Békés Megyei Népújság , 1957. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-03 / 1. szám

IAS7. január 1., csütörtök (Folytatás a 2. oldaltól.) Nagy Októberi Forradalom foly­tatásának tekintik.“ Azon marxis­ta—leninista út védelme, amelyet az októberi forradalom nyitott meg, különösen nagy jelentőségű a jelenlegi nemzetközi helyzetben. Az imperialisták, miközben azon törekvésükről nyilatkoznak, hogy „megváltoztassák a kommunista világ jellegét“, a forradalomnak éppen ezt az útját akarják meg­változtatni. Az utóbbi néhány tíz év alatt valamennyi revizionista nézet, amelyet a revizionisták a Miért vetődtek fel Sztálin hibái? Az emberek ezt kérdezik: mi­vel a szovjetunióbeli forradalom és építés alapvető útja helyes, mi­ért merültek fel Sztálin hibái? Az áprilisi cikkben már meg­vitattuk ezt a kérdést. Azonban a kelet-európai helyzet legutóbbi fejlődése és más ezzel kapcsola­tos körülmények folytán a Sztá­lin hibáinak helyess értelmezéséről és e hibákhoz való helyes közele­désről szóló kérdés már komoly problémává vált, amely befolyást gyakorol sok ország kommunista pártjának belső fejlődésére és a különböző országok kommunista pártjainak felzárkózottságára; ko­moly kérdés lett, amely befolyást gyakorol a világkommunizmus erőinek az imperializmus ellen ví­­vott általános harcára. Ezért me­rült fel az a szükségszerűség, hogy állásfoglalásunk bizonyos további magyarázataival szolgál­junk e kérdésben. Sztálinnak nagy érdemei van­nak a Szovjetunió fejlesztésé­ben és a nemzetközi kommu­nista mozgalom fejlesztésében. Sztálin azonban bizonyos ko­moly hibákat követett el a Szovjetunió bel- és külpolitiká­jában egyaránt — folytatódik a mostani cikk. — Sztálinnak az önkényesked­ésen alapuló mun­kamódszerei bizonyos mérték­ben károkat okoztak a pártélet és az állami vezetés demokra­tikus centralizmusának elvében a Szovjetunióban, bizonyos részben megsértették a szocia­lista törvényességet. Mivel Sztálin sok munkaterületein komolyan elszakadt a tömegektől, személyesen hozott döntéseket sok fontos irányelvben, elkerül­hetetlenül komoly hibákat köve­tett el. E hibák különösen szem­beszökően mutatkoztak meg az ellenforradalom felszámolásának kérdésében, valamint egyes álla­mokkal való kapcsolatok kérdé­sében. Sztálin a testvéri országokhoz és a testvéri pártokhoz való vi­szony terén egészében véve az internacionalizmus álláspontját foglalta el és előmozdította a különböző országok népeinek harcát, valamint a szocialista tábor fejlődését, azonban egyes konkrét kérdések megoldásánál a nagyhatalmi sovinizmus ol­dalára hajlott, hiányzott belőle az egyenjogúság szelleme, ezen­felül még kevésbé igyekezett a hivatásos funkcionáriusok szé­les tömegét a szerénység szelle­mében nevelni, néha még hely­telenül bele is avatkozott egyes testvéri országok és testvéri pártok belü­gyeibe, ami számos komoly következménnyel járt. Hogyan kell magyarázni Sztá­lin eme komoly hibáit? Milyen kapcsolat állt fenn e hibák és a Szovjetunió szocialista rendszere közt? ! mint Sztálin, landó győzelmek és dicshimnu­szok, s gondolkodásmódszereiben részben — de komoly mértékben — eltávolodott a dialektikus ma­terializmustól, s a szubjektiviz­mus hibájába esett. Az SZKP harcol Sztálin hibáinak kijavításáért A Szovjetunió Kommunista Pártja már lépéseket tett Sztálin hibáinak kijavítására, e hibák kö­vetkezményeinek megszüntetésé­re és ezen a téren sikereket ér el. A marxisták a leninistáik és a kommunizmus ügyével rokon­szenvező emberek világszerte tá­mogatják a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának a hibák kijavítá­sára tett erőfeszítéseit. Azt kíván­ják, hogy a szovjet elvtársak erő­feszítéseit teljes siker koronázza. Egészen világos, hogy mivel Sztá­lin hibáinak nem ideig-óráig tar­tó jellege volt, ezeket a hibákat nem lehet tel­jesen kijavítani egy nap alatt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának a hibák kijavításáért­­folytatott harca persze nem szá­míthat a burzsoázia és a nyugati jobboldali szociáldemokrata pár­tok támogatására. Ezek e harcot m­ai állásfoglalás­ ­ marxizmus—leninizmus tekinte­tében kifejtettek valamennyi­­ jobboldali—opportunista eszme, a­­melyet terjesztettek, éppen ar­ra irányult, hogy letaszítsanak er­ről, a proletariátus felszabadítása számára kötelező útról. Vala­mennyi kommunista feladata ab­ban áll, hogy tömörítse a prole­tariátust, tömörítse a néptömege­ket, határozottan visszaverje az imperialistáknak a szocialista vi­lág elleni veszett támadását és határozottan előre haladjon az októberi forradalom megnyitotta úton. Sz­tálin hibáit nem a rendszer okozta Vajon az okozta Sztálin tévedé­seit, hogy a szocialista gazdasági rendszer és a szocialista politikai rendszer a Szovjetunióban már elavult és megszűnt összhangban lenni a Szovjetunió fejlődésének követelményeivel ? Sztálin