Viharsarok népe, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

2 ViVaisaiók Hépe Jó a gazdasági vezetés, de hiányzik a felvilágosító szó Nehéz eldönteni, hogy hol megy jobban a m­un­k­a a végegy­házi Szabadság TSZ-ben: a nö­­vénytermesztésben-e, vagy ép­pen az állattenyésztésben ? Talán úgy lehetne legjobban jellemez­ni, hogy mind a két helyen. A­z ez külön kis birodalmán amerre a szem ellát, mindenütt a szépen fejlődő gyommentes kukorica, napraforgó és cukorrépa tábla terül el. Szinte örül az ember, amikor a derékon felül érd kalá­­szozd szép búzatáblát nézi, ön­­kéntelenül is arra gondol, hogy mennyivel több termést aratnánk, s ha minden búzatábla ilyen dúsan kalászolna. Az ál­attenyésztésben meg éppen azon folyik a vita, hogy melyik tehenet, sertést, vagy lovat vigyék a mezőgazda­­sági kiállításra, mert a szépek kö­zöl nehéz a legszebbet kiválaszta­ni, hiszen min­et s­e tetnék bemu­­­­tatni, hadd gyönyörködjön ben­nük m­ás is, lássa meg mindenki, hogy mennyivel másabb a közös. Nem hiába országoshírű ez a szövetkezet. A végegyházi szövet­kezet tagjai munkájukkal már nem egyszer kiérdemelték me­glőlük, sőt országuk elismerését is. Ebben a közismert termelő­szövetkezetben mégis, nincs va­lami rendjén. A tsz tagok 50 százaléka párt­tag Joggal azt gondolhatja bár­ki, hogy itt nincs is hiba a poli­tikai munkában. Pedig nem így van, csak egy kicsit kell mé­lyebben megnézni a párttagok munkáját és máris egy csomó kivetni való van a pártéletük­­ből. A fejétől bűzlik a hal­a­t szokták mondani. Talán itt is a­­ hibák a pártvezetőségnél kez­dődnek. Bálint elv­társ párttit-­­­kár nem idős, de nem is fiatal­ember, a legalkalmasabb arra, hogy a párttagok bizalmának meg tudjon felelni. Mégis... — A mi elvtársaink csak dolgozni el­eretnek a tanulást, poli­­­álást hagyják azoknak, akik jobban ráérnek. — Hitelesség kedvéért még azt is elmondja, hogy ő sem szeret tanulni. A tsz párttitká­roknak­­ idézett 3 hetes i korára sem akart elmenni. Csak azért mentem el, mert muszály volt — mondja. — Nem szeretem én az­t, ha idejönnek, érdeklődnek, mert mindig hibát találnak, sem­mi sem jó, ahogy van. Nem is szokott engem sem a járási, sem a megyei pártbizottság kiküldöt­te megtalálni, ha megtudom, hogy engem keres. Maga sem talált volna itt, ha hamarabb megmondja, hogy velem is akar beszélni. — Mit se mondjak a mi párt életünkről ? Hogyha azt mondjuk, hogy holnap közgyűlés lesz, minden tag megjelenik, senki sem hiányzik. Ha arról van szó, hogy taggyűlés lesz, egy hétig minden nap mondani kell és még akkor is csak 60—70 szá­zalékban jelennek meg, pedig mindenki közel lakik. Az asszo­nyok meg különösen nem jön­nek el, de nem is bánom, mert azokkal különösen sok a baj. Nem is szeretek még foglalkozni sem velük. — Az MNDSZ-nek mi­ben se­gítséget ad a pártszervezet? — Nálunk nincs MNDSZ, pe­dig sok asszony van, de a pártbi­zottság ne is bízzon meg annak alakításával, mert én nem fog­lalkozom velük, az biztos. — A pártvezetőségi üléseken hogyan vitatják meg a legfonto­sabb problémákat? — Itt egy van, mindenki el­mondja a mi legfontosabb és azon vitatkozunk. Napirend anny­i van, amennyit elmondanak. Külön nem szoktuk megjelölni azt, hogy a legközelebbi vezetőségi ülésen mit tárgyalunk. — Az aratásra való készülő­déssel hogyan foglalkoztak a párt vezetőségi ülésen? — Az nevetséges elvtársi Hi­szen erre