit. ♦♦ Békéscsaba DISZ-szervezetei most, a kongresszus előtti hetekben soraik erősítésével, a fiatalok százainak bevonásával készülnek a DISZ II. kongresszusára. Eddig 1200 fiatalt vettek fel a szervezetek az utolsó két hónap alatt. ♦♦ A vasgyűjtő hónapban derekasan dolgoznak az úttörő pajtások. A lőkösházi úttörők 200 mázsa, a gyulai úttörők 160 mázsa vasat gyűjtöttek eddig. ♦ ♦ Nagy érdeklődéssel folynak Békés megyében a DISZ-szervezetek labdarúgó versenyei, amelyeket az alapszervezetek a kongreszszus tiszteletére rendeztek. A versenyeken 80 csapat vesz részt. A mezőkovácsházi járásban pl. 21 DISZ labdarúgó-csapat között dől el, melyik DISZ alapszervezetnek vannak legjobb labdarúgói. ♦ ♦ „Országunk sokat tanulhat a Szovjetuniótól“ Moszkva (TASZSZ). Krisnamurti Bao, a Szovjetunióban járt indiai parlamenti küldöttség vezetője, az államok tanácsának elnökhelyettese mielőtt eltávozott a Szovjetunióból, a TASZSZ tudósítója útján nyilatkozatot adott a sajtó számára. »A kölcsönös megértés megjavítása és a barátság megszilárdítása szempontjából semmi sem hasznosabb a személyes érintkezésnél — mondotta többek között. Bár India a maga módján építi gazdasági életét, meg vagyunk győződve arról, hogy országunk sokat tanulhat a Szovjetuniótól. Jó volt látni a szovjet nép hatalmas béketörekvéseit. Hálásak vagyunk K. J. Vorosilov elnöknek, valamint V. M. Molotovnak azon nyilatkozatukért, hogy a Nehru miniszterelnök által hirdetett öt elv a Szovjetunió teljes támogatására talál. — A legszebb emlékeket visszük magunkkal szovjetunióbeli utazásunkról, ahol soha nem tapasztalt barátsággal és szeretettel fogadtak bennünket.« Rendkívüli állapot Angliában London. (MTI). Erzsébet angol királynő kedden királyi kiáltványt írt alá, amely a vasutas- és kikötőmunkás-szrájk miatt kihirdeti a rendkívüli állapotot. Megyénkbe érkezik a Varsó Cirkusz Nagysikerű körútja alkalmából a Lengyel Népköztársaság Cyrk Warszawa nevet viselő, hatalmas állami cirkusza a mai napon Orosházára érkezik. Kecskemét, Szeged, Hódmezővásárhely után végre megyénk dolgozó népe is gyönyörködhet a bravúros világ- számokban. Kiváló artisták, nagyszerű állatszelídítők, ördögi ügyességű zsonglőrök egész sora lép Orosháza dolgozói elé. A cirkusz, amelynek nagyságára jellemző, hogy egy egész szerelvény — ötven beépített antikocsi — szállítja városról-városra és 2500 személyt befogadó nézőtérrel rendelkezik, 7-én Békéscsabára érkezik, s valószínűleg 18-án tartja megnyitó előadását. A cirkusz tagjai it tartózkodásuk idején a város vendégei lesznek. MI LESZ A „MANÓIVAL“? Bogárhátúra megrakott kukoricás szekerek kerekei nyöszörögtek szerte a dűlőutakon. Imitt-amott cukorrépát szedtek a föld munkásai a határban. Megjött az ősz Magyarbánhegyesre. Beérett a föld termése, ásni kellett a répát, törni a kukoricát. Ahogy a lányok, legények kacaja halkult kint a mezőn, úgy lett egyre sárgább a falevél, a határ, feketébb a föld, mert akkor már tavaszra forgatták az ugart a traktorok. És mire a termést betakarították, elnéptelenedett a határ. A szövetkezetiek növénytermesztésben dolgozó tagjai és a falu egyénileg dolgozó parasztjai behúzódtak házaikba, az udvarokon, vagy állataik körül tettek-vettek. Ekkor jött meg a hír, hogy Gál István hazajön. Becsülettel letöltötte katonaidejét, tartalékállományba vonult. Pista leszerelését legjobban szülei várták. Kiöregedtek már a munkából, nehéz volt bajlódni a hét hold földdel. — Majd a legkisebb fiam felvált — mondogatta az öreg Gál bácsi —, könnyebb lesz nekem ezután. A vonat prüszkölve állt meg egy őszi napon a magyarbánhegyesi állomáson. Pista valóban megérkezett falujába. Nagyot szippantott az ismerős levegőből, kihúzta magát, csak úgy feszült rajta a régen nem használt civilruha. Egyenesen hazatartott a kis faluszéli házba, ahol szülei szeretettel fogadták fiukat. 1954-et írtak ekkor. A legény nem sokáig tétlenkedett otthon. Pihent egy kevés ideig, barátkozott ismerőseivel, azután munka után nézett. Sokat gondolkozott, törte a fejét, vajon, milyen munkakört válaszszon magának? Végül is úgy döntött, a vasúthoz megy. Ott dolgozott azután. Esténként csendben fogyasztotta el vacsoráját, nehezen várta a hónap végét, kíváncsi