hibáit korántsem a szo­cialista rendszer okozta. E hibák helyrehozása végett ter­mészetesen nem a szocialista rendszert kell „megjavítani“. A nyugati burzsoázia Sztálin hibáit arra akarja felhasználni, hogy a szocialista rendszer „hibáit“ bizo­nyítsa. Erre semmi alap sincs. .Olyan emberek is akadnak, akik Sztálin hibáit azzal próbálják megmagyarázni, hogy a szocialis­ta országokban az államhatalom vezeti a gazdaságot és azt tart­ják, hogy ha a kormány irányítja a gazdasági tevékenységet, akkor kikerülhetetlenül „bürokratikus­­ apparátussá“ válik, amely gátolja­­ a szocialista erők fejlődését. Ez­­ sem meggyőző magyarázat. Senki­­ sem tagadhatja, hogy a szovjet gazdaság roppant fel­lendülése éppen annak ered­ménye, hogy a dolgozók állam­hatalma gyakorolja a gazdasági tevékenység tervszerű irányítá­sát. Mindamellett, ha az alapvető rendszer meg is felel a szükség­leteknek, léteznek meghatározott ellentmondások a termelési viszo­nyok és a termelőerők között, a felépítmény és a gazdasági alap között. Ezek az ellentmondások a gazdasági és politikai rendszer egyes láncszemeinek fogyatékos­ságaiban jutnak kifejezésre. Eze­ket az ellentmondásokat időben­­ rendezni kell, noha nincs szükség arra, hogy feloldásuk gyökeres­­ változásuk útján történjék. Vann-e garancia a komoly hibák ellen? Van-e garancia arra, hogy nem lesznek hibák, ha az alapvető rendszer megfelel a szükségletek­nek, és ebben a rendszerben ren­dezték a napi jellegű ellentmon­dásokat? Bármilyen jó a rendszer, nem adhat biztosítékot arra nézve, hogy munka közben nem kö­vetnek el komoly hibákat. • Miután megteremtették a helyes rendszert, a fő probléma az, tud­­ják-e helyesen felhasználni ezt a rendszert, van-e helyes politikai irányvonala, vannak-e helyes munkamódszerek, van-e helyes munkastílus. Ezek híján akkor is komoly hibákat lehet elkövetni,­­akkor is helytelen tetteket lehet­­ véghez vinni, ha a rendszer he­­­­lyes és az államapparátus is jó. A szocialista országokban a párt és az állam feladata az, hogy a tömegek és a kollektí­va erejére támaszkodva időben szabályozza a gazdasági és po­­­­litikai rendszer különböző lánc­­i szemeit, időben felfedje és ki­­j­­avítsa a munka közben elkö­vetett hibákat. Magától értetődően a párt és ál­­­­lam vezetőinek szubjektív felfo­­­­gása a valóságról sohasem felel­het meg száz százalékig az objek­tív valóságnak. Sztálin életének utolsó időszak ; Békés megyei Népújság. oldalaikat, nem szabad minden­ben megtagadni őket. Ahogy ezek a hibák megmutatkoztak náluk, megmutatkozhattak volna egyes más elvtársaknál is. Ezért, miután megtörtént hibáik felismerése és kijavítása, ezeket a hibákat ka­ nem ellenségek­ lyes és téves közti ellentmondást, s az ellenség és a mi emberünk közti ellentmondást — objektíve megk­önnyítj­ük az ellenségnek, hogy harcoljon a kommunisták ellen és lerombolja a kommuniz­mus állásait. Tito elvtárs álláspontja nem tárgyilagos Nem tekinthetjük kiegyensúlyos­­ megrögzött sztálinista elemekről bí­zottnak, vagy tárgyilagosnak azt , amelyeknek „a különféle pártok­­az álláspontot, s amelyet Tito elv­­ban sikerült még mindig megma­társ és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének más vezető elv­­társai legutóbbi nyilatkozataik ta­nulságai szerint elfoglalnak Sztá­lin hibáival és más, ezzel kapcso­latos kérdésekkel szemben. Ért­hető, hogy a jugoszláv elvtársak számára különösen gyűlölete­sek Sztálin hibái. A kínai nép örömmel látta Jugoszlá­via kibékülését a Szovjetunióval tudniak állásaikban, akik újra meg akarják szilárdítani uralmu­kat és ezeket a sztálinista törek­véseket rá akarják kényszeríteni népeikre, sőt más népekre is“. Hozzátette, hogy ezért a „len­gyel elvtársakkal együtt harcol­nunk kell ilyen tendenciák ellen, amelyek felütik fejüket különféle más pontokban, akár keleti orszá­­­­gokban, akár nyugatiakban“. A Lengyel Egyesült Munkás­párt vezető elvtársainak beszé­deiben egyetlen egy olyan nyi­latkozatra sem akadtunk, amely azt mondaná, hogy ilyen ellen­séges magatartást kell tanúsí­tani a testvérpártok ellen. Szükségesnek tartjuk Tito elvtárs ilyen nézeteivel kapcsolatban ki­jelenteni, hogy ő hamis álláspont­ra helyezkedett, amikor az úgyne­vezett sztálinizmust, „sztálinista elemeket“ stb. tűzte ki támadásá­nak céltáblájául és úgy állította be a kérdést, hogy most vagy „a Jugoszláviában megkezdett” út, vagy a „sztálinista út” fog győzni. Ez csak a kommunista mozga­lom szétszakításához vezethet. A magyar elvtársaknak teljesen igazuk van nácsokat, amelyekben az ellen­­forradalmárok jutottak uralomra és ragaszkodnak a szocialista munkáspárt kiépítéséhez. Véleményünk szerint a magyar elvtársaknak ebben teljesen iga­zuk van, mert ha nem így ten­nének, akkor Magyarország jö­vője nem a szocializmus, hanem az ellenforradalom felé mutat­na. (Folytatása következik.)

Next