még nagyon ráérünk, egy hónap van hátra az aratásig, majd az aratás előtti héten, ak­kor legalább nem felejtjük el. — Kik a legjobb párt­tagok, kiknél vannak hiányos­­­­ságok a pártmunkában, vagy éppen ott, ahol dolgozik? — Van itt jól dolgozó ie, meg van aki kevésbbé dolgozik jól, de én a nevét egynek sem mon­dom meg, mert azután meglesz a harag. A taggyűlésen sem szoktam azt mondani, hogy ezt Nagy Péter, vagy Kiss Pál csi­nálta, mégis tudja, hogy róla van szó. Fel is szólal utána. — Felvilágosító, népnevelőmun­­ka van-e a tsz-ben? — Népnevelőkről nem lehet be­szélni, mert még a pártbizalmiak sem jönnek össze, a népnevelők még úgy sem. A népnevelők felvilágo­sító szavára pedig szükség van a tsz-ben, azt egy pár példa is bizo­nyítja. Az elmúlt napokban az egyik tsz-tag arról beszélt, hogy jócskán marad kukorica, amit még nem etetnek fel az árpa éréséig, s ezt a feleslegnek látszó kukoricát osszák ki a tagok között. Ezt a végtelenül téves felfogást nem verte vissza senki, sőt, voltak még olyan párttagok is, akik támogat­ták. Nem gondoltak arra, hogy amit osztani lehetett, azt ősszel ki­osztották és a többi a közös gaz­daságé, még akkor is, ha megma­rad, hiszen az idei termésben es­het még kár is és jövőre is akár jószágot tartani a tsz. Volt olyan eset is a szénakaszáláskor, hogy a tanuló fiatal kaszálók nem vágták teljesen a rendet és a rendek között ott ágaskodott a kaszálat­­lan lucerna. Sok kárt jelent, kü­lön időt vesz el az újbóli kaszá­lás, vagy ha nem vágják le, tönk­remegy a legközelebbi kaszálásig. Ezt a helytelen munkát látták azok a párttagok is, akik ott ka­száltak a sorokban és mégsem vettek annyi fáradtságot, hogy­­ megmutassák, vagy figyelmeztes­­­­sék a fiatalokat erre. Szemet huny­tak a hibák felett. A politikai munka hiányossága ott is megmutatkozott, hogy hos­s­­­szú ideig — különösen a télen és­­ a kora tavaszi időben — arról be-­­­szélgettek a tsz-tagok — köztük a párttagok is —, hogy több ta­got nem vesznek fel, előbb a vég­rehajtók „neveljék“ meg az egyé­nieket, s azután, ha nem lesz ho­va menni és a jó szívük megen­gedi, majd maguk közé fogadják­­ őket. Ennek a helytelenségét csak­­ hosszabb vita után tudta megér­­­­tetni a járási pártbizottság is. A végegyházi Szabadság Termelőszövetkezetben a jó gazda­sági vezetés, a tagok kitartó mun­kakedve legyőzött minden eddigi akadályt. De mi arra a biztosíték, hogy ez a továbbakban is meg­lesz? A gazdasági vezetés állan­dóan erősödő, szívós politikai mun­ka nélkül csak ideig-óráig tart. Tartós eredményre politikai fel­­világosító munka nélkül a Szabad­ság TSZ sem számíthat. Most van a legfőbb ideje, hogy sürgősen változtasson a pártvezetőség, ad­jon ehhez a munkához segítséget a járási pártbizottság is. Cs. E. Rijekába utazott a szovjet kormányküldöttség Brioni­ (TASZSZ). A szovjet­­ kormányküldöttség Brioni-szigeti­­ tartózkodásának második nap­ján folytatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány képviselői­vel. A két küldöttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szovjetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kér­déseket tárgyalták meg N. Sz. Hruscsov, N. A. Bul­­ganyin és Joszip Broz Tito a Podgorica nevű gyorsjáratú mo­tornaszádon hajókat tett az Ad­ria partja mentén. Ellátogattak Pilla és Kovinj kikötőjébe. Má­jus 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, A.­­ Mikojan, D. T. Sepilov, A. A. Gromiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Val­kov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete és B. N. Ponomarjev, L. E. Iljicsov, E. P. Bisztrov és V. E. Molocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanácsadói részt­vettek a Joszip Broz Tito elnök által adott villásreggelin. Jugo- I­dorovics, továbbá l­. Vidics Jugo­szláv részről a villásreggelin ott I­szlávia moszkvai nagykövete, va­­voltak: E. Kardelj, A. Hankovics,­­amint V. Vlahovics és Jo. Popp- Sz. Vukmanovics Tempo, K. Po­­vics a jugoszláv küldöttség ta­­povics, V. Micsurnovics­, M. Ta-­­nácsadói. „Az amerikai nép gyűlöli a háborút” — írja egy amerikai püspök New York (TASZSZ). A Saint Louisban megjelenő Post Dis­patch című lap Sherrill püspök­nek, az amerikai protestáns egy­ház vezetőjének cikkét közli: »Egyetlen józaneszű ember sem kíván háborút — írja töb­bek között Sherrill. — Az ame­rikai nép széles tömegei gyűlö­lik a háborút, nem akarják, mé­gis, a háborúval szemben meg­nyilvánuló általános gyűlölet el­lenére, napról-napra halljuk, hogy erről beszélnek.« A püspök hangsúlyozza, hogy el kell ismer­ni olyan nemzetközi események óriási jelentőségét, mint a Kíná­ban létrejött »nagy fordulat.« A püspök az alábbi progra­mot javasolja az amerikai nép­nek, azért, hogy megszűnjék a háború felé való sodródás: 1. Őszintén fel kell tárni az igaz­ságot a nemzetközi helyzetről. 2. Meg kell ismerni a többi népe­ket és tiszteletben kell tartani más népek szempontjait. 3. Az amerikaiaknak késznek kell len­­niök a tárgyalásokra azokkal, akiknek véleménye különbözik az övékétől. 1955 június 1., szerda DISZ:élet Jelentjük a kongresszusnak Az Endrődi Általános Iskola tanulói a kongresszusi versenyben takarékossággal vesznek részt. Eddig 22.000 forintot takarítottak meg. A megtakarításból 1­ t­anulóra 100 forint jut. Nyári kirán­dulásra, nyaralásra készülnek. A békéscsabai üzemekben a fiatalok a DISZ is. kongresszusa tiszteletére vállaltak, az üzemek takarítását, dekorálását. E vállalás mellett azonban megfogadták terveik teljesítését és túlteljesítését is. A kongresszusi munkaversenyben résztvevő fiataloknak kong­resszusi emléklapot ad a városi DISZ-bizottság. ♦♦ A Békéscsabai Kötöttárugyár versenyfelhívásához egymásután csatlakoznak a Békés megyei üzemek diszistái. Eddig 10 üzem fia­taljai jelentették be, hogy elfogadják a Kötöttárugyár diszistáinak versenyfeltételeit. ♦♦ Békéscsaba DISZ-szervezetei most, a kongresszus előtti hetek­ben soraik erősítésével, a fiatalok százainak bevonásával készülnek a DISZ II. kongresszusára. Eddig 1200 fiatalt vettek fel a szerve­zetek az utolsó két hónap alatt. ♦♦ A vasgyűjtő hónapban derekasan dolgoznak az úttörő pajtások. A lőkösházi úttörők 200 mázsa, a gyulai úttörők 160 mázsa vasat gyűjtöttek eddig. ♦ ♦ Nagy érdeklődéssel folynak Békés megyében a DISZ-szerveze­­tek labdarúgó versenyei, amelyeket az alapszervezetek a kongresz­­szus tiszteletére rendeztek. A versenyeken 80 csapat vesz részt. A mezőkovácsházi járásban pl. 21 DISZ labdarúgó-csapat között dől el, melyik DISZ alapszervezetnek vannak legjobb labdarúgói. ♦ ♦ „Országunk sokat tanulhat a Szovjetuniótól“ Moszkva­ (TASZSZ). Krisna­­murti Bao, a Szovjetunióban járt indiai parlamenti küldöttség ve­zetője, az államok tanácsának el­nökhelyettese mielőtt eltávozott a Szovjetunióból, a TASZSZ tu­dósítója útján nyilatkozatot adott a sajtó számára. »A kölcsönös megértés meg­javítása és a barátság megszilár­dítása szempontjából semmi sem hasznosabb a személyes érintke­zésnél — mondotta többek kö­zött. Bár India a maga módján építi gazdasági életét, meg va­gyunk győződve arról, hogy or­szágunk sokat tanulhat a Szov­jetuniótól. Jó volt látni a szovjet nép ha­talmas béketörekvéseit. Hálásak vagyunk K. J. Vorosilov elnök­nek, valamint V. M. Molotovnak azon nyilatkozatukért, hogy a Nehru miniszterelnök által hir­detett öt elv a Szovjetunió teljes támogatására talál. — A legszebb emlékeket visszük magunkkal szovjetunióbeli uta­zásunkról, ahol soha nem tapasz­talt barátsággal és szeretettel fo­­gadtak bennünket.« Rendkívüli állapot Angliában London. (MTI). Erzsébet an­gol királynő kedden királyi ki­áltványt írt alá, amely a vas­utas- és kikötőmunkás-szrájk mi­att kihirdeti a rendkívüli álla­potot. Megyénkbe érkezik a Varsó Cirkusz Nagysikerű körútja alkalmából a Lengyel Népköztársaság Cyrk Warszawa nevet viselő, hatalmas állami cirkusza a mai napon Orosházára érkezik. Kecskemét, Szeged, Hódmezővásárhely után végre megyénk dolgozó népe is gyönyörködhet a bravúros világ-­­ számokban. Kiváló artisták,­ nagyszerű állatszelídítők, ördögi­­ ügyességű zsonglőrök egész sora lép Orosháza dolgozói elé. A cirkusz, amelynek nagysá­gára jellemző, hogy egy egész szerelvény — ötven beépített­­ a­ntikocsi — szállítja városról-vá­­rosra és 2500 személyt befogadó nézőtérrel rendelkezik, 7-én Bé­késcsabára érkezik, s­ valószínűle­g 1­8-án tartja megnyitó előadását. A cirkusz tagjai it tartózkodásuk idején a város vendégei lesznek. MI LESZ A „MANÓIVAL“? Bogárhátúra megrakott kuko­­­­ricás szekerek kerekei nyö­szörögtek szerte a dűlőutakon. Imitt-amott cukorrépát szedtek a föld munkásai a határban. Meg­jött az ősz Magyarbánhegyesre. Beérett a föld termése, ásni kel­lett a répát, törni a kukoricát. Ahogy a lányok, legények kacaja halkult kint a mezőn, úgy lett egyre sárgább a falevél, a határ, feketébb a föld, mert akkor már tavaszra forgatták az ugart a traktorok. És mire a termést betakarítot­ták, elnéptelenedett a határ. A szövetkezetiek növénytermesztés­ben dolgozó tagjai és a falu egyé­nileg dolgozó parasztjai behúzód­tak házaikba, az udvarokon, vagy állataik körül tettek-vettek. Ekkor jött meg a hír, hogy Gál István hazajön. Becsülettel letöl­tötte katonaidejét, tartalékállo­mányba vonult. Pista leszerelését legjobban szülei várták. Kiöreged­tek már a munkából, nehéz volt bajlódni a hét hold földdel. — Majd a legkisebb fiam felvált — mondogatta az öreg Gál bácsi —, könnyebb lesz nekem ezután. A vonat prüszkölve állt meg egy őszi napon a magyarbánhe­­gyesi állomáson. Pista valóban megérkezett falujába. Nagyot szip­pantott az ismerős levegőből, ki­húzta magát, csak úgy feszült raj­ta a régen nem használt civilruha. Egyenesen hazatartott a kis falu­széli házba, ahol szülei szeretettel fogadták fiukat. 1954-et írtak ek­kor. A legény nem sokáig tétlenke­­dett otthon. Pihent egy ke­vés ideig, barátkozott ismerősei­vel, azután munka után nézett. Sokat gondolkozott, törte a fejét, vajon, milyen munkakört válasz­­szon magának? Végül is úgy dön­tött, a vasúthoz megy. Ott dolgo­zott azután. Esténként csendben fogyasztotta el vacsoráját, nehe­zen várta a hónap végét, kíváncsi

